Karácsonyi gyilkosság a lelkészlakban

Az „Átányi szerelmi történet” címmel a helyi közösségben ismert balladát Csorba Géza segédlelkész jegyezte le először 1942-ben. A vers azonban Együd János költeménye, amelyet kisebb-nagyobb változtatásokkal egy évszázadon át adtak szájról szájra az átányiak. A faluban a versmondásnak hagyományai vannak, a menyasszonyok még a múlt század közepén is hosszú versben köszönték meg lakodalmuk napján szüleik gondoskodását, a siratóénekekben pedig szintén hosszú strófákban búcsúztak elvesztett szeretteiktől.

Nem tudjuk pontosan, hogy a vers szerzője az ifjabb vagy idősebb Együd János volt-e. Az idősebb Együd János 1923-ban halt meg 61 évesen, tehát a ballada keletkezésének időpontjában 49 éves volt. A fia, ifj. Együd János 1911-ben 23 éves. Az ifjabb Együd szikvízgyáros volt, az apa pedig birtokos, 1912-ben az átányi Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet igazgatósági tagja. A szerző „diktálós férfi” volt. A „diktálásnak” Átányban hagyományai vannak: mivel az egyházi énekeket nem mindenki tudta fejből, ezért a diktálós emberek előmondták a szöveget. A szerelmi történetet megörökítő balladában  visszaköszönnek a halottas írott énekek és vőfélyversek rímsorai, tehát a ballada szerzője jól ismerte ezeket a szövegeket, hiszen azok rímsorai, kifejezéspárjai, mondattöredékei máskülönben nem kerülhettek volna a költeménybe. 

A történetet lejegyző Csorba Géza (1915 – 1982) lelkész csak 11 hónapot töltött Átányban. Csillikhez hasonlóan ő is segédlelkészként érkezett a faluba, lelkipásztori kinevezést a ballada lejegyzéséhez képest csak három évvel később, 1945-ben kapta meg. Átányi tartózkodása alatt meglehetősen aktív volt, mert folytatta az átányi egyház történetének megírását Csengey József nyomán. Csorba Géza érdeklődését talán azért keltette fel az átányi tragédia, mert ő is sokat várt a kinevezésére és a gyilkosságot elkövető Csillik Balázshoz hasonlóan szintén segédlelkészként érkezett a községbe.

A történet főszereplői: Csillik Balázs és Benőcs Terézia

Benőcs Terézia (1885 – 1910) Egerben született Benőcs Béla (szoba)festő lányaként. Édesanyját, Bozó Máriát korán elvesztette, apja 1891-ben újranősült. Második neje Balkay Mária lett. A Balkay család ebben az időben Eger iparos társadalmának elismert famíliája, Mária testvére Balkay István lakatos, Balkay Béla pék, ifj. Balkay József asztalos. A Balkay fivérek bár mesteremberek voltak, de társadalmi helyzetüket tekintve a középpolgárság tekintélyes csoportját gyarapították, ami egyben városi tisztségviseléssel és közéleti szerepvállalással is járt.  

A Balkay rokonságot a festő presztízsértékűnek érezhette, s ezt megrendelőivel való viszonya is mutatja. A városi lapban 1884-ben feladott hirdetése szerint jutányos áron nyújtott szobafestő, aranyozó, címerező és mázoló tevékenységéhez az egriek „becses támogatását kérve, mély tisztelettel” ajánlotta magát. A Balkay családdal rokonságba kerülve 1893-ban szolgáltatásának palettáját kibővítette, immár nem mély tisztelettel ajánlotta magát, hanem leendő ügyfeleitől „kiváló tisztelettel” búcsúzott. A Balkay rokonságot presztízsértékűnek érezhette, s az 1893. esztendőben nagyszabású hirdetési kampányt indított a helyi lapban, s jelentősen növelte a megvásárolt hirdetési felület nagyságát is. 

