Gondoltad volna? Ilyen népviseletet hordtak az egriek (fotók)

A helyi népviselet régi képeslapokon és fotókon is látható, különleges és szívet melengető látvány lehet minden egri számára. Egy általunk korábban is előszeretettel használt internetes oldalon fedeztük fel a ritka felvételeket, és a hozzájuk fűződő leírásokat, információkat.

A Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár 1952 óta gyűjti Heves megye helyismereti irodalmát. A Helyismereti Gyűjteményükben található dokumentumokból helyi témájú könyveket, folyóiratokat, plakátokat, képeslapokat, gyászjelentéseket, iskolai értesítőket, cikkeket, és fotókat digitalizáltak, melyek közt mindannyian szabadon, kedvünk szerint keresgélhetünk, kutathatunk az emlékek után, hála a summajatirom.hu oldalnak.

Az egri viselet a 19. században „az ország egyik legdíszesebb, de parasztos jellegű” viselete volt – foglalta össze az említett oldal. Az 1950-es években lezárult kivetkőzésig az egri viselet számtalan változáson ment keresztül.

A kislányokat és kisfiúkat 3 éves korukig ubbonyba öltöztették: ez egybeszabott, féllábszárig érő kisruha. Ezután kapta a kislány az elős szoknyát, ingvállat és réklit. A kisfiú posztó-vagy szövetnadrágot, kabátkát és inget. A leányok hajviselete egyszerű és szép volt: lesimítva hordták a hajukat, tarkón összefogva egy fonatba fonták, a homlok felett keskeny fekete bársonyszalag, a homlokbársony szorította le a hajat.

Az asszonyok dupétre fésülték a hajukat, jellegzetes formájú viseletdarab volt, a tok. Az asszonyok ingei derékon alul ért, bő ráncolt, könyékig érő ujjal. Mellévarott ujjú volt, vagyis ujjait a nyakkivágásba illesztették és együtt ráncolták az ingderékkal. Alsószoknyáik kendervászonból készültek, ezeket egymásra szabták: a legalsó volt a legrövidebb és legszűkebb. A felsőszoknya szabása megegyezett az alsószoknyáéval, oldalt és hátul ráncolt volt. A vászoninghez mellényt, lajbit viseltek. A szoknya elválaszthatatlan tartozéka a kötény volt, mely a szoknya aljáig ért. A vállkendő, a nyakbavaló kendő hozzátartozott a köznapi és ünnepi viselethez is. A 19. század közepén piros csizmát hordtak a nők, ezt váltotta fel később a fekete kemény- és puhaszáras csizma, majd a cugoscipe. A viselet része volt a puttony.

A 19. század elején a férfiaknak vállig érő félhosszú hajuk volt, a század közepére lett rövid. Bajuszt csak a házasságkötés után növesztettek. Nyáron széles karimájú posztókalapot, ún. gombáros kalapot hordtak, télen gömbölyű kis sapkát valamilyen prémmel. A századfordulón a selyembársony kalap jött a divatba. Ingük kendervászonból készült, gallér nélküli, lobogós, bő ujjú. Az I. világháborúig bő vászongatyát és ún. magyar nadrágot viseltek. Ez utóbbi sötétkék vagy fekete posztóból készült. A bőgatyához mindig viseltek kötényt. Az ing-bőgatya nélkülözhetetlen viselete volt a lajbi. A férfiak legdrágább ruhadarabja a suba vagy a bunda volt. Legáltalánosabb lábbeli a csizma volt, de az I. világháborúig bocskort is hordtak, amit néha felváltott a facipő.