25 éve büntetik az emberkereskedelmet, gyerekkorú sértett is volt az áldozatok között

Számos büntetőügyet követett nyomon a Heves megyei napilap, majd később a 2007 óta működő portálunk is. Ezek egyikének elkövetői bogácsiak voltak, s azért tárgyalta a büntetőpert a Heves Megyei Bíróság, mert a kitartottak arra kértek két ifjú nőt, hogy vegyenek ki albérleti lakást Egerben, ott megszabott tarifáért fogadjanak ügyfeleket, az összegekkel pedig nekik számoljanak el. Ezen buktak le, s így az elkövetés helye – az illetékességet az eljáró bíróság tekintetében ez határozza meg – vármegyénk lett.
A lányokat futtató bogácsi házaspár lebukása 2010-ben történt, majd 2011-ben emberkereskedelem bűntette és más bűncselekmények elkövetésével vádolta meg őket a Heves Megyei Főügyészség. Négy vádpontot róttak A. K. J. első- és felesége másod-, egyet pedig a többszörösen büntetett előéletű H. L. S. harmadrendű vádlott terhére.
A Bogácson élő házastársak 2007 és 2010 márciusa között a faluban éjszakai szórakozóhelyet üzemeltettek. Internetes hirdetéseikben erotikus szolgáltatásokat kínáltak: sztriptízt, leszbi- és vibrátor-show-t, vendég-kísérést, legény- és leánybúcsút. 

Azzal is kecsegtettek, hogy a nonstop elérhető lányok akár házhoz is mennek. Őket egyébként papíron táncosnőkként alkalmazták, valójában azonban szexuális kívánságoknak is eleget tettek az éjszakai klubhoz közeli épületben. Fizetni ezért a pultnál kellett, vagy az úgyféltől kapott pénzt a lányoknak át kellett adni a házaspárnak. 
A pár idilli élete 2010. márciusában ért véget, akkor ugyanis a Mezőkövesdi Rendőrkapitányság eljárást indított ellenük kitartottság miatt. Előzetes letartóztatásba is kerültek kis időre. Májusban szabadulhattak.  A Night Clubban nem folytathatták ezért, arra kértek két ifjú nőt, hogy vegyenek ki albérleti lakást Egerben, ott megszabott tarifáért fogadjanak ügyfeleket, az összegekkel pedig elszámolással tartoztak a párnak. A tarifa akkoriban 6-10 ezer forint volt, a pénzt Bogácson adták oda a vádlottaknak, költségeikre 2-3 ezret tarthattak maguknál. 

A vádindítvány szerint a házaspár kevesellni kezdte a lányoktól kapott pénzt, s az éjszakai klubbeli korábbi italfogyasztásuk ellenértékét is követelték, ám a nők ezt nem akarták kifizetni. Emiatt a pár telefonon fenyegette őket. Egyiküket meg is keresték albérleti lakásában, ahol közölték vele, ha egy napon belül nem ad nekik félmillió forintot, akkor megverik és kihajítják a negyedik emeletről. A megfenyegetett nő ekkor – 2010 szeptemberét írták – fordult a rendőrséghez. Másnap aztán, amint 180 ezer forintot átadott a férjnek, A. K. J.-t a bűnüldözők Egerben, párját Bogácson elfogták. 

Természetesen még elfogásuk előtt a másik lánytól is pénzt akartak kicsikarni. Azzal riogatták, ha nem fizet 150 ezret, akkor eladják valakinek. Úgy sejtették, hogy emiatt a nő miatt tartóztatták le őket tavasszal. A hölgy egy fillért sem adott, ezért a férj és a felesége egy egri parkolóban találkozott H. L. S.-sel, a sértett lány élettársával és megbeszélték, hogy H. 160 ezerért eladja A.-éknak a nőt, akinek táncosnőként és prostituáltként kellett volna dolgoznia a bogácsi éjjeli szórakozóhelyen. 