Pozitív társadalmi mobilitását a közéletben is igyekezett kifejezni. Az egri iparos ifjúság nyári táncmulatságai mindenhol felülfizetett, s lányát, Benőcs Teréziát is bevezette a társasági életbe. Az igazi nagy változás azonban az volt, hogy a fiatal lányt 1898-ban az egri Angolkisasszonyok Intézetének Tanítóképző osztályába íratta be. Ez az iskolaválasztás nem volt gyakori az egri iparos szülők körében, bizonyára befolyásolta az apa döntését, hogy a Balkay családnak több leánytagja is ebben az intézményben tanult. A tanítónői pálya a polgárság alsóbb rétegeiben kedvelt hivatásválasztásnak számított. Egy tanítónő önálló egzisztenciát tudott magának teremteni, tehát családját nem terhelte tovább ellátása. Ugyanakkor ez az életpálya csöppet sem volt könnyű. A nagy létszámú osztályok komoly megterhelést jelentettek női és férfi tanítóknak egyaránt, az alacsony állami keresetet pedig a tanítói földeken biztosított termelés lehetősége egészítette ki. 

Benőcs Terézia igyekezett minél hamarabb önálló egzisztenciát kialakítani.  Első és egyben utolsó állomáshelye 1905-től az Átányhoz tartozó Szárazbő volt.  A lakott külterületen az iskola és a hozzá épült tanítói lak 1895-re készült el. Benőcs Terézia tehát egy viszonylag új építésű iskolát és tanítói lakást kapott 1905-ben. Mivel a szervezett oktatás csak tíz éves múltra tekintett Szárazbőn, így feltételezni lehet, hogy ekkor még magas volt az írni-olvasni nem tudók száma a napszámosok, gazdasági cselédek gyermekei körében.  A lakosság felekezeti hovatartozása döntően katolikus volt, tehát a tanítónőnek nem volt nehéz beilleszkedni a közösségbe.
Vőlegénye, Csillik Balázs ( 1886 – 1911) Tiszanánán született. Apja, id. Csillik Balázs köztiszteletben álló kántortanító, édesanyja Gyöngyössy Margit pedig Gyöngyössy Sámuel egyházi író, tiszanánai református lelkész lánya volt. A házaspár példás életet élt, gyermekeiket, Margitot, Bertalant és Balázst szeretetben nevelték. Mindhárom gyermek nagy műveltséget kapott szüleitől: Bertalan a kolozsvári tudományegyetem könyvtárában helyezkedett el, Balázst lelkészi pályájára szánták, Margit pedig Kun Zoltán lelkész felesége lett.

Az apa tiszanánai álláshelyéről is támogatta a sárospataki református líceumot, s igyekezett előmozdítani a falu életét, sokat tett azért, hogy megépüljön a községet Füzesabonnyal összekötő út. 

Fia, Balázs hozzá hasonlóan Sárospatakon kezdte tanulmányait. 1903-ban érettségizett, a következő évben pedig felvették a teológiai akadémiára. 1908 szeptemberében letette az első, majd 1910 júniusában a második lelkészi vizsgát. Az akadémia befejezése után 1908-ban Átányban került. Csilliket csendes, magába zárkózó, gyakran gondolataiba mélyedő segédlelkészként ismerték meg, ám ez egy lelkészi pályára készülő fiataltól nem volt szokatlan. A korabeli bulvárlapok szerint kellemes megjelenésű, rokonszenves fiatalember volt. Fogolytörzskönyve szerint 164 centi magas, erős testalkatú, barna hajú, barna szemű és barna bőrű, de szőke bajuszt viselt. Magas homloka és hegyes álla ellenére arca szabályos vonásokat mutatott. 

