Fokozottan védett, még sincs teljes biztonságban a szürke farkas

Mint arról korábban már portálunkon is beszámoltunk, a fiatal hím szürke farkas tetemére október 8-án bukkant a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) természetvédelmi őre; az állat testén egyértelműen azonosítható lőtt sebet találtak, melynek nyomán a BNPI természetkárosítás és állatkínzás megalapozott gyanúja miatt feljelentést tett a hatóságnál. Közleményükben kifejtették: az egyed valószínűleg néhány éve a Bükkben született, mozgáskörét hosszabb idő óta nyomon követték társaiéval együtt.

Ritka találkozás a Bükkben

A szerencsétlen hír felröppenésével csaknem egy időben került napvilágra néhány ritka fénykép is: egy, a Bükkben túrázó fotós napkelte előtt öt farkassal találkozott össze, melyeket tisztes távolságból lencsevégre is kapott. Bár a fotókk hatalmas érdeklődést keltettek, a helyszínt szigorúan titkolja a fotós és a természetvédelmi hatóság is.

A Bükkben élő farkasokat kameracsapdás felvételek, hullaték- és szőrminták, genetikai vizsgálatok segítségével évek óta kutatják az igazgatóság szakemberei – számol be közleményében a BNPI. A család életéről, táplálkozási szokásairól, létszámának változásairól nyert információk egyaránt segítenek a tévhitek eloszlatásában, és a védelmük megszervezésében. Kifejtik: a farkasok, mint csúcsragadozók természetes szelekciót gyakorolva javítják a vadállomány minőségét és hozzájárulnak az élőhelyek természetes állapotának visszaállításához is. – Mindezek ellenére a farkasok jelenlétét nem mindenki nézi jó szemmel – írják. – A megfigyeléseket és a felvételek közzétételét is nagyban nehezíti, hogy a kihelyezett kamerákat az idei őszi vadászati szezon folyamán többször megrongálták vagy eltulajdonították.

Európa-szerte őshonosak

A bükki farkasok kapcsán gyakran elhangzó tévhit, hogy az állományt mesterségesen telepítették vissza a környék erdeibe. Gombkötő Péter, a BNPI zoológiai referense kérdésünkre kifejtette, a faj hazánkban őshonos, jelenléte folyamatosnak tekinthető az ország területén, a Bükkben a '80-as évek óta. Az Északi-középhegység területén megtelepedő példányok természetes úton érkeznek a Kárpátok felől – az igazgatóság területén jelenleg két családot tartanak számon: egyet a Bükk északi területein, egyet pedig a Tarna-vidéken.

Kameracsapda által júniusban rögzített videó az idei farkaskölykökről

– A kihelyezett kamerák óriási mennyiségű anyagot termelnek – mondta Gombkötő Péter, és mutatta a képkockákat, melyeken a faj példányai alapvetően éjszaka aktívak, de az ember által kevéssé járt területeken olykor nappal is fesztelenül mozognak.

– Természetesen nem csak a farkasok, a zsákmányállatok, sőt turisták felbukkanását is rögzíti a kamera – magyarázta. – Ez alapján sikerült elvégezni a kutatást, melynek eredményeként kiderült: az erdei vadakra sokkal nagyobb mértékben hat zavarólag az emberi mozgás, mint a rájuk akár zsákmányként tekintő farkasok jelenléte.

Hozzátette: az évek alatt összegyűlt adatokból lassanként körvonalazódik a bükki farkascsalád teljes története – erről ismeretterjesztő szándékkal publikálni is terveznek a jövőben.

Veszélytelen az emberre nézve

Habár a farkasok hatalmas területet járnak be a Bükkben is, kitűnő érzékszerveiknek hála jóval előbb érzékelik az ember közelségét, mintsem megpillanthatnánk őket. Elsősorban fiatal, kíváncsi példányok esetén fordulhat elő, hogy nem menekülnek el azonnal, ám agresszív viselkedéstől ekkor sem kell tartani: csendben, hátrálva távozzunk a helyszínről. Ha netán követ bennünket, hangosan kiáltva vagy tapsolva, legszükségesebb esetben kővel, fadarabbal ijeszthetjük el. Ha kutyával kirándulunk, mindig tartsuk pórázon, ugyanis a szagot fogott, elcsatangolt állat könnyedén kerülhet konfliktusba a ragadozókkal. Amennyiben az erdőben járva farkast észlelünk, vagy a fajhoz kapcsolódó életnyomokat találunk, minden esetben értesítsük a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot.