Állatkert

Már régóta gondolkoztam, hogy el kéne vinni a lányomat állatkertbe. Szereti az állatokat, kérdezget is sokat velük kapcsolatban. Sajnos lakótelepen elég kevés lehetősége van állatokkal ismerkedni. 

A Gyöngyösi Állatkert közel van, de akárhogy is néztem, autó nélkül nem igazán szerencsés a helyzet. Helyi ismerőseim is mondták, hogy busz nem nagyon jár arra, gyalog hosszú a séta egy óvodással, forgalmas út mellett. Nyíregyháza és Miskolc is eszembe jutott, de ugyanez volt a probléma. 

Maradt Pest. Ott a Keletiből a megfelelő buszra szállva pont az állatkert előtt szálltunk le. Amikor beléptünk a kapun, szereztünk térképet, és már indultunk is megkeresni a tevét, a zsiráfot, elefántot. Majmok közül csak néhány makival találkoztunk, és pár gorilla feküdt alig látható helyen, de a