Átány nem volt számára idegen. Heves megye legrégibb és az egyik legnagyobb református közössége élt ekkor Átányban, egyházát a leggazdagabbak közt tartották számon. A községet csak 14 kilométer választotta el a segédlelkész szülőfalujától, Tiszanánától. A munka azonban nem volt kevés. A 2800 lakosból 2307 volt református, s ez legkevesebb 627 család lelki gondozását, anyakönyvezését jelentette.  A község lelkésze 1898 óta Illyés János volt, aki a Borsod megyei Harsányból érkezett. Illyés mindössze 36 évesen került a községbe, s még akkor is csupán 47 éves volt, amikor 1910. november 8-án gutaütés következtében elhunyt.  Halálát Csillik jelentette be a községházán. A fiatal, vagyontalan segédlelkész joggal számított az előléptetésre a kilátástalannak tűnő évek után.

Csilliket azonban nem nevezték ki lelkésznek, holott minden szükséges vizsgával rendelkezett. Jelleméről sokat elmondanak azok a hátrahagyott rajzok és kisebb festmények, amelyek ma is megtalálhatóak az átányi anyakönyvekben. Segédlelkészi évei alatt a halotti anyakönyveket lezáró oldalakat komor rajzokkal díszítette, amelyek temetőrészleteket ábrázolnak elmúlásra utaló kopár fákkal. Az házassági anyakönyvben az 1909. év utolsó oldalára az évszámot hatalmas, kalligrafikus számokkal jegyezte be. Az 1910-es évszámon a 9 fölött egy lángoló szív nyíllal átlőve, a 10 fölött egy turbékoló, gyűrűt váltó galambpár látható. Csillik tehát 1909-ben még forrón szerette menyasszonyát és érzéseit az egyházi anyakönyvekben is megörökítette.

Az egyházi anyakönyvek nyitólapjainak díszítése nem volt szokatlan a 17-18. században. Ezek azonban szakrális üzenettel bíró rajzok és szövegrészletek voltak, semmiképp nem öncélú művészi kifejezés. Csillik esetében viszont az utóbbi történt: magánéletének hangulatait, érzéseit örökítette meg az egyházi anyakönyvekben, ez pedig szokatlan és éretlen megnyilvánulás attól, aki önálló lelkészi hivatalra vár. Csilliknek művészi ambíciói voltak, minden rajzát kézjegyévek látta el. Ez a kiforratlan művészi hajlam, az erőteljes érzelmesség és annak kontrollálatlansága is közrejátszott abban, hogy felettesei vonakodtak kinevezni a segédlelkészt.

A szerelmi dráma

Az Egri Királyi Törvényszék iratai csak 1915-től kerültek a Heves Vármegyei Levéltárba, így Csillik Balázs kihallgatásának és bírósági tárgyalásának jegyzőkönyve nem ismert. Így csak a balladában megőrzött események és a korabeli tudósítások alapján tudjuk rekonstruálni a történteket.

A ballada bevezető sorai szerint Benőcs Terézia és Csillik Balázs kapcsolata két évig tartott, de kettőjük közt a viszony feszült volt. Ez a feszültség bizonyára csak az utolsó hónapokra vonatkozhatott, hiszen a katolikus menyasszony 1910. júliusban konfirmált. Besenyőtelken kilépett a katolikus egyház közösségéből és felvette leendő férje református vallását. A vegyesházasságok a korszakban már társadalmilag elfogadottak voltak. A házasulandók rendszerint a házasságkötés előtt nyilatkoztak arról, melyik felekezet szokásai szerint kívánják születendő gyermekeiket nevelni. A gyakorlat szerint a lányok az anya, a fiúk az apa vallását követték. A feszültség adódhatott nehéz anyagi helyzetükből, mivel Csillik káplánszobája egy 3x4 méteres legénylakás volt a lelkészlakban, s a menyasszony tanítói lakása sem lehetett ettől nagyobb. 

Csillik az anyakönyvekbe hagyott szerelmes rajzai szerint 1910-ben még rajongott menyasszonyáért. Mi változott decemberre? Csillik nem kapta meg a várt lelkészi kinevezést, s talán menyasszonya már túl hosszúnak tartotta a várakozási időt. Egyes sajtóforrások szerint maga a lelkész nem bírta elviselni a várakozás hónapjait, labilis személyiség volt és az öngyilkosság foglalkoztatta.