A megyei főügyészség egyébként 15 tanú vallomásával, a bogácsi éjszakai klub internetes weblapjával, rendőri jelentésekkel, a vádlottak telefonhívásairól készült listával bizonyította a vádlottak bűnösségét a bíróság előtt. A vádhatóság bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése, zsarolás és közösülés céljából elkövetett emberkereskedelem bűntettek miatt kérte a házaspár két tagjának felelősségre vonását. Emberkereskedelem volt a vád a harmadrendű vádlottal szemben.

Az első jogerős ítélet viszont még 2001. júliusában, két évvel az emberkereskedelem Btk.-ba kerülését követően született a Legfelsőbb Bíróságon.
Korábban már, 2000. szeptemberében – halmazati főbüntetésül – fiatalkorúak fogházában letöltendő, egy év három hónap szabadságvesztéssel, mellékbüntetésül pedig a közügyektől való kétéves eltiltással sújtotta a fiatalkorú L. Csabát az első fokon eljáró Heves Megyei Bíróság.
L. Csaba megállapított bűnlajstromán két rendbeli emberkereskedelem bűntette és jármű önkényes elvétele szerepelt a Heves Megyei Főügyészség vádiratában, a bíróság pedig „két rendbeli, 18. életévét be nem töltött személy sérelmére, munkavégzés végetti eladással elkövetett emberkereskedelem bűntettében és egy rendbeli jármű önkényes elvételének bűntettében" marasztalta el. 

Az ítélet indoklásában külön hangsúlyt kapott az, hogy az ember adásvétele akkor is bűncselekmény, ha abba maga az eladott ember is beleegyezik. 

A vádlott a gyermekkorú – az egri gyermekotthonból elszökött – N. A.-t és az akkor 17 esztendős, Besenyőtelken élő B. A.-t adta el 1999. június 13-án késő este Hatvanban. L. Csaba azt ígérte nekik, hogy „munkát” szerez. Egy fővárosba irányuló telefonhívást követően a közeli parkba mentek, ahová hamarosan megérkezett néhány kigyúrt izomzatú ismeretlen egy Mercedesszel. A vádlott velük tárgyalt, és 40 ezer forintot kapott a lányokért. 

A per másodrendű vádlottját, az 1997 őszén történt elkövetéskor szintén fiatalkorú B. Jánost jármű önkényes elvételének társtettesként való elkövetéséért vonták büntetőeljárás alá. A bíróság őt is bűnösnek találta és háromhavi letöltendő fogházbüntetéssel büntette. Az ítélet ellen a vádlottak és védőik fellebbeztek. 

A Legfelsőbb Bíróságra (LB) került ügyben megszületett jogerős döntés szerint az LB az fk. L. Csaba terhére rótt cselekménynek munkavégzés végetti eladással elkövetettségét mellőzte, a büntetés végrehajtását pedig 3 év próbaidőre felfüggesztette, illetve megállapította, hogy a vádlott pártfogói felügyelet alatt áll. 

Az fk. B. János elleni eljárást az LB megszüntette és őt megrovásban részesítette, ítélete indoklásában a LB kimondta: „A passzív alany beleegyezése a cselekmény jogellenességét általában kizárja. Az emberkereskedelem esetében azonban az emberi szabadsághoz, méltósághoz és önrendelkezéshez való jog szenved sérelmet. Ezek az emberi léthez elválaszthatatlanul hozzátartozó olyan alapjogok, amelyekről – az élethez való joghoz hasonlóan – érvényesen lemondani nem lehet. Ezért az emberkereskedelem a passzív alany beleegyezése esetén is jogellenes magatartás. 

Megállapította ugyanakkor a legfőbb bírói testület, hogy az ítéleti tényállás nem tartalmaz olyan adatot, amely azt bizonyította volna, a vádlott tudta volna, hogy a két sértettet munkavégzésre fogják felhasználni. 

