Metszeni tanultunk Kerecsenden

Jó előre beírtam a naptáramba, hogy mikor érkezik a gyümölcsfák metszéséről mindent tudó szakember a faluba. A Felzárkózó Települések Program részeként két éve alakult meg a helyi kerbarát kör. A belépésnek egyetlen feltétele van a mai napig: műveld meg, gondozd a kertedet, ahogy tudod. Kezdetben az egyetlen csábító lehetőségként az ingyenes tavaszi vetőmag csomag ígérkezett, aztán jöttek a hangulatos összejövetelek, a közös sütés-főzés, az ingyenes kirándulás. Egyre többen csatlakoztunk a körhöz, s mára összeszokott csapatként várjuk a következő közösségi programot. Metszeni pedig egy gondos kertésznek tudnia kell, a gyümölcsfa ápolást igényel, ezért legutóbb metszési bemutatón vehettünk részt. 

Dacára annak, hogy átlagos hétköznap délelőtt fél tízkor volt erre lehetőségünk, szép számmal jelentünk meg a találkozón. Köztük rutinos kertművelők, akik hosszú évek óta példásan művelik kertjeiket, s tanácsra se igen van szükségük. Mégis mindenkinek tudott újat mondani és mutatni a Máltai Szeretszolgálat kertprogramjának felelőse, a kitűnő fiatal szakember, Antal Márk kertészmérnök, aki a Jelenlét Pont kertjében telepített gyümölcsfákon tartott bemutatót. 

Megtudtuk, hogyan lehet szakszerűen alakítani a koronát, hogy egészséges és minél bővebb termést érhessünk el. Szó esett arról, mennyi idő után várható a fák termőre fordulása, miben tudjuk ezt a folyamatot támogatni és kaptunk szempontokat is a megfelelő fajták kiválasztásához. Szép számmal érkeztek kérdések és a hasznos válaszoknak hála, így már mindenki magabiztosan kezdheti meg a metszést, az új ismeretek alkalmazását.

Jómagam, akinek a kertjében hét darab, különböző életkorú csonthéjas és almatermésű gyümölcsfa van, ezen a délelőttön nagyon sokat tanultam. Először is megtudtam, hogy alvó állapotában miben különbözik, s miről felismerhető a virágrügy és a levélrügy. Ez nagyon nem mindegy, mivel az előző években ezen ismeret hiányában előszeretettel metszettem le minden ágacskát, hogy szépen mutasson a fa. A lényeg persze mindig az, hogy a leendő lombkoronát úgy alakítsuk, hogy minél több napfény érje a fát, s a leendő termést. Az elhalt, fertőzött, illetve a párhuzamosan tartó ágakat lehetőleg távolítsuk el! Törekedejünk arra, hogy 50 centi méterenként úgynevezett ágemeleteket alakítsunk ki, hogy fény minél jobban érje a termést.

Metszeni nem egyformán kell minden fát

• A csonthéjasoknál (meggy, cseresznye, szilva) semmiképp ne metsszünk túl korán, mivel azokat lisztharmat fertőzés érheti. Ezeket a fákat virágzási szezon után,  áprilisban-májusban vagy a szedés után augusztusban-szeptemberben érdemes megigazítani.
• Az almatermésűeknél, (alma, körte, birs) a sudárral versengő vesszőket, vagy később a vázágakat túlnövő ágakat távolítsuk el, vagy metsszük vissza.

A korona belseje felé növekvő ágakat mindig vágjuk le, hogy szellős, és megfelelően átvilágított legyen. A virágképző rövidhajtásokat hagyjuk meg! Lehetőleg ne hagyjunk csapot a vágáskor, csak annyit, hogy a sebet körbe tudja nőni az osztódószövet!

Aranyszabály, hogy a vázágak körülbelül 45 fokos szöget zárjanak be a vezérággal. A vezérág legyen mindig magasabb, mint az oldalsó vázágak. Idősebb, már termő fa esetén fontos, hogy távolítsuk el az előző évi gyümölcsmúmiákat, melyek a következő évi termést veszélyeztethetik!

A metszésnél mire kell ügyelni?

Nem csupán az a kérdés, hogy mit vágunk le. Mindig tiszta, fertőtlenített eszközzel dolgozzunk, mert könnyen megbetegíthetjük a fát! Minden egyes fa metszése előtt le kell tisztítani a metszőollót, fűrészt. A sebkezelés a kulcsa a tökéletes metszésnek. Fasebkezelő géllel le kell kenni a vágásfelületeket, melyek sajnos utat nyitnak a kórokozóknak. A sebkezelő anyagok gombaölőket tartamaznak, valamint vízzáró, ám lélegző réteget képeznek a sebfelületen. Későbbi termőkorban sebgyógyulás szempontjából a korona belső és alsó részein lévő sebek kedvezőtlenebb helyzetben vannak, míg a fiatalabb ágakon gyorsabb a gyógyulás. A fényhiányos lombozat és a különösen nagy termésű évek is gátolják a sebgyógyulást.

Metszéssel egyidőben végzendő feladatok

A metszés után két fontos mozzanat van még hátra. Az egyik a kéregkaparás, mellyel a kéreg repedéseiben áttelelő kártevők számát ritkíthatjuk. Ügyelve arra, hogy ne sértsük fel a kéreg szövetét, egy erős sörtéjő kefével (pl:gyökérkefe) dörzsöljük át erősen a törzs felszínét. A levakart darabokat szedjük össze, és lehetőség szerint égessük el, vagy zacskóba téve kerüljön a kukába. Komposztálóba tilos tenni! Mindezek után egy alapos tavaszi lemosó permetezés szükséges, mely lezárja a kisebb sérüléseket, és az áttelelő kártevőket, kórokozókat is ritkítja. Az egész éves növényvédelmi munkának a szkaszerű metszés után a  tavaszi lemosó permetezés az alapja.