Elérkeztünk az ősi hagyományok ünnepnapjához

A 2000-es évek elejére a világossá vált, hogy a kulturális örökség különböző fajtái – épített környezet, művészeti alkotások, történeti műtárgyak, régészeti leletek – mellett az úgynevezett szellemi kulturális örökség is nemzetközi és nemzeti figyelmet érdemel, s ezen szellemi javak megőrzése megkerülhetetlen és halaszthatatlan feladat. Az egyes közösségek, csoportok azon ­szellemi javait kívánták összegyűjteni, dokumentálni és ­közismertté tenni, amelyeket a közösségi emlékezet és tudás részeként mint élő örökséget ismernek és gyakorolnak.

Ennek a fontosságát hamar fölismerték sok helyütt, s így elsők között került a jegyzékbe a Népművészet Mestere díj kitüntetettjeinek tudása és tevékenysége, vagy a busójárás Mohácson. Azonban Egerben sem tétlenkedtek. Dr. Petercsák Tivadar egyetemi tanárt, néprajzkutatót 2012-ben választották meg fertálymesternek. Elmondása szerint ettől a pillanattól fogva dolgozott azon, hogy az ­egri fertálymesterség élő hagyománya felkerülhessen a szellemi kulturális örökség ­nemzeti jegyzékére. Fontos volt, hogy a negyedmesteri testület azonnal mellé állt az ügynek – hisz egyén nem, hanem közösség tehet javaslatot –, s ezt az Eger városban élő hagyományt felterjesztették a jegyzékbe való felvételre. Mint Petercsák Tivadar elmondja, az egri fertálymesterség azért egyedülálló, mert bár sok helyütt volt hajdan ilyen vagy hasonló intézmény, csupán itt őrizték meg, s viszik tovább napjainkban is.

Azt is megtudjuk az egyetemi tanártól, hogy 1883-ban döntött úgy a város magisztrátusa, hogy – bár ősi, az önigazgatásban játszott szerepe immár megkopott a negyedmesteri intézménynek – hagyományőrző jelleggel továbbra is fenn kell tartani ezt a századokon át, generációról generációra hagyományozódó, koronként változó feladatokkal megbízott tisztséget. S e döntés nyomán egészen 1950-ig fenn is maradt az intézmény. A szocializmus aztán nem kedvezett az ilyen civil szerveződéseknek, de 1996-ban eljött az ideje, hogy újjáélesszék fertálymesterséget, mely azóta is az „egriség” szerves részét képezi. Tagjai, de a városlakók számára is, a folytonosság érzését és a lokális öntudat erősítését biztosítja. Az évenkénti választás állandóan újrateremti, bővíti a közösséget.

Nem is volt hát kérdés, hogy helye van-e a negyedmesterségnek a jegyzékben, hisz egy élő, működő közösség mutatta azt fel – teszi hozzá Petercsák Tivadar­. Így nyerte el 2014-ben a jegyzékbe való felvételt a százráncú köpenyt viselők ­testülete, s 2015-ben ünnepélyes keretek között vehették át az erről ­szóló igazoló okiratot és a díszes táblát.

Hasonló volt a helyzet a ­novaji remélés – a farsang végéhez köthető téltemető, tavaszváró, alakoskodó szokás – hagyományával, itt ugyanis egy egész falu­ állt az élő hagyomány, illetve­ az ajánlás mögött. Mint dr. Darvainé dr. Kádár Katalin, a település polgármestere kérdésünkre elmondja, igazi közösségi és közös döntés volt az, ami a szellemi kulturális örökség jegyzékéig vezette farsangvégi szokásukat.

– A Hagyományőrző Egyesület elnökeként indultam el annak idején a polgármester-választáson, s már akkor azt mondtam, hogy nem kell újat kitalálnunk, abból csináljunk márkát, amink van: az örökségünkből – meséli a polgármester asszony.

– Igazi összefogásból született meg a pályázatunk. Máig példaértékűnek tartom és büszke vagyok arra, hogy a falu összes civil közösségének közös munkája teremtette meg a lehetőségét, hogy végül 2016-ban felkerülhettünk a jegyzékre – teszi hozzá.

Azt is fontosnak tartja elmondani, hogy igyekeznek folyamatosan kapcsolatot tartani más olyan közösségekkel, akik a jegyzékben szerepelnek. Részt vesznek a szentendrei skanzenben minden esztendőben megrendezett Pünkösdi Örökség Fesztiválon, ott voltak a matyófesztiválon, de a fertálymesterség újjászervezésének 20. évfordulója alkalmából rendezett konferencián is. Emellett Novajra is várják azokat, akik ugyanúgy, mint ők, szellemi örökséget hordoznak. Így a tavalyi remélésen négy elem is jelen volt. A remélő házigazdákon kívül a mohácsi busók, a matyó örökség és természetesen a szomszéd várból, Egerből a fertálymesterek. Idén is nagy Novajon a készülődés, s vélhetően szellemi kulturális örökség több elemével is találkozhatunk a Remélésen­.

Hagyományaink, azok őrzése közös feladatunk. Ez természetesen sommás megállapításnak tűnhet, ezért pontosabban fogalmazva egy-egy közösség akkor maradhat meg, akkor léphet tovább, ha emlékezik mindarra, amit elei reá hagyományoztak. Ezt az örökséget jól, okosan, az egyének, a köz, hosszú távon a nemzet javára kamatoztatni pedig mindannyiunk kötelessége. Tartást, erőt, gerincet ad nemcsak a kiemelt ünnepi alkalmakkor – mint ez a szombat is lesz, fertálymesterek avatásával, reméléssel –, de a hétköznapok szürkeségében is.