Filmen örökítik meg az egri fertálymesterséget

– A Szabadtéri ­Néprajzi Múzeum kapta azt az állami feladatot, hogy a ­2003-ban útjára indított UNESCO-egyezményt, amely a szellemi kulturális örökség megőrzésére jött létre, Magyarországon gondozza. Mi vagyunk a szakmai koordinátorai ennek, s az az egyik teendőnk, hogy a hazánk területén található szellemi, kulturális örökségeket – közösségi gyakorlatokat, hagyományokat, tudást, mely a közösségek számára az identitást jelenti – számba vegyük, azonosítsuk, nyilvántartást készítsünk róluk. Ennek során találkoztunk az egri fertálymesterség hagyományával is – vázolja az előzményeket az igazgató asszony.

– Hogyan kerül képbe önöknél egy-egy ilyen hagyomány?

– Nagyon fontos, hogy mindig a közösségek tesznek felterjesztést, ők nyilvánítják ki azt a szándékot, hogy szeretnék az örökségelemüket felíratni erre a listára. Így kerestek meg bennünket a fertálymesterek is a megyei referensünk, a Dobó István Vármúzeum munkatársa, Császi Irén segítségével, aki a szakmai kapcsolattartónk. Így találkoztunk a negyedmesterség tematikájával, hagyományával, és 2014-ben került fel az egri fertálymesterség élő hagyománya a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.

– Hány ilyen örökségelem szerepel a jegyzékben?

– Immár harmincöt örökségi elem gazdagítja a jegyzéket, s az igazgatóságnak most az a célja, hogy körbejárja, dokumentálja az összeset. Olyan filmsorozatot készítünk, amely a későbbiekben a televízió egyik kulturális csatornáján vetíthető lesz, s a közösségek életét mutatja majd be. Nemcsak a kiemelt eseményeket szeretnénk megörökíteni, de kíváncsiak vagyunk arra is, hogy miként éli meg a helyi közösség az örökséget. Mit jelent számára, mi a funkciója ma a hagyományok éltetésének. Arra keressük a választ, miért fontos a huszonegyedik században, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzanak az emberek, mint például az egri fertálymesterség. Ráadásul önkéntes dolog ez is, mint minden szokásunk és egyéb olyan tevékenységünk, ami a hagyományokhoz köthető. Izgalmas kérdés, mi mozgatja az embereket, mi mozgat egy közösséget, hogy őrizze, továbbvigye elődei örökségét.

– Egerben hogyan látja ennek a szép hagyománynak a továbbélését?

– Örömmel látom, hogy egyre újabb és újabb, ráadásul egyre fiatalabb negyedmestereket avat fel Várkonyi György főkapitány úr. Láthatóan van ezekben a férfiakban, fiatalemberekben elhivatottság, tenni akarás, ezért fogadják el a jelölést, amelyet a negyedek kis suttogóin a kiérdemesült negyedmesterek tesznek. Ez pedig talán a legfontosabb, hogy ez az örökség a következő generációk számára is élő hagyomány legyen. Nagyra értékelünk minden közösségi tudásgyakorlatot és összetartást, hiszen tudjuk, hogy ezek áldozattal járnak. Sok időt, energiát, pénzt fektet bele minden közösség abba, hogy a hagyományát megőrizze. Erre senki nem kényszeríti a közösség tagjait. Ezek belülről jövő érzések, elkötelezettségek, amik ebben a világban nagyon fontosak. Ezt szeretnénk a filmsorozatunkban megmutatni.

– A számos örökségelemhez viszonyítva mennyire tűnik élőnek a fertálymesterség?

– Amióta ismerem a fertálymesterek tevékenységét, úgy látom, nagyon aktív és a mai korban élő hagyományról van szó. Nemcsak ápolják a hagyományt, hanem élik, meg is élik. Akkor tud egy örökségelem, egy hagyomány fennmaradni, ha a közösség minden tagja magáénak érzi. Abban a pillanatban, ha a következő generációk nem újítják meg a maguk számára, nem tudják átélni, akkor muzeális tárggyá, archív dokumentummá válik. Fontos megtalálni azokat a csatornákat, amelyek segítségével az újabb nemzedék magáévá tudja tenni, magáénak képes érezni mindazt, amit az elődök rá hagyományoztak. Örömmel látom, hogy a fertálymesterek gyermekei – akik gyakran egészen aprók – milyen csodálattal néznek az apjukra, amint a vállukra veszik a százráncú köpenyt. Éppen az imént hallottam egy kisfiú szájából, hogy apa, ugye, megfoghatom a szalagos botot, és vihetem...! Tehát büszkék rá, s ez a záloga annak, hogy ők legyenek ennek a szép hagyománynak a következő generációja. Kívánom, hogy a városban a fertálymesterség elismertsége töretlen legyen, s mindig számítsanak az ő tevékenységükre, jelenlétükre.

– Ez külső szemlélőként, mégis közelállóként mennyire látható?

– Amikor a bizottsági ülésen terítékre került a fertálymesterség, a szakértők egy részében komolyan felmerült, hogy ez csupán reprezentáció. Tevékenységük lényege, hogy részt vesznek az ünnepségeken, utazgatnak, díszletül szolgálnak a város rendezvényein. Szerencsére akkor már közelebbről ismertem a fertálymestereket, s tudtam támogatni azt, hogy ez annál sokkal több: közmegbecsülésen alapuló társadalmi szerep, amelynek során saját lokális közösségüket képviselik, melynek során kulturális és karitatív feladatot is ellátnak. Kicsit át is alakítottuk a felterjesztést, s kibontottuk azokat az elemeket, amelyek bizonyítják, hogy valódi élő, hagyományt fenntartó közösségről beszélünk, s így egyöntetű határozattal kerülhetett föl az egri fertálymesterség a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.