Húsz éve vonult le a rekord árvíz a Tiszán

Az árvízi időszak a 2000. március 31. és május 9. közötti időszakot ölelte fel, és negyven napi védekezést jelentett. A nagy része harmadfokú és rendkívüli volt – tájékoztatta a Heol-t Fejes Lőrinc, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kiskörei szakaszmérnöke. Kiemelte, a Tisza-tavi partszakaszokon – Tiszanána és Sarud között – hullámverés elleni védelmet kellett kiépíteni.

- Említhetem a Kisköre alatti megyei szakaszt is, ahol szintén komoly védekezési munkák zajlottak – részletezte Fejes Lőrinc. Elmondta, hogy a Tisza-tavi töltések jobban kiépítettek, magasabbak és szélesebbek, mint Kiskörétől Pély irányába, amerre alacsonyabbak. Ezért az árvízszint itt elérte, helyenként meghaladta a töltések magasságát, s a nyúl- és jászolgátak tartották a hatalmas víztömeget. A Kisköre és Pély közötti akolháti szakaszon megcsúszott a töltés, ezt a részt bordás-megtámasztással kellett biztosítani. Oda helikopterrel szállították be az anyagot. A munkában katonák is részt vettek.

Hangsúlyozta, hogy ez volt a megyei partszakaszokon a legveszélyesebb helyszín, és ennek a bevédése adta az egyik legnagyobb feladatot.

- A kiskörei vízlépcsőt elődeink az 1960-as években tervezték, majd építették – magyarázta a szakember. – Az akkori számítások alapján még nem valószínűsíthettek ilyen magas árvízszintet. Ezért a duzzasztómű és a hajózsilip mozgató berendezéseit, a hidraulikus tápegységeket ki kellett az árvíz elöntése előtt szerelni, s magasabb, száraz helyen elhelyezni azokat. Volt olyan helyiség a duzzasztóműben, ahol közel két és fél méter mélységben állt a víz. A vízerőmű közel hatvan napig nem üzemelt az árvíz miatt. A Tisza-tó öblítőcsatornákat szabályozó műtárgyait is elöntötte az árvíz, 2000-ben a víztömeg, a táblák felett átbukva, a műtárgyakat meghágva jutott be a tározóba, de akkor ott már három méterrel volt magasabb a vízszint, mint ami nyáron szokásos. A Tisza-tó úgy nézett ki, mint egy hatalmas, feszített víztükrű medence. A tó szigetei víz alá kerültek, két és fél méteres vízborítás volt rajtuk. A vaddisznók és az őzek száraz helyre úsztak, de a rókák és a borzok a fákon vészelték át mindezt. Az árvízzel rengeteg katré, szerves anyag, nád, gyékény, fa, gally érkezett, szinte futballpálya méretben sodorta azokat a töltések elé. Ezek eltávolítása komoly munka volt – mesélt az akkori állapotokról a szakaszmérnök.

- A tóban a legveszélyesebb jelenség a hullámverés. Akkor négy-tíz kilométeres úthosszok és a megemelkedett vízszintnél négy-hét méter közötti vízmélység álltak a hullámverés rendelkezésére – tette hozzá.

Fejes Lőrinc beszélt a kiskörei szelvényben átfolyt maximális vízmennyiségről, a vízhozamról is. Ez akkor közel háromezer köbméter volt egy másodperc alatt, most kétszáz köbméter, míg a folyó legkisebb vízhozama ötven köbméter másodpercenként. A Poroszló – Tiszafüred közötti 33-as útnál, ahol most épül a kerékpárút, víz alatt volt a szakasz, de az autóutat is lezárták félig, mert a vízszint a burkolat szélének magasságában volt. Az útpadkán több kilométer nyúlgátat építettek a közútkezelők, hogy megakadályozzák az útburkolat teljes víz alá kerülését.

Kiváló volt az együttműködés

A tetőzés 2000. április 17-én volt Kiskörénél 1030 centiméterrel, a mostani nyári vízszint 735 centiméter. A kiskörei szakaszmérnökség saját állományából 120-an, Kisköre, Tiszanána és Abádszalók településekről összesen 879-en vettek részt a védekezésben, de a dunántúli vízügyes kollégák közül is sokan segítettek itt. A sikeres védekezés alapja a példaszerű összefogás és együttműködés volt a szervezetek és a lakosság között.

Az előző rekord árvíz 1999-ben volt, ezt 52 centiméterrel haladta meg a következő 2000-ben. Még korábban, a kiskörei vízlépcső születésekor, 1970-ben is jött egy rekord árvíz, ez közel másfél méterrel alacsonyabb szinten tetőzött a 2000. évinél. Ennek most lesz az ötvenéves évfordulója – közölte a Fejes Lőrinc szakaszmérnök.

Ajánlókép: Több százan vettek részt az árvíz elleni védekezésben / Fotó: beküldött