Könyvében a világháború sújtotta hatvani gyermekkort is idézi az egri szerző

„Mindig is tudtuk, hogy a humanitás a legfontosabb erkölcsi norma. Kik azok, akikre változatlanul ráillik ez a múltban és a jelenben, akik emberek voltak és emberek tudtak maradni, akiket tisztelnek, szeretnek, akikre felnéznek, bár arra soha nem vágytak. Egyiküket úgy hívják: Sebes­tyén János” – áll dr. Nagy Andor nyugalmazott főiskolai tanár köszöntőjében, amelyet a Megélt vallomások című kötetben olvashatunk.

Az említett kötet szerzője az a Sebestyén János, aki több évtizeden keresztül meghatározó szervezője, irányítója volt Eger és az egész megye kulturális életének.

– Ebben az életkorban az azonosságok vagy az újdonságok keresése helyett már az a fontos, mit tart igaznak az ember – adta magyarázatát a szerző annak a belső kényszernek, hogy kiemelje azokat az eseményeket, amelyek számára máig élő és tanulságos emlékeket idéznek különböző életszakaszaiból.

Kötetbe rendezett emlékeit 2018-ban már az érdeklődők elé tárta, annak a kibővített változatát mutatták be most a Bródy Sándor Könyvtárban. Az esemény apropóját az adta, hogy a sokoldalú közéleti tevékenységéről ismert nyugdíjas férfi a napokban töltötte be 86. életévét.

Ebből az alkalomból Sebestyén Jánost a könyvbemutató számos olyan résztvevője is köszöntötte, akik a kordokumentumnak számító „vallomások” szereplői voltak abban az időben, amikor Sebestyén János egyebek között a megyei művelődési központ vezetője, majd később a Nyugdíjasok Választási Egyesületének elnöke volt.

A világháború sújtotta hatvani gyermekkort, az ifjúvá érés, majd a tanulás élményét, illetve a kultúra szolgálatában töltött évtizedeket felidéző kötetet Szécsényi Orsolya könyvtáros ajánlotta a jelenlévők figyelmébe.

Akik ott átlapozták, láthatták, hogy a zárófejezetet az ünnepelt unokája írta arról, hogy – ha megkérdeznék – a hírességek közül kit jelölne példaképének. Íme a válasz: „Írhattam volna híres színészekről, sportolókról, sztárokról, de szerintem a gazdagság nem minden. A nagyapám nagyon jó és kedves ember, ő a példaképem. Olyan szorgalmas és segítőkész szeretnék lenni, mint ő…”