Valóra vált gyermekkori álma: tűzoltó lett Egerben a 22 éves Dániel

A 22 éves Huszár Dániel Gergely tű. hadnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézetének végzős hallgatója tisztként, az Egri Katasztrófavédelmi Kirendeltség hatósági osztályán kezdte meg pályafutását nemrég. A fiatal egri tűzoltót arról kérdeztük, miért választotta ezt a hivatást.

– Nagyon hamar kialakult bennem: egyenruhás szeretnék lenni, hogy segíthessek embertársaimnak, s egy egyetem elvégzése is a terveim között szerepelt. A szüleim is úgy voltak vele: legyen belőlem bárki, de diplomát mindenképpen szerezzek. Hetedikes koromban szereztem tudomást a katasztrófavédelmi egyetemi képzésről. Innentől kezdve tudatosan erre készültem. A tanáraim úgy voltak vele, a későbbiekben ez majd úgyis megváltozik, de nem így lett! A szeretteim, a családom, a barátaim mindvégig mellettem álltak és támogattak.

Dániel iskolai éveit az Egri Kemény Ferenc Sportiskola és Általános Iskolában kezdte, ekkortól vált a sport élete részévé, munkahelyére is biciklivel jár minden nap. Tanulmányait az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium angol tagozatán folytatta, s itt került közel hozzá a földrajz is. A felsőoktatásra való jelentkezés idején ezért három egyenruhás és három földrajzzal kapcsolatos szakirányt jelölt meg.

– Az egyetemi felvételinél nem csak a ponthatár számított. Volt fizikai, pszichológiai és egészségügyi alkalmassági vizsga, valamint egy pályaorientációs beszélgetés is, amelyben ki kellett fejteni: miért választottuk ezt a hivatást. A gimnáziumból többen is jelentkeztünk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karára, s nagyon büszke vagyok arra, hogy a fizikai alkalmassági vizsgára én készíthettem fel a csapatot. Időközben sajnos a csapatból többen is kihullottak, végül ketten fejeztük be a képzést. Többeket elrettentett az, hogy amikor bevonulunk, nem három, hanem egyből kilenc éves szerződést írunk alá. Pedig úgy gondolom, ettől nem kellene tartani, hisz' aki egyenruhásnak áll, az egy hivatást választ,

ami egy életre szól.

Megtudtuk, eddigi élete egyik legboldogabb napja volt, amikor felvették az egyetemre. Ezt követően indult el számára az öt hetes alapfelkészítés.

– Nem tagadom, ez egy igen nehéz időszak volt, de rengeteget készültem rá. Tudtam mire vállalkoztam, ezért sem lepődtem meg azon, hogy mennyit kellett futni, felülésezni és még sorolhatnám. A többiekkel nagyon sokat segítettünk egymásnak, volt, hogy toltuk, húztuk a másikat. Mindent együtt csináltunk, s ez a csapatszellem kihatott a következő három évemre

is. Én a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campusra jártam – itt volt a Katasztrófavédelmi Intézet -, ahol tanultam polgárvédelmi szakismeretet, tűzvédelmet, iparbiztonsági alapismeretet, s mivel tisztjelöltek voltunk, minden évben hét hetes szakmai gyakorlatunk volt, főképp lakhelyhez közel, én így találkoztam először az egri kollégákkal. Az iskola mellett

több mindent is csináltunk, teljesítettük a negyven órás tűzoltói alaptanfolyamot és szereztünk bizonyítványt veszélyes áruszállítás közúton történő ellenőrzéséről, valamint a katasztrófavédelmi mobillaborról. Nem akartam elhanyagolni a szakma vonulós részét sem. A Katasztrófavédelmi Mobil Laborral lehetőségem nyílik kimenni káreseményekhez, tapasztalatot szerezni, de természetesen az a jó, ha minél kevesebbszer riasztanak minket.

A fiatal tűzoltó megosztotta velünk azt is, a tárgyak és a vizsgák többségével megbirkózott, a jogi tantárgyak azonban nagyobb energiaráfordítást igényeltek.

– Imádtam ebben a szakaszban, hogy mindig mindent együtt csináltunk. Olyanok voltunk mint egy nagy család. Ez is nagyon motivált, hisz’ én kiskoromtól kezdve csapatjátékos voltam. Ha valamikor is segítség kellett, egymáshoz bátran fordulhattunk, a vizsgák előtt is többször fordult elő közös – akár több órás – tanulás. Amikor végeztünk, mindenki

Magyarország területén kapott szolgálati helyet. Én a megyeszékhelyen gyakorlatoztam, s így kerültem Egerbe. Már akkor tudtam, hogy egyszer ehhez az állományhoz szeretnék tartozni. Az a hozzáállás és segítőkészség, amit itt kaptam, felbecsülhetetlen volt. Mindenben segítettek, a szakdolgozatommal kapcsolatban is bármikor kereshettem őket. Persze voltam gyakorlaton Pesten is, mert a tűzoltóhajóval és a búvárszolgálattal csak ott tudtam megismerkedni. A végzős évben két szakasztársammal, – most már kollégámmal – a Zsolnai Egyetem Biztonságtechnikai-mérnöki Karán tanulhattunk két hónapos szakmai gyakorlat keretén belül. Itt megismerkedtünk a krízismenedzsmenttel, illetve a szlovák és a cseh veszélyhelyzet-kezeléssel.

Dániel, mivel – elmondása szerint – inkább gyakorlatias ember mintsem lexikális, a hatósági osztályra került, mint tűzoltó hadnagy.

– Ez főleg a prevencióban nyilvánul meg. Hiszek abban, hogy a megelőzés nagyon fontos! Ezzel a vonulós kollégák munkáját is nagyban képesek vagyunk segíteni. A katasztrófavédelem egy elég széles spektrumú szervezet, s mivel még csak most avattak tisztté, sokat kell tanulnom. Magamat türelmetlen típusúnak tartom, de minden erőmmel arra törekszem, hogy biztosan építsem magam, így hasznos tagja legyek az állománynak, még akkor is, ha ez lassan megy. Tervezek továbbtanulni is, az Eszterházy Károly Egyetem földrajzzal kapcsolatos képzése áll a bakancslistámon. Ezen egyetem képzésein belül a településfejlesztés érdekel kifejezetten. Szeretem a kihívásokat, főleg, ha azokat csapatban is teljesíteni lehet. Minden nap egy kaland, mindent meg kell tudni oldani. A kollégák iránt tisztelettel, a hivatás iránt szorgalommal és alázattal kell lenni.