Meglepik egymást a Bükki Művésztelep alkotói

Tizenkét alkotó, tizenkét különböző karakter, mégis harmonikus és a másikat inspiráló volt a Bükki Művésztelep hangulata. A festészettől és a grafikától kezdve a fotótechnikán át a zenéig, az irodalomig, sőt, a legóépítésig terjedt a művészek tevékenysége a tizedik találkozón.

– Minden évben új technikát hoztam, emiatt karakteresen megvannak az egyes esztendők. Idén cianotípiával dolgoztam, ami nagyon régi fotóeljárás, az első fotókkal illusztrált könyv is ezzel készült. Nem ezüst-, hanem vasalapú anyag, s az ultraviola-sugarakra érzékeny. Izgalmas technika, remek lehetőség, hogy kijöjjek a sötétkamrából – mondta Gábor Enikő fotóművész, aki ezt kihasználva, az eget fényképezte a száradás után kék színű anyagra. A technikát régen sokszorosításra is használták. Gábor Enikő egyébként néhány hete a Metropolitan Egyetem művésztelepén is részt vett Nagyvisnyón, s a diákoknál is óriási sikere volt a cianotípiának.

– Év közben is készülök a Bükki Művésztelepre – fogalmazott Gábor Enikő. – Együttműködünk, belekóstolunk a másik technológiájába, erre máshol nincs mód. Úgy gondolom, igyekszünk is évről évre meglepni a többieket.

A múlt héten tovább közeledett a befejezéshez a Nagyvisnyó varázslatos lakóiról szóló történet is. Palásti Kovács András a két hiányzó figura, Hófalatka és Fütyülke háttértörténetét igyekezett megírni.

Mihályfi Iván legóból épített házakat, amelyeket animációk készítéséhez használt Fotó: Tóth Balázs

– Itt mindig új inspiráció ér, s motivált az is, hogy a jubileumra elkészüljek, s a kiállításra legalább mintakönyvben megjelenjenek a történetek – fejtette ki Palásti Kovács András. – Mindig inspiráló a közeg emberileg is, sokfajta munkát végez mindenki, ez pedig nagy hatással van arra, hogy más is lendületet vegyen, ha krízisben van. Teljesen más a környezet, nyugodtan tudok gondolkozni négy-öt órát, hogy mi a megfelelő figura, s mi a sztorija. Az emberi beszélgetések már önmagukban nagyon jók. Több szálon fut a mese, van átjárás a történetek között, amelyek folyamatosan formálódnak. A megjelenő figurák így-úgy kapcsolódnak Visnyóhoz, a helyszínekhez, emberekhez. A sztorik közt nem feltétlenül lesz szoros kapcsolat, de körvonalazódik, hogy lesz egy központi szereplő.

Két dimenzióról háromra váltott ezúttal Mihályfi Iván. A grafikus több doboz legóval érkezett Nagyvisnyóra. Négy épületet rakott össze kockákból. Egy templom formájút, a születést, a házasságot, a keresztelést jelképezve. Egy fehéret a munkának, az élet közbülső nagy szakaszának. A harmadik egy szürke vár, amely a halált jelképezi. Az utolsó az Édenkert. Kívül szürkeség, bent virágok, ám a kertet csak kívülről lehet csodálni, ugyanis nincs bejárata.

– A gyerekeimmel legóztam, s éjszakánként én is építettem – tudatta Mihályfi Iván –, hiszen volt egy csomó ötletem. Most pedig tudtam, hogy lesz hat napom, amikor csak ezzel foglalkozhatok. Otthon tovább folytatom, hiszen le is fotózom a műveket és készíthető animáció. Ez most második gyerekkor, egy kis művészettel megfűszerezve.

Visszatekintésként elmondta, jó a művésztelep, jó lehetőség az itt töltött öt-hat nap. Megmaradt a csoport alapító magja és még csatlakoztak is hozzájuk. Művészeti szempontból az a jó, hogy nincsenek egyforma emberek, mindenki más világban mozog. Bár mind budapestiek, így együtt nagyon ritkán találkoznak, a telepen pedig felzárkóztatják egymást.

Az elmúlt kilenc évvel tapasztalatban mindenki gazdagabb lett. Amikor elkezdődött, a lánya másfél éves volt, most tíz és fél, s közben megszületett a fia is.

Ez a sok év gazdagodást, tapasztalatszerzést, sokkal több kihívást is jelent. A grafikában is rengeteg új trend bukkant föl és bukott el, de lehet elegáns, modern és szép anélkül is valami, hogy nem mondják rá, trendi. Úgy véli, higgadtabb, nyugodtabb, picit bölcsebb is lett a művésztelep indulása óta.

Szentendrén lesz kiállítás az elmúlt tíz esztendő legjobb alkotásaiból

Tizedes Erika, a Bükki Művésztelep szervezője elmondta, idén csak egy alapító alkotó hiányzott, ő is betegség miatt. Rengeteg munka született, hét végén ünnepeltek is, meghívták támogatóikat. Ezúttal Nagyvisnyó után Szilvásvárad önkormányzata is segítette őket, valamint a MANK és magántámogatók álltak melléjük. Mint mondta, bízott abban, hogy a művésztelep megéri a tizedik alkalmat. Reméli, lesz huszadik, harmincadik jubileum is, hosszú életű projekt lesz, tervezik a bővülést. A télen a MANK Galériában, Szentendrén lesz kiállítás, egy válogatás az eddigi alkotásokból, s egy albumot is szeretnének. Most másodszor rendezett művésztelepet Nagyvisnyón a Metropolitan Egyetem, amelyet szeretnének állandósítani. Idén 27 hallgató érkezett.

A kristályoktól a robotikáig

Kovács Mária kristályok felnagyított fotói alapján, azoktól elvonatkoztatva készített festményeket, ismét a fény-árnyék hatásokkal játszott. Gál Krisztián számítógép- és más alkatrészek segítségével retró formájú robotokat keltett életre a nyomatokon. Mindig izgalmasnak találta a robotokat, alkotás közben hozzájuk kapcsolódó filozófiai kérdések is eszébe jutottak.

Tóth Balázs