Igazoltatáskor körözött bűnözőt fogtak idén a 25-ös úton

Nem sok ember mondhatja el magáról hazánkban, hogy valamikor ne igazoltatták volna a rend őrei. A legtöbb esetben persze, nem kell arra gondolni, hogy ez a fajta intézkedés máris az igazoltatott személy bűnös voltát feltételezi. 

A rendőrségről szóló, 1994-ben született XXXIV. törvény V. fejezete szabályozza részletesen a bűnüldözők és -megelőzők jogait, illetve kötelességeit az igazoltatáskor. A jogforrás 29. szakasza tartalmazza a rendelkezéseket. 

Ezen előírások szerint a rendőr azt az embert igazoltathatja, akinek a személyazonosságát a közrend, a közbiztonság védelme érdekében, valamint bűnmegelőzési vagy bűnüldözési célból akarja megállapítani. Azt is továbbá, akiről szeretné megtudni, vajon jogszerűen tartózkodik-e az adott helyen. Gyakran találkozhatunk azzal, hogy közlekedésrendészeti ellenőrzés során teszi ezt a testület munkatársa. 

Megtörténhet az is, hogy éppen az igazoltatott vagy más természetes, illetve jogi személy és egyéb szervezet jogainak védelme érdekében kell meghatározni az intézkedés alá vont személy kilétét. 

Egy idei igazoltatás érzékletes példa arra, hogy e rendőri feladat hatóságok által körözött személy kiszűrésére is szolgál. A Heves Vármegyei Rendőr-főkapitányság Mélységi Ellenőrzési és Közterületi Támogató Alosztály munkatársai április 11-én az esti órákban a 25-ös számú főúton, Eger és Kerecsend között ellenőriztek egy olasz hatósági jelzéssel ellátott személyautót. Hamar kiderült, hogy a sofőr neve szerepel a hazai Top 50-es körözötti listán.

Nosza, átvizsgálták a járművet, s a kocsiban több hamis külföldi okmányra bukkantak. Azokat természetesen lefoglalták. Arra is fény derült, hogy az autós ellen a Debreceni Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja elfogatóparancsot adott ki, mert nem kezdte meg a rá kiszabott négy év hat hónapos szabadságvesztés-büntetése letöltését. 

A férfit ekkor elfogták, s büntetés-végrehajtási intézetbe szállították. Ellene büntetőeljárás indult az Egri Rendőrkapitányságon. Ezzel az intézkedéssel bizonyára újabb bűntények valóra válását is megakadályozták az egyenruhások. 

Az igazoltatás annak igazolására is alkalmazható, hogy valaki hol lakik, mi a tartózkodási helye. Megeshet, hogy hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy – azaz az igazoltatást kérő – kéri fel a rendőrséget valakinek az azonosítására. Ebben az esetben a feltétel az, hogy a kérelmező igazolja, az adatok a hivatali vagy közfeladatának teljesítéséhez szükségesek. 

Ilyenkor a rendőr az igazoltatás után a helyszínen átadja az intézkedést kérőnek az igazoltatott személyazonosító adatait s – ha az utóbbi ehhez hozzájárul – a lakcímére, értesítési címére vonatkozó tudnivalókat. 

A rendőrségi törvény előírja azt is, hogy igazoltatásnál mit kell tennie az ilyen intézkedés alá vont embernek. Az alapszabály, hogy hitelt érdemlően kell igazolnia a személyi adatait. Ehhez a személyazonosítón túl minden olyan hatósági igazolvány jó, amely tartalmazza azokat. Az ilyen okmányok csupán egyikének bemutatására kötelezhető, s az is elfogadható, ha más jelen lévő, ismert személyazonosságú személy igazolja őt. Előfordul, hogy igazoltatáskor valaki a sajátja helyett más adatait adja meg az őt igazoltatónak. Ám ez nem okos dolog, mert előbb-utóbb kiderül a turpisság. 

Mint történt ez abban az ügyben, amelyben igazoltatásakor a vádlott a testvére adatait mondta be a rendőrnek, aki az adatok pontossága és a testvérek nagy fokú hasonlósága miatt nem ismerte fel, hogy a lány megtévesztette. Emiatt a másik hölgy ellen indult szabálysértési eljárás prostitúció címén.

Utóbbit őrizetbe is vették, kihallgatták a Gyöngyösi Rendőrkapitányságon. Az igazság csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a mátraaljai rendőrök kapcsolatba léptek egy másik rendőrkapitányság munkatársaival. A valótlan adatokat megadó nő két bűncselekményt is megvalósított: hamisan vádolta a testvérét, s a közlése miatt téves adatok kerültek a közokiratokba. 

Ha az valamilyen további intézkedéshez, eljárás folytatásához szükséges, abban az esetben igazoltatáskor rögzíteni kell az igazoltatott személyazonosító adatait, az igazolványa sorozatát és számát, az igazoltatás helyét, idejét és annak okát, valamint az igazoltatott lakó- vagy tartózkodási helyét. 
Nem árt tudni az állampolgároknak, hogy mi az eljárás akkor, ha valaki megtagadja személyazonosságának az igazolását. Ekkor a jog alapján az illetőt a hatóság embere feltartóztathatja, róla fényképet készíthet, tőle ujjnyomatot vehet, a külső testi jegyeit észleléssel, méréssel rögzítheti. Ha így sem tudja kideríteni az igazoltatott kilétét, akkor elő is állíthatja őt a rendőrségre további adategyeztetésre. Az persze csak addig tarthat, amíg meg nem állapítja a személyazonosságot. 

Át is vizsgálhatja a rendőr az ellenőrzött ember ruházatát, járművét, ha közrendet, közbiztonságot fenyegető veszély elhárítása érdekében az szükséges, netán bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúja áll fenn az igazoltatott esetében. 

Jó, ha ismeri az állampolgár, hogy az igazoltatása során rögzített adatokat – kivéve, ha azokat büntető- vagy szabálysértési eljárásban használják fel – az intézkedés befejezését követő 180. napon meg kell semmisíteni. Ha ezt nem teszi meg a hatóság, akkor ez a kérdés jogi útra terelhető. 

Ha valaki a rendőri igazoltatásakor gyanúsan viselkedik, annak bizony következménye lehet. Főleg akkor, ha az illetőnek vaj van füle mögött. 
Történt ugyanis két éve, hogy egy április végi napon Gyöngyösön a Koháry út és a Zöldhíd utca kereszteződésénél ellenőriztek egy személyautót és a vezetőjét. A sofőr zavart és agresszív magatartást tanúsított, ezért a rendőrök előállították őt a helyi kapitányságra. Kábítószergyorstesztet végeztek vele szemben, s az a szervezetében amfetamin és metanfetamin jelenlétét mutatta ki. Ráadásul a járművében alufóliába csomagolt, fehér színű port találtak, ami a vegyész szakértői vélemény alapján kábítószernek minősül...