Hat évtizede dolgozik a kereskedelemben Böjt Kálmán

Rendszerint mozgalmasak a hétköznapok a Vasáruboltnak a megyeszékhely belvárosi részén lévő udvarán. Szívesen jönnek ide a vevők, hiszen tudják, itt mindig kapnak egy-két jó szót az üzlet tulajdonosától. Böjt Kálmán csaknem mindenkivel tegeződik, persze, kellőképpen megadja mindenkinek a tiszteletet, ahogyan ő is megkapja valamennyi vásárlójától. Nincs a hozzá betérőknek olyan kívánsága, amit Böjt Kálmán ne iparkodna mielőbb teljesíteni.

– Hatgyermekes családba születtem Ostoroson – emlékezik Kálmán bá, akit a legtöbben így szólítanak. – Édesapámat 1944 októberének végén veszítettem el, egy a falubeli templom környéki bombatámadáskor hunyt el három helybelivel együtt. Édesanyám 1963-ben halt meg, sajnos, nem élnek már a test­véreim sem.

Még iskolába járt, amikor tízévesen, 1953-ban már gyakorolni kezdte az egész életre szóló szakmáját.

– A községbeli Tulipán utcában Bán Margit néni vegyesboltjában dolgoztam kisegítőként – meséli. – Emellett a falu végén volt Bartók Laci bácsi kocsmája, oda is sokszor hordtam a vegyes üzletből kis húzós kerekes kocsin a szóda­vizet.

Mindezek után nem véletlen, hogy kereskedelmi tanuló lett 1957-ben, s közben, éppen hat évtizede, beállt vegyesbolti eladónak az Eger Áfésznél. A megyeszékhelyre 1960-ban került, sokáig ingázott Ostoros és Eger között. Utána az iparcikk-kiskereskedelmi vállalatnál végezte munkáját több mint három évtizeden át.

– Eleinte kerékpárral jártam be télen-nyáron a városba dolgozni – teszi hozzá –, mivel akkor még nem kaphatott mindenki buszbérletet.

Szorgalma miatt a főnökei és a vevők egyaránt kedvelték. Ezt jelzi, hogy szakmai elismerésben is többször részesült kiemelkedő munkavégzéséért, éppen hatszor vehette át a Kiváló Dolgozó kitüntetést.

A rendszerváltozás az ő életében is átalakulást hozott. A színházzal szembeni vasboltot magántulajdonba vette, s immár több mint negyedszázada azon fáradozik, hogy a legapróbb szögektől, csavaroktól, a sokféle méretű láncoktól a több tízméteres, kerítésnek való dróthálókon át a rövidebb és leghosszabb vasgerendákig lehetőleg minden fontos árucikkel kiszolgálja az üzletében megfordulókat. Igazi, régi időkből való kereskedelmi szakember Kálmán bá, aki a kiváló szakmai tudásán túl a jóindulatával, a szívélyességével, a segítőkészségével vívja ki mások tiszteletét, megbecsülését. Szívesen beszél a családi életéről is, személyét hűség jellemzi e téren is, akárcsak a foglalkozásában.

– Harminc évig volt élettársam egy hölgy, aki sajnos már elhunyt – mondja. – Szerencsére utána úgy alakult az életem, hogy megismerkedtem egy hozzám való hevesi asszonykával. Neki korábbról két gyermeke van, felnőttként boldogságban élnek családjaik­kal. Velük is nagyon jó a viszonyom.

Szabadidejében legszívesebben kertészkedik Kálmán bá. Több évtizedig művelt szőlőt, nevelt gyümölcsfákat a Pünkösd-tetőn, manapság a háza kertjében termeli meg a családnak való terményeket.

Böjt Kálmán ma is fáradhatatlanul, s ugyanolyan lelkesedéssel viszi a boltját, mint fiatalabb korában. Holott idén már a hetvenötödik életévébe lép március végén. Persze, tudja azt is, eljön az az idő, amikor a mindennapi szorgoskodás után pihenésre is szüksége lesz. Már készíti elő, hogy valaki átvegye az üzletét. Ám addig is nap mint nap felhangzik reggel hét óra után a vidám köszöntése – Jó reggelt, szervusztok! –, amivel a környező boltok alkalmazottait és a korai vásárlókat üdvözli.