A fő cél: menteni a még menthetőt

Több hét telt el azóta, hogy indulatoktól sem mentes nyilvános testületi ülésen több száz kerecsendi lakos jelent meg, romák és magyarok egyaránt. Azért, hogy feltegyék kérdéseiket a jelenleg regnáló képviselő-testület tagjainak: mi indokolta azon döntésüket, hogy a romák felzárkóztatására elnyert közel 480 millió forintnyi, megnyert pályázati pénzt elutasítsák? A héttagú grémiumból hárman ellenezték, hárman pártolták a projekteket, egy képviselő tartózkodott.

A szégyen egyik oka a párbeszéd hiánya

A történtek óta szemlesütve közlekednek az utcákon, tereken romák és nem romák. Valami szégyenféle teríti be a falut, a közös veszteség gyásza, aminek egyetlen oka a kibeszéletlenség, a párbeszéd hiá­nya a helyi emberek között. Az ominózus ülésen a nemmel szavazóktól elhangzott: túlárazott, indokolatlan tételeket találtak a pályázatban, amiből a lakosság nem profitált volna, így olybá tűnt számukra, hogy a közpénzek nem hasznosultak volna optimális módon. Fölösleges, előre kiszámíthatatlan indulatokat gerjesztettek volna a faluban.

Gyakran hallott mondatok a kerecsendi közösségben: a romák már kaptak eleget, azzal sem tudtak élni. Ám a képlet koránt sem ilyen egyszerű… Az ellenzők érvelése szerint a pályázatban gyanús tételek voltak a tanfolyamokra, a hátrányos helyzetű gyermekek egyéni felzárkóztatására, különböző foglalkozásokra, a szociális bérlakások építésére szánt összegek, amelyek tovább szították volna a feszültséget a magyarok és a romák között. Ám a történet azért jóval összetettebb…

Immár magam is húsz éve kerecsendi lakosként azt mondhatom: a sokat emlegetett feszültség gyakorlatilag a hétköznapokban nem létezik. Saját tapasztalataim szerint ebben a közösségben tisztelik és segítik egymást az emberek, függetlenül a származásuktól. Úgy is jellemezhetem: egymásra vannak utalva. A környéken található, magántulajdonban lévő szőlőkben például évek óta túlnyomórészt főként tapasztalt, szorgalmas cigány emberek gondoskodnak a zöld munkáról, a szüretről. Nélkülük ugyan mit kezdenének a gazdák? Mit kezdene ezek nélkül az emberek nélkül a környék egyik legnagyobb foglalkoztatója, a közeli gombaüzem?

Miben segítettek volna az elutasított programok?

Hétköznapokon békés egymás mellett élésre törekszenek az emberek, a legtöbben tisztában vannak azzal, a helyi cigány szegregátumokban élők sokszorosan nehezített pályán próbálnak megbirkózni az élet kihívásaival. Esélyeik növelésében óriási felelősség hárul a magyar lakosságra, akkor is, ha sokan úgy gondolják, ez nem az ő gondjuk.

Ez utóbbi emberek nem számolnak például azzal, hogy a cigány családoknál ajándék a gyermekáldás, és közülük sokan nem mérlegelik, hogy egy új gyermek születése és tisztességes felnevelése milyen felelősséggel jár. Ebben is segítettek volna a most elutasított programok.

Mindannyian tudjuk, hogy a hazai demográfiai adatok elkeserítőek. A középosztály tagjainál kitolódott a gyermekvállalási kedv, ezért az elkövetkező időszak kiemelt kormányzati feladatai közé tartozik ezen változtatni.

Sajnos, a helyzet az, hogy ezen a folyamaton anyagi ösztönzőkkel is nehéz fordítani, nemcsak itthon, hanem egész Európában is ez a tendencia. Márpedig nincs több idő. Olyan tartalékokkal kell az országnak számolni, és azokat mozgósítani, amilyenekkel rendelkezik. Ilyen például a roma közösség, amelynek szüksége van a kinyújtott kézre.

Érdemes mindenkinek átértékelni a jelenlegi helyzetet

A kérdés az, mi legyen a már megszületett gyermekekkel? Azokkal, akik már itt élnek velünk, itt vannak közöttünk? Mit lehet azért tenni, hogy hasznos tagjai legyenek majd a társadalomnak? Hogyan lehetne segíteni abban, hogy beilleszkedjenek a többségi társadalomba, megfelelő normákat sajátítsanak el a békés együttéléshez? Nem reménytelen cél és vállalás ez. Magam is látom, hogy a szegény családokból sokan és sokféleképp szeretnének kitörni, gyermekeiket hasznos útravalóval felvértezni. Ebben óriási segítség már most is a jól felszerelt, színvonalas oktatást nyújtó helyi óvoda és iskola. A helyi civil kezdeményezések is ezt szolgálják. A roma gyerekek ingyenes táboroztatása, a hétvégenként működő, minden fiatal számára értelmes időtöltést kínáló pingpongklub arra hivatottak, hogy segítsék e folyamatot. A jó hír az, hogy a helyi képviselők is megértették, szükség van minden forintra e közös cél eléréséhez, s megpróbálják – ugyan kissé megkésve, de átértékelve a helyzetet – újra lehívni a hasznos pénzek egy részét. Sok sikert hozzá!