Erdőtüzet is látott már: apáról fiúra száll a hivatás az egri tűzoltó családjában

Tűzoltócsaládba született, testvérével együtt lett maga is tűzoltó Verebélyi János zászlós, műveletirányító referens. A zászlós mesélt a Katasztrófavédelem magazinnak családjáról és arról, hogy náluk a tűzoltó hivatás szeretete már harmadik generáció óta apáról fiúra öröklődik.
– Nagyapám a katonai szolgálatot követően lett tűzoltó, létesítményi tűzoltóként kezdett, majd az egri hivatásosokkal vonult harminc éven keresztül – kezdte a történetét János. Őt követte édesapja, aki 1984-től 2006-ig szolgált tűzoltóként Egerben. Őrmesterként kezdett és főtörzszászlósként vonult nyugdíjba, beosztott tűzoltói, különlegesszer-kezelői, illetve szolgálatparancsnoki feladatokat látott el szolgálati ideje alatt.

Apja egyik hobbija a tűzoltósport volt, oszlopos tagja volt a versenycsapatnak is. János és testvére, Zsolt gyermekkorukban minden lehetőséget megragadtak, hogy az egri tűzoltólaktanyában lehessenek, imádtak a lánglovagokkal időt tölteni.
– Példaképként tekintettem papára és édesapámra, rengeteg izgalmas történetet meséltek a tűzoltóságról. Mikor papa beszélt, mindig tátott szájjal, érdeklődve figyeltük, egész nap hallgattuk volna – emlékezett a zászlós. Aztán a sors nem is alakíthatta másként, 2004-ben jelentkezett tűzoltónak. Majd 2005-ben, a sikeres vizsgákat követően beosztott tűzoltóként kezdett az egri hivatásos tűzoltóságon. Egészen 2012-ig vonult, híradóügyeletesi, különlegesszer-kezelői és szerparancsnoki feladatokat látott el, amikor egy újabb felkérést kapott és döntenie kellett. Testvére 2007-ben szerelt fel az egri tűzoltókhoz, ő a mai napig vonul, különlegesszer-kezelői és szerparancsnoki feladatokat lát el. Jánost 2012-ben felkérték, hogy legyen az akkor megalakuló műveletirányítási ügyelet egyik tagja. Időközben a testvérek folyamatosan képezték magukat, Zsolt szerparancsnoki képzésben részesült, János pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen diplomázott.
– Kicsit fájó szívvel, de elfogadtam az ajánlatot, jelenleg a jelzések felvételét, a megfelelő erők, tűzoltók és eszközök kijelölését és a rádióforgalmazás lebonyolítását végzem a beavatkozó állomány tagjaival. Hiányoznak a vonulós kollégák, rendszeresen összeülünk és közösen kikapcsolódunk egy kicsit, olykor egy vonulás tanulságait is megosztjuk egymással – mondta a zászlós.

János két árvízi védekezésnél, 2006-ban a Tiszánál, 2013-ban pedig a Dunánál pakolta a homokzsákokat a társaival. Egyik legemlékezetesebb tűzesetét fiatal tűzoltóként élte meg a Bélapátfalva és Bekölce településnél történt erdőtűznél.
–Akkor láttam először lángoló lombkoronát. A tűz hihetetlen sebességgel ugrott át az egyik fáról a másikra, óriási pusztítást végzett az erdőben. Az oltáshoz fákat is ki kellett döntenünk, több napon át dolgoztunk a lángok megfékezésén – emlékezett. Náluk öröklődik a tűzoltóság szeretete, már a harmadik generáció bizonyítja ezt. Jánosnak három fia van, a középső tíz-, a legkisebb ötéves.
– Már bombáznak a kérdéseikkel, ha egy tűzoltóautót vagy a katasztrófavédelmi mobil labort látják. A gyerekkori önmagamra ismerek a csodálkozó tekintetükben – zárta történetét a zászlós. A Verebélyi családban a tűzoltóság apáról fiúra száll, ha a sors is úgy akarja, a történetük sokáig folytatódhat még.