„Erre tekintettel... a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a szabadságvesztés mértéke megfelelő ugyan, annak végrehajtása azonban a büntetési célok elérése érdekében nem feltétlenül szükséges”. 

Három évvel később már ítélőtáblák jártak el másodfokon, így a Fővárosi Ítélőtábla mondta ki a jogerős verdiktet egy másik vármegyénkbeli ügyben. A négy vádlottat érintő ügy szálai legkevesebb 2001 karácsonyáig nyúltak vissza.  

A másodfokon eljáró ítélőtábla annyiban változtatta meg" az elsőfokú ítéletet, hogy a III. és IV. rendű vádlottak – L. Kálmán és K. Jenő – esetében a többrendbeliséget folytatólagos elkövetésűnek minősítette, s a halmazati főbüntetésre utalást mellőzte, illetve a negyedrendű vádlott, K. Jenő büntetését egy év 8 hónap börtönre enyhítette, amely büntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. 

Egyébként mindkettőjüket folytatólagosan, társtettesként, fajtalanság, vagy közösülés céljából, eladással elkövetett emberkereskedelem bűntettében marasztalta el a bíróság. 
A Fővárosi ítélőtábla helybenhagyta viszont az elsőfokú ítéletet az ügy első- és másodrendű vádlottjával, B. Péterrel és N. Jánossal szemben. Mindketten fajtalanság, vagy közösülés céljából, megvásárlással elkövetett emberkereskedelem bűntettét követték el, illetve az elsőrendű terhelett kitartottság bűntette miatt is elmarasztalta a büntetőbíróság. 

Az ítéleti tényállás szerint maga a történet úgy kezdődött, hogy a harmadrendű vádlott és B. Zs. — aki üzletszerű kéjelgésből tartotta el magát – 2001 karácsonyán öszszeköltöztek. A férfi albérletében laktak Szolnkon. Kis idő múlva a fiatalember úgy döntött, élettársát, a prostituált sértettet eladja. Beszélt a negyedrendű vádlottal, aki gyöngyösi ismerősei között keresett olyan embert, aki „lányok futtatásával” foglalkozott. 

Meg is találta, mégpedig a későbbi másodrendű vádlott, N. János személyében, akinek gyöngyösi házában 2002. januárjában meg is állapodtak: az örömlány új „gazdája” 120 ezer forintot fizet. N. az összegből  húszezret át is adott. B. Zs. pedig önként Gyöngyösön maradt N. Jánossal. 

Az eladók két nap múlva jöttek a százezer forintért, ám azt a választ kapták, hogy a nő megszökött. Heves vita után a házigazdák elhatározták: újra kiárusítják a lányt, aki időközben „előkerült”. 

B. Zs.-vel együtt Karácsondra utaztak a vádlottak, az ott lakó B. Péterhez. Itt is a lány adásvételéről beszéltek, végül a házigazda 30 ezer forintot nyújtott át vételárként K. Jenőnek, amit ő továbbadott L. Kálmánnak. 

Az összeg egy részét N. János kapta meg, B. Zs. pedig önként maradt B. Péter lakásán. A karácsondi lakos elsőrendű vádlott a későbbiekben saját autóján különböző parkolókba vitte a nőt, hogy az ott a prostituáltaktól elvárt szolgáltatásokat nyújtsa. 

A jogerős ítélet szerint az első- és harmadrendű vádlottnak (B. Péternek és L. Kálmánnak) egyaránt három évet kellett börtönben töltenie. N. János büntetése ké év hat hónap börtön volt. 

K. Jenő esetében az enyhítést azzal indokolta a tábla, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő nyomatékkal enyhítőként azt a körülményt, hogy a vádlott az eljárás során – a tényállás alapját képező, megbánást is mutató – beismerő, és részben a bűnösség elismerésére is kiterjedő nyilatkozatokat tett. Ezért őt atrocitások is érték, bántalmazták.