A gyilkosság időpontja is ellentmondásos. Az újságírók szerint Csillik délután ölte meg menyasszonyát, az eset csak este derült ki. A ballada szerzője úgy tudja, hogy a gyilkosság estefelé – máshol alkonyattájt – történt. Télen Átányban az állatokat már estefelé megetették, ami fél három és három óra közt történt. A balladában szereplő időpont megjelölés tehát délután 3-4 órát jelent, azaz estefelé-t, alkonyatot. 

Valósnak kell elfogadnunk, hogy a találkozás hátterében az állt, hogy a fiatalok december 27-re házasságkötési szándékuk bejelentését tervezték a községházán. Ezután követezhetett csak a templomi szertartás, amelyet megelőzött a három héten át történő kihirdetés. Az esketés időpontja január harmadik hete lett volna.

A ballada szerzője ezt követően részletesen leírja a gyilkosságot. Az átányi szerző és a lapok tudósítói megegyeznek abban, hogy Csillik háromszor sütötte el Flóbert pisztolyát. Először hátba lőtte a tanítónőt, ám a maroklőfegyver okozta sérülés nem lehetett halálos, mivel utána a segédlelkész két golyót menyasszony halántékába repített. A lelkészlakban tehát szabályos kivégzés történt. Hogyan képes erre egy lelkésznek készülő fiatalember? Egyáltalán miért tartott magánál lőfegyvert? Szerelemféltés vagy hirtelen pszichés zavar történt? Meglehetősen ellentmondásosak a korabeli tudósítások a tekintetben, hogy Benőcs Terézia holttestén találtak-e ütés nyomot vagy sem. Az előbbi ugyanis arra utalna, hogy a gyilkosság előtt tettleg bántalmazta, ha viszont nem voltak ütésnyomok, akkor alattomosan hátba lőtte kedvesét. 

A három lövés, a kivégzésszerű gyilkolás hidegvérű, előre eltervezett cselekedetre utal. A halott lánnyal együtt töltött órák pedig azt mutatják, Csillik a fegyver elsütése után tisztán gondolkodott. Egyes tudósítók úgy tudták, a segédlelkész órákon át imádkozott a halott lány fölött, és még két búcsúlevelet is írt. Az egyik az édesanyjának szólt, a másikat már nem címezte meg.

Arra sem kapunk egyértelmű választ, hogy a néhai Illyés János családja mikor és hogyan értesült a gyilkosságról. A lelkészlakot ekkor még az Illyés család használta, akiknek az asztalnál étkezett Csillik is. A kántorlak a lelkészlakkal egy fedél alá épült, vagyis Illyéséknek a lövéseket mindenképp hallania kellett. Illyés fia, ifj. Illyés János is segédlelkész volt, a gyilkosság előtti napokban még temetett is Átányban. Ennek alapján nemcsak az özvegy, de a fia is a lelkészlakban tartózkodott a lövés idején.

Csillik a gyilkosság után önmagát is főbe lőtte, de a lövés nem volt halálos. Miután az esetet az Illyés család felfedezte, értesítették a harangozót, aki elvitte a hírt a községi elöljáróknak.

A nyomozáshoz König Ede hevesi járásbírót, dr. Barabás Béla  körorvost és dr. Váhl Adolf járási orvost rendelték ki. A boncolást a helyszínen végezték, a temetést pedig – mint ilyen esetekben – „két delet megvárva” tartották. Benőcs Teréziát a községi temetőben helyezték végső nyugalomra december 29-én. A szertartást Végh Dezső segédlelkész vezette, pedig Illyés János segédlelkész is a faluban tartózkodott.
Csillik nem volt szállítható állapotban, ezért letartóztatása után Átányban maradt csendőri őrizettel. A tett helyszínét lezárták, ő pedig átkerülhetett a csendőrpihenő mellett lévő fogdába, amit a községházán alakítottak ki. Kihallgatása is Átányon történt. 

Csillik a gyilkosság után csendőri felügyelet mellett három hétig Átányon maradt. Fejsérülése nem volt súlyos, hiszen kihallgatható állapotban volt, sőt január 19.-én saját lábán ment Egerbe csendőri kísérettel. Állapotát a fogolytörzskönyv „gyengélkedőnek” írja le, előzetes letartóztatásának indoka pedig a szökés veszélye.  A lapok szerint folyamatosan foglalkozatta az öngyilkosság gondolata, tehát mentális állapota zavart volt.

Csillik az utolsó egy hónapját 1911. január 19 és 1911. február 20. között az Egri Királyi Törvényszék fogházában töltötte. Bizonyára sor került az esküdtszéki kihallgatásra is, mivel az Eger című helyi lap azt írta, „Azt mondják, hogy különösen az »úri nők« végtelenül kíváncsik voltak az esküdtszéki tárgyalásra, érdekes, szenzációs staffázst sejtettek az akták mélyében.” 

Csillik a fogházban hunyt el február 20-án. „Reggel a fogházőr bement cellájába, hogy felköltse. Ott feküdt szépen, csendesen, a halottak mindent megbocsátó szelíd nyugalmával az ágyon, karbafont kezekkel. Amint hozzálépett az őr, ijedten vette észre, hogy Csillik Balázs halott.” Halálát a fogolytörzskönyv és a halotti anyakönyv szerint reggel 5 órakor agyszélhűdés okozta, melyet a lövés következménye volt. 

A segédlelkészt szülőfalujában, Tiszanánán temették el. Apja, id. Csillik Balázs ezt követően kérte nyugdíjazását. Az idős és megtört szülők Gesztelyre költöztek. Átányba februárban új lelkész érkezett Tiszafüredről, Diószegi Mihály.

Művers vagy ponyvaballada?

Az „Átányi szerelmi történet” nem kizárólag egyszerű rímsorokkal záródó folklorisztikus elemeket vegyítő ponyvaballada, vagy a helyi közösségnek szóló tanítóballada. Érdekessége, hogy szerzője felhasználta a vőfélyversek és hallott búcsúztatók rímsorait, szóösszetételeit is. A népköltészet ezen változata legtöbbször a lokális közösség számára fontos, megrázó, felkavaró vagy emlékezetes cselekményt, történést mond el és nem ismeretlen a magyar irodalomtörténetben. 

A ballada többrétű jelentést hordoz a társadalomtörténet számára. Az átányi segédlelkész szerelemféltésből megölte kedvesét, a község külterületén tanító Benőcs Teréziát. A leánnyal három lövés végzett, Csillik többszöri kísérlet után öngyilkos lett. Ez önmagában egy sajnálatos szerelmi tragédia. A társadalomtörténet számára mégis több mint helytörténet. A Benőcs család pozitív társadalmi mobilizációja már az apa második házasságkötésével elkezdődött. Leánya bizonyára a család első értelmiségi életet élő tagja lehetett volna, ha vőlegénye nem gyilkolja meg. Ez a törekvés egyfajta társadalmi reprezentációs kényszerrel is párosulhatott, vagyis Csillik joggal félt attól, hogy segédlelkészi keresete nem lesz elegendő, késlekedő kinevezése pedig közös életük gátja lesz.

Csillik jellemvonásához érdekes adalékokkal szolgálnak az átányi anyakönyvek. Az élénk fantáziára utaló rajzok és a mögötte rejlő közlési szándék kiforratlan jellemre utal. Bizonyára emiatt késleltették kinevezését is. Komoly pszichés problémákkal kellett küzdenie, mivel a konfliktuskezelés helyett a gyilkosságot választotta.

Társadalmi vagy morális válság okozta a fiatalok tragédiáját? Ma már teljesen mindegy. Történetük mégsem merült feledésbe, hiszen száz évvel később is okulás szolgál – ahogy a helyi szerző soraiban reményét 1911-ben kifejezte.  

Szuromi Rita