Kapát vágtak a rettegők a rendőrautó karosszériájába

A Gyöngyösi Rendőrkapitányság almazöld Ladájában 1988. július 27-én este három bűnüldöző járőrözött. Korábban lopást jelentettek a Thorez bányaüzemből, ahonnan kábelek tűntek el. Megelőző megfigyelést végeztek a rendőrök. Éjjel fél tizenkettő lehetett, amikor a tervezett útvonalukon Halmajugrán a Petőfi utcához értek. 

Váratlanul elkiáltotta magát valaki: jönnek a bőrfejűek! Fogjátok el őket! A zsaruk a sötétben annyit érzékeltek, hogy alakok rohantak feléjük különféle szerszámokkal. Azokkal ütötték, csapkodták a személygépkocsi minden pontját. Záporoztak a járműre a kövek. Egy kapa benne is maradt a karosszériában. A bennülők a legokosabban cselekedtek, amikor a vezető rálépett a gázpedálra, hogy mielőbb kiszabadulhassanak a fenyegető embergyűrűből. 

A történtekről a Heves Megyei Hírlap jogelődje, a Népújság számolt be az 1988 augusztusának végén megjelent kétrészes riportban. Ennek az összefoglalóját elevenítjük most fel, hiszen akkor nagy port kavart az eset Heves megyében. S abban az időben kezdtek kialakulni a bőrfejűek és a romák közötti konfliktusok. 

* 
A hírek, sokszor álhírek nyomán pár nappal korábban a halmajugrai cigánysoron összegyűltek az emberek. A Népújság munkatársa a helyszínen kérdezte a lakókat. 

– Akkor Egerből jöttünk épp haza – emlékezett B.-né N. M. – Láttuk, összejött a sok cigány. Mondták, hogy bőrfejűek voltak itt, s a nénémékhez bekiabáltak: „Megdöglötök büdös cigányok!” 

L. K. közölte: K. J.-né riasztotta jajveszékelve a többieket. 

– Aztán – tette hozzá – L. A. mondta, hogy legyen őrség. Éjszakákon át voltunk felszerelkezve. 

A virrasztás közben előkerültek a rémhistóriák is. Az a szóbeszéd járta a Gyöngyöshöz közeli faluban, hogy Miskolcon egy cigány asszony kezéből kiragadták a kisbabáját, és a falhoz csapták. Egy lóvásáron állítólag két roma férfit vertek félholtra. Karácsondon a templomot is megrohamozták a bőrfejűek. Tarnazsadányban tizenhetükkel tán össze is verekedtek a helybéliek. Gyöngyöshalászon egy lányt mellbe szúrtak! Pedig nem is volt cigány, csak nagyon lebarnult... 

A halmajugraiak létrákkal, rönkökkel torlaszolták el az utakat, hogy meggyőződhessenek róla, vannak-e az arra haladó autókban bőrfejűek. L. A. arcára mély barázdákat szántott a többnapos virrasztás. Amikor arról érdeklődtünk tőle, látott-e már bőrfejűt, visszakérdezett: 

– Félt már maga igazán?! Tudja, a félelem olyan, hogy az ember képes mindent elhinni! Rosszabb, mint az éhség, a fázás, a fájdalom! Én 16 éves korom óta dolgozom a munkahelyemen, ahol csoportvezető vagyok, megbecsülnek. Igen, én is pánikba estem. Féltem a kisfiamat, az asszonyt! 

* 
A július 27-én történtekről S. A.-t faggattuk. 

– Én csak annyiról tudok – válaszolta, – hogy B.-éknél beszélgettünk. Megfordult egy kocsi, kialudt a fénye, aztán elment. 
– Később se hallotta, hogy bőrfejűek cigányokra támadtak? 
– Én nem tudok semmiről. 
– Akkor miért mentek aznap éjszakára B.-ékhez? 
– Hát, mert féltünk! Azt mondták, éjjel támadnak a bőrfejűek. 
– Hát akkor mégiscsak hallott róluk? 
– Gyilkolnak. Cigányokat, meg... magyarokat. Mindegy nekik. 

K. T. baltával várta az ellenséget. Használni azonban – így mondta – nem volt ideje. 

– Látta, hogy ki vágott rá a Ladára? 
– Nem. Nem akarok olyasmibe avatkozni, amit nem láttam. 
– Maga szerint helyén való, hogy bárkit megtámadjanak? Anélkül, hogy biztosan tudnák, ki ellen fordulnak? 
– Elismerem: ne az csináljon rendet, aki pánikban van! S mi abban voltunk. Azért vannak a hatóságok... Kár, hogy nem mondták nekünk, mindenki maradjon otthon nyugton, a rendőrök járőröznek! 

* 
Maga készítette kaszát hajított a rendőrkocsira L. R. Négy napja ő is éjjel-nappal őrködött. A kérdésre, hogy bárkit megtámadtak volna, így felelt: 

– Bárkit nem. Tudjuk, hogy nincs jogunk leállítani az autókat, de ez a kocsi nem szabályosan jött le. 
– Ezt hogy érti? 
– Nem jelzett előre. Pedig a rendőröket is figyelmeztettük, ha be akarnak jönni a telepre, a lámpájukkal villantsanak hármat! 
– Mondja, lenne lelkiismeret-furdalása, ha eltalált volna valakit a kaszájával? 
– Miért? Én a többiek szavára cselekedtem! Ilyen helyzetben én bármire képes vagyok. 

Az autóban ragadt kapa tulajdonosa, a huszadik életévét épphogy csak betöltött B.-né N. M. a tanúk szerint a legelszántabbak közé tartozott. 

– Ön csinos, törékeny asszony. Ennyire erős és bátor? 
– Nagyon ideges voltam. Most kétéves a kicsi. 
– Találkozott már bőrfejűvel? 
– Én még nem láttam, csak a Kékfényben hallottam róluk borzasztó dolgokat, amiket csináltak. 

A helybenhagyott Lada 90 kilométer/órás sebességgel száguldott el. Akkor is zúdultak utána a kövek és az átkok, amikor a 3-as főútra kanyarodott, hogy ott várjon a segítségre. A benne tartózkodókban már akkor is megfogalmazódott pár kérdés. Mi történik, ha lerobban a kocsijuk? Használt volna-e a figyelmeztető szó, esetleg az erélyesebb fellépés? Azon is elgondolkoztak, hogy a halmajugrai cigányközben nőttön nőtt a feszültség. Négy nap és éjszaka rettegésben. Bár utólagos az okoskodás, de nem is következhetett más, mint ami július 27-én. 

* 
A lapátnyéllel felfegyverkezett P. L. azt kifogásolta, hogy egy Kékfény csak felbőszítette a cigányokat. 

– Miért kellett mindezt híresztelni a tévében?! – kérdezte. Erre nehéz a válasz. Ám az biztos, az sem megoldás, ahogyan a halmajugraiak cselekedtek. Már csak arra lehettünk kíváncsiak, amire mindenki: 
– Várható, hogy így tesznek a jövőben, mint július 27-én? 
– Biztosat sosem lehet tudni – válaszolta P. L. – Én, ha Pesten járok, dorongot vagy halefet hordok magammal. Otthon az ágy mellett meg mindig ott van a tizenkét ágú vasvilla… 

Téves útra vezetett az egység

A Gyöngyösi Rendőrkapitányság almazöld Ladája valójában szimbólum. A fölösleges ijedelem, hovatovább az emberi butaság jelképe. Olyan tulajdonságok felszínre kerülésének lehettek tanúi akaratlanul is a gépkocsiban helyet foglalók, amelyek számukra az adott pillanatban félelmetesek, ugyanakkor érthetetlenek voltak. Ám tanulságosak a jövőre nézve, hogy mennyire lehet hatással sok-sok emberre néhány megalapozatlan rémhír, hogyan erősítheti azokat egy-két felkorbácsolt idegzetű egyén saját maga fabrikálta története. S nem mellékesen: olykor az egység, az összetartás is téves útra vezethet. Az ugraiak elhamarkodott tette megítélésükben legalább annyira káros következtetéseket váltott ki, mint amennyire figyelemfelhívó volt. Sajnos, épp a bőrfejűek előtt. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán kilenc személlyel szemben folytatták a büntetőeljárást csoportosan elkövetett garázdaság és rongálás miatt.