Szüret

A minap egy katasztrófavédelmi gyakorlaton vettem részt egy egri pincészetnél. Ha már pince és must, akkor szőlő is. 

Az esemény helyszínén rengeteg volt a fürtös gyümölcsből, ami nem meglepő módon, nagyon sok darazsat vonzott. Ettől a helyzettől előjöttek a régi emlékeim. Már gyerekként is vettem részt szüretelésen, ami egészen addig tetszett is, amíg csak pár fürtöt kellett leszednem, de egyébként azzal telt a napom, hogy megettem a munkások által hozott sütik nagy részét. A desszert után megérkezett a feketeleves, darazsak formájában. Bár lehettünk úgy ötvenen, de csak engem csíptek össze, még a hajamba is belegabalyodott egy. 

Évekig nem mentem utána szüretelni, majd felnőtt fejjel ismét a szőlőtőkék közé vitt a sorsom. Mit ad ég, újra sok darázs volt, és a sok ember közül ismét csak engem találtak alkalmasnak arra, hogy összecsipkedjenek. Ezekkel az élményekkel a hátam mögött, egyből eluralkodott rajtam a félelem, amikor a pincészetnél tartott gyakorlaton megláttam repkedni ellenszenves kis „barátaimat”. Nem vette volna jól ki magát, ha elrohanok a helyszínről, így megembereltem magam, és eltereltem a figyelmem a félelemről. Úgy tűnik, véget ért az átok, ezúttal ugyanis megúsztam. Vagy lehet, hogy igaz a mendemonda, és megérzik, ki fél legjobban? Bármi is az igazság, kedvem támadt egy kis szüreteléshez, ugyanis a csípéseken kívül arra is emlékszem, nagyon jól ki lehet kapcsolódni közben.