Hosszú órákon át szenvedett a fia által leforrázott noszvaji anya

Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette volt a vád azzal a 22 esztendős fiatalemberrel szemben, akinek azt rótta terhére az – akkor még – Heves Megyei Főügyészség, hogy leforrázta az édesanyját, majd különösebb segítség nélkül hagyta meghalni. 

Azt a bizonyos, a szabadlábon levést megszüntető ítéletet – ami a tárgyaláson jelen lévő munkatársunk emlékezete szerint 11 év fegyház volt – éppen negyedszázada hirdette ki a büntetőtanács elnöke. A perbeszédeket követően a bíróság szünetet rendelt el, hogy megtanácskozza az ügyet és meghozza a verdiktjét. Már a szünet utolsó perceiben is sejthető volt, hogy a vádlott nem távozhat szabadon, hiszen több fegyveres őr is megjelent, akiket a tanácsvezető bíró rendelt át a szomszédos BV intézetből.

Az ítéletet a tárgyalóteremben lévőknek felállva kell meghallgatnia, mint ahogyan állva hirdeti azt ki a bíróság. Ahogy elhangzott a terhelt bűnösségét kimondó mondat, illetve az érte kiszabott büntetés, a fiatalember elvágódott. Orvost azért nem kellett külön hívni, mert részt vett a tárgyaláson és magán az ítélethirdetésen is az igazságügyi orvosszakértő, aki azonnal segítséget nyújtott az elájult vádlottnak.

A magához térített P. Ernő később végig sápadtan hallgatta meg – már ülve – az ítélet indoklását, majd azzal kellett szembesülnie, hogy a bíróság elrendeli előzetes letartóztatását, s a bent lévő BV őrök megbilincselik. Miután a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helybenhagyta, a jogerőesen elítélt fiatal férfi a szegedi Csillagba került, ahol – tudomásunk szerint – pár évvel később öngyilkos lett.

Ami pedig magát a bűncselekményt illeti, az 1997. július 22-én, este 11 óra körül vette kezdetét. A fiatalember ittas állapotban tért haza abba a noszvaji családi házba, ahol édesanyjával, az ügy későbbi sértettjével közösen élt. Az ingatlanon lévő kisebb épületbe ment, amely az anyja lakásaként szolgált, s ahol a közös konyhájuk is volt. A fiú a helyiségben a földön fekve találta anyját, aki – mert szintén ittas volt – magatehetetlenül ott hevert.

Felültette őt, majd a szomszéd szobába vitte, az ágyra fektette, miközben lerészegedéséért folyamatosan szidta. P. Ernő ezután tojásfőzéshez látott, egy 5 literes fazékba vizet töltött, s feltette forrni a gáztűzhelyre. A víz már lobogva forrt, amikor a konyhában ismét megjelent a sértett. Ahogy a fiú meglátta, dühbe jött, földhöz vágott egy tányért, majd ráparancsolt a nőre, hogy azonnal menjen vissza az ágyba. Utóbbi erre dülöngélve meg is fordult...

Ekkor azonban a vádlottnál elszakadhatott a cérna: egy konyharuhával megfogta a tűzhelyen lévő fazekat, s annak tartalmát az anyjára zúdította. A forró víz a hát középvonalától lefelé érte az asszonyt. A törzs és az alsó végtagok súlyos forrázásos sérülése a testfelület több mint 50 százalékát érintette. Az asszony azon nyomban sokkos állapotba került, amelynek következtében elesett, a fejét a kőpadlóba ütötte, s az orra is erősen vérezni kezdett.

Ahogy P. Ernő érzékelte az anya állapotát, lehúzta róla a melegítőjét, majd a testszerte vérző sértettet a kezeinél fogva a szobába vonszolta, s az ágyra fektette. Ezután a szekrényben talált fáslival betekerte a sérült lábait, s megint a konyhába ment. Itt földhöz vágott egy szakajtó tojást, egy lábasnyi lecsót, majd magához vette saját lakrészének kulcsait, s aludni tért.  Olyannyira feldúlt volt azonban, hogy nem jött álom a szemére, így az éjszaka során többször is a motorjára pattant, s a település határában motorozott. Az azonban nem jutott eszébe, hogy válságos állapotban lévő anyjának segítséget nyújtson, noha hajnaltájt többször is benézett hozzá.

Az orvosszakértő megállapítása szerint „a sértett a halála beálltáig hullámzó tudatállapotban volt, azaz hol eszméletlen volt, hol, magához tért. Utóbbi esetekben a nagy fájdalmakat szenvedésként élte meg”. Hajnalban annyi ereje még volt, hogy az összetört tányér darabjain át a szobából csúszva kimásszon a konyha bejárati ajtajáig, ahol a kora reggeli órákban meghalt. A szakértői megállapítás szerint a halál a forrázási és a vérzési sokk közvetlen, együttes hatása nyomán állt be.

P., miután észlelte édesanyja elhunytát, reggel fél 8-kor hívott orvost a már élettelen nőhöz. Kihallgatásai során előbb idegenekre próbálta terelni a gyanút, később azonban ellentmondásokba keveredett, majd a vádiratban – a bíróság által is elfogadottak szerint – leírt tényállást előadva beismerte a tettét.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)