Kalandos utat járt meg megyénkig a lengyel származású „csodadoki”

Nagy kincs manapság a háziorvos. Ezt azokon a településeken érzékelik a leginkább, ahol hónapokig, akár évekig hiába vártak-várnak saját családorvosra. Kerecsenden a több évtizedig helyben praktizáló dr. Lukács Béla nyugdíjba vonulása után több mint egy évre elárvult a körzet. Természetesen a helyettesítésről mindig gondoskodott az önkormányzat, hiszen kötelező alapellátásról van szó, ám a feszültség nőttön nőtt a folyamatosan változó szabályok miatt.

Tavaly október elseje óta egy lengyel származású orvos, dr. Wolkowski Bogdan Pawel látja el a település betegeit napi – hivatalosan – kétórás rendelési időben. A korábbi háromórás gyakorlathoz képest ez az idő kevesebb, ám a helyiek tudják, hogy a doktor Tiszanánán is praktizál egy vegyes körzetben, tehát várakozás ide, türelmetlenség oda, mindenki jobban jár, ha alkalmazkodik az új helyzethez.

Már csak azért is, mert a kerecsendiek elmondása szerint az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján a doktor alaposan megvizsgálja minden betegét, akikkel ráadásul empatikusan bánik, s ezért a gyakorlatban a rendelési ideje szinte mindig meghaladja a három órát. Egy hétköznap délután, a rendelési idő végén ülünk le beszélgetni. Kalandos életút bontakozik ki előttünk. A kérdésre, miért éppen Tiszanána, illetve Kerecsend, a válasz egyszerű, ám az idáig vezető út korántsem az.

– Lengyelországban, 1962-ben születtem, a pomerániai Resko városban. Egy megyei székhelyű balti-tengeri városban, Koszalinban végeztem iskoláimat, majd kétéves kötelező katonai szolgálat után 1984–88 között a lengyel kormány ösztöndíjasaként a Szentpétervári (akkor Leningrád) Mecsnikov Higiénikus Orvostudományi Egyetemen orvosi alapképzésén vettem részt, orosz nyelven, majd 1988–1990 között a Moszkvai Szecsenov Orvostudományi Akadémián – ami a volt Lomonoszov Egyetem része – folytattam tanulmányaimat, ahol 1990-ben általános orvosi diplomát és két licences vizsgát szereztem közegészségügyi és járványügyi, illetve üzemorvosi szakokon. Az egyetemen ismerkedtem meg egy magyar származású lánnyal, akivel 1987-ben Budapesten összeházasodtunk. Orvosi diplománkat együtt vehettük át, azokat a SOTE-n azonnal honosították, bár én csak a hosszú – tíz hónapos, bürokratikus letelepedési procedúra lezajlása után – 1991 májusában kaphattam volna orvosi nyilvántartási számot, és ezzel együtt működési engedélyt – sorolja a sorsát érintő főbb állomásokat a doktor.

A rendszerváltást követő években azonban az egymást váltó kormányok sorban hozták azokat a döntéseket, amelyek mindenre jók voltak, csak éppen arra nem, hogy a külföldön diplomát szerzett orvos Magyarországon gyógyítson. Az orvosi nyilvántartásba vételét egy megváltozott jogszabály miatt visszamenőleges hatállyal elutasították. Mivel nem volt magyar állampolgár, és a diplomáját külföldön szerezte meg, így nem praktizálhatott. Hiába kötött 1987-ben Budapesten egy magyar lánnyal házasságot, akinek diplomája megegyezett az övével, a felesége azonnal gyógyíthatott, ő nem.

Nem sokkal később a budapesti Hajnal Imre Orvostudományi Egyetemen (HIETE, volt OTE) azzal utasították el rezidensképzésre jelentkezését, hogy nem rendelkezett orvosi nyilvántartási számmal. Mivel a Magyar Állam tizenkét évig elvette tőle a lehetőséget, hogy betegeket gyógyítson, ezért kényszerből üzleti területen dolgozott. Orvosi műszerekkel, étrend-kiegészítőkkel kereskedett, tanulási képességek fejlesztésével foglalkozó céget hozott létre. A sors fintora, hogy 1997-ben, immár magyar állampolgárként az 1991-es jogszabályok törlése miatt orvosi nyilvántartásba vehették volna, de erről csak 2002-ben értesítették. Két évre rá a Semmelweis Egyetemen újra kérelmezte a rezidensképzésre felvételt, de akkor arra hivatkoztak, hogy mivel több, mint tíz éve kapta az általános orvosi diplomáját, így már nem vehet részt a rezidensképzésen. Vicces, de igaz, hogy később ezt a jogszabályt is visszavonták.

Végül 2014. január elsején Tiszanánán kezdhetett gyógyítani háziorvosként, ahol örömmel fogadták. Időközben háziorvostanból sikeres szakvizsgát tett, tehát elhárult minden akadály, hogy végre hivatásának éljen. A kétezer-ötszáz lelkes Tiszanánán két orvosi körzet van. Wolkowski doktor 820 kártyával kezdte, s most 1238 betegről gondoskodik főállású háziorvosként.

Az elárvult kerecsendi praxisba tavaly októberben jelentkezett, s megismerve a körülményeket, próbaidőre elvállalta a helyettesítést. Miután a képviselő-testület előtt beszámolt szakmai életútjáról, terveiről, és a betegek is megkedvelték nyitottsága, őszintesége miatt, immár hosszú távon is számíthatnak a faluban élők a segítségére és a szakértelmére.