„Ez nekem még most sem munka!” – vallja az egri rapper

Péter-Szabó András (PSz) Budapesten született és Szigetszentmiklóson nőtt fel. Főiskolai tanulmányai miatt költözött Egerbe, ahol évekig kollégista volt. Itt végezte el az alapszakot és a Matematika-Testnevelő tanári mesterszakot is. Közben két évig Jászapátin dolgozott, idén pedig sikerült elhelyezkedni az egri Szent Lőrincben és óraadóként is tevékenykedik két másik egri iskolában, valamint magánórákat is tart délutánonként. Andrással nem csak az iskolában találkozhatnak, erősíti ugyanis az Eger SE II csapatát is.

– A foci 10 éves korom környékén vált az életem részévé – emlékezett. – Kezdetben Szigetszentmiklóson játszottam a városi csapatokban, Egerben azonban évekig nem fociztam egyesületi szinten. Ez volt az életemben az az időszak, amikor az egyetemi barátok kikoptak. Mindenki hazaköltözött, külföldre ment, más városban kezdett dolgozni. Az alapszak elvégzése után, mikor már az egyetem nem volt a napjaim szerves része, mert elkezdtem dolgozni és a mesterképzést levelezőn csináltam, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne találni itt a közelben egy megyei hobbi-szintű focicsapatot. Csak a társaság miatt csinálom, hisz' ez nekem kizárólag a rekreálásról, a szabadidőm hasznos eltöltéséről szól.

Andrástól megtudtuk, világ életében sportolt, két-három éve azonban megfogalmazódott benne a gondolat, hogy a testépítés vizeire evez. A jobb fazonért előfordul, hogy hetente akár 10 edzést is beiktat az életébe. A konditeremben szívesen segít barátainak, ismerőseinek, viszont a testépítés nem pénzkereseti forrásként van jelen az életében. De mivel szakmájából kifolyólag testneveléstanár is, gondolkodik egy személyi-edzői képzésen, ez viszont – ahogy fogalmazott – még a jövő zenéje. András személyében igen ambiciózus és színes egyéniséget ismerhettünk meg. Érdeklődése számos területre kiterjed, ezek közül talán a legjelentősebb a zene.

– A rap zene mint műfaj gyerekkorom óta meghatározó része az életemnek – emlékezett vissza. – Sosem felejtem el, amikor kijött Eminem mozifilmje, már akkor az ő zenéjére ugráltunk az általános iskolai farsangon. Innentől kezdve szinte állandóan rapet hallgattam. Két, gyerekkori nagyon jó barátom kezdett el zenéket csinálni. Körülbelül tíz éve csapódtam hozzájuk, s kezdtem el komolyabban foglalkozni a zenével autodidakta módon. Ez persze az elején csak a vagányságról szólt. A suliban az összes órán szövegeket írtam. Délutánonként összeültünk a srácokkal és estig írtuk a szövegeket, csináltuk a zenéket. Míg másokat a videojáték kötötte le, minket ez. S meg is maradt a mai napig. Ami változott, az a távolság, hiszen földrajzilag már messzebb vagyunk egymástól. Most főként egyedül készítek zenéket, ritkán jön közös megjelenés.

András elárulta, az elején csak a saját maguk szórakoztatására hoztak létre zenéket, most már azonban klipjeiket bárki megtekintheti a YouTube-on.

– Ez nekem még most sem munka! Csak akkor csinálom, ha van hozzá ingerenciám, időm, kedvem. Nincs olyan, hogy leülők és kényszerből írok egy szöveget. Ez csak jön. Az idő során rengeteget fejlődtem zenei téren is, régen minden szövegem kamu volt. A zenéink hangulatát és szövegvilágát az akkoriban általunk hallgatott előadók munkái nagyban befolyásolták, meghatározták. Ez tényleg csak a vagányságról szólt, s arról, hogy kemények és nagyon menők vagyunk. Ma már viszont azt írom le, ami bennem van. Sokkal könnyebben dolgozok fel bizonyos életeseményeket, ha kiírom magamból. Így újra átélem, jobban átlátom és képes vagyok túljutni dolgokon. Most már szinte az összes szövegemnek van egyfajta mélyebb vonala. Tavaly ősszel jött ki például az Elegem van című klip, ami azt az élethelyzetet írja le, amin akkoriban mentem keresztül: még mindig nem fejeztem be az egyetemet, gyakornok voltam, nehezen jöttem ki hó végén a fizetésemből, tele volt mindennel a hócipőm. A zene ezért árasztja ki magából a lehangoltságérzetet. Nehéz életszakaszon mentem keresztül akkoriban. A most utoljára megjelent Büszke című klipem pedig pont ennek a lezárása. Lekerültek a terhek a vállamról, végre most már minden király!

Andrást számos tehetségkutatóra buzdította már környezete, ő azonban ettől a világtól teljesen elhatárolódik.

– Meghallgatom mások véleményét, de szerencsére nem érzem azt, hogy ez bármilyen szinten is befolyásolna. Jól esik a dicséret, de nem mások véleménye és igénye irányítja az alkotómunkámat. Magamért csinálom, a saját gondolataim mentén, de minden pozitív visszajelzés jól esik. Kivétel ez alól a családom és a közeli barátok, őket mindig meghallgatom, az ő véleményük nagy hatással van rám. Nyilván a kereskedelmi csatornák révén fel lehetne pumpálni a nézettséget, ki lehetne törni a névtelenségből és anyagilag is lehetne profitálni a dologból. Ha ez utóbbi egyszer sikerülni is fog, remélem, nem ezen az úton. Persze el tudnám képzelni, hogy ebből éljek, de ez egyelőre még csak viszi a pénzt. A rap zene egyébként úgy látom, soha nem volt még ilyen magasan, messze a legstreameltebb műfaj.

Andrást arról is kérdeztük, befolyásolta-e a zene a diákjaival történő kapcsolatát.

– A koromnak köszönhetően jól értek a diákok nyelvén, persze a zene is biztosan ad ehhez egyfajta impulzust. Amikor elkezdtem tanítani nem jelentek meg zenéim. Akkoriban kifejezetten féltem az emberek megítélésétől. A számokban, amiket még gyerekfejjel írtam, lehet találni kifogásolható dolgokat, ugyanis erősen szókimondóak. Sokáig volt bennem félsz, tartottam a kritikáktól, túl nagy hangsúlyt fektettem mások véleményére. Mára azonban ezt leküzdöttem és úgy érzem, az önbizalmam és az önbecsülésem most a legjobb!