Ez egy életre szóló hivatás – vallja a katonatisztből lett bükkszéki tűzoltó

Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ hetvenkilenc frissen végzett tűzoltója esküdött föl a hivatására július tizenkettedikén. A Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság állományában a frissen végzett hallgatók közül három fiatal tűzoltó kezdte meg szolgálatát. A 36 éves Horuczi Tamás tűzoltó őrmester is az egri hivatásos tűzoltó-parancsnokság beosztott tűzoltói állományát erősíti.

Tamás – aki Bükkszéken él családjával, feleségével és két kislányával – korábban 14 évig volt hivatásos katona.

– 21 évesen léptem be a honvédségbe – kezdte. – Szentedrén végeztem tiszthelyettesként, ezt követően pedig elvégeztem a had- és biztonságtechnikai mérnöki képzést, majd 2012-ben lettem tiszt. Székesfehérvárra kellett járnom, a távolság miatt azonban váltanom kellett. Ekkor választottam a katasztrófavédelmet, ezen belül pedig a tűzoltóságot. Ugyanúgy maradtam az állami szférában, ez azonban komolyabb hivatás, itt ugyanis mindennaposak a veszélyhelyzetek. A honvédségnél csak külszolgálaton voltak komolyabb esetek, itt azonban bármikor riaszthatnak tűzesethez, balesethez.

Érdeklődésünkre, hogy megbánta-e döntését, Tamás úgy felelt: örült, hogy így sikerült váltania.

– Mivel korábban is egyenruhás voltam, szerettem volna az is maradni. Nagyon motivált ebben a pályában, hogy itt szinte mindennap segítőkezet nyújthatunk másoknak.

Tamás beszélgetésünk idején a hatodik szolgálatát látta el. Ez idő alatt kellett már balesethez vonulnia, s volt egy lakóháztűz, amely során három cicát kellett kimentenie.

– A riasztás elején még úgy tudtuk, emberek is tartózkodnak az épületben, azonban kiderült, hogy megmentendő személy nincs, élő állat azonban van bent. Kollégámmal ketten hatoltunk be egy füsttel teli szobába, ahol megtaláltuk a macskákat, amiket sikerült épségben kihoznunk az épületből. Ezt követően lakástűzhöz kellett vonulnunk, ahol egy idős pár a gáztűzhelyen felejtette az ételt. Tűz szerencsére nem alakult ki, de a folyosó és a lépcsőház is füsttel telítődött meg.

A tűzoltónál arról is érdeklődtünk, milyen érzés volt meghallania ez első riasztást.

– Nagyon izgatott lettem, de ez természetes, hisz' az ember előre nem tudhatja, mibe cseppen bele. Nincs két egyforma eset, mindig arra számítunk, hogy valami komollyal kell szembenéznünk. Egy bekapcsolt tűzjelzőhöz is úgy indulunk el, mint egy égő házhoz. Félni nem félek semmitől, attól azonban tartok, hogy egy olyan esethez kell majd vonulnunk, amiben gyermekek is érintettek. Fontos persze, hogy minden embert egyenrangúan kezeljünk, de mivel van két kicsi lányom, ezért ez nehezebben érintene.

Tamás érdeklődésünkre elárulta, még hozzá kell ugyan szoknia ehhez az új életritmushoz, nem tudna azonban olyat mondani, ami számára nehéz lenne ebben a hivatásban.

– Be kell illeszkedni egy csapatba, de ez nekem megszokott, hiszen a honvédségben is ugyanez volt. Itt a kollégák nagyon befogadóak és támogatóak. Minden laktanya és szolgálati csoport más, hozzá kell szokni a csapat mentalitásához, de ezzel nem lesz probléma. A munkába is hamar belerázódok, mert képes vagyok gyorsan felmérni egy helyzetet. A honvédségben már kifejlesztettem a jó problémamegoldó képességem, amit a tűzoltóságon maximálisan kamatoztatni fogok. Mivel még tanulófázisban vagyok, jelenleg az eszközismeret számomra a legnagyobb kihívás. A általunk használt eszközök ismerete nélkül nem tudjuk tökéletesen végezni a szolgálatot, ezért is kell magunkat fejleszteni. Próbálom minden szabadidőmet erre fordítani.

Tamás elmondása szerint az igazi tűzkeresztségen ugyan még nem esett át, de nem fél a kihívásoktól. Kíváncsiak voltunk arra is, a környezete miként fogadta a váltást.

– Az egyenruhához már hozzászoktak. Mindenki örült, hogy tűzoltónak álltam, ennek köszönhetően ugyanis közelebb kerültem a lakhelyemhez. A lányaim 9 és 2,5 évesek. A kicsi még nem igazán fogja fel hogy mivel foglalkozom, de a tűzoltóautókért egyenesen rajong, a nagyobbikon pedig határozott azt látom, büszke arra, hogy az édesapja tűzoltó. S ez nekem mindennél többet jelent. El tudom magam képzelni itt hosszútávon. Ehhez a hivatáshoz maximális elkötelezettség szükséges. Ha valaki erre adja a fejét, az tegye, hiszen ez egy nagyon nemes hivatás, amit komolyan kell venni. Nem játék, ez egy életre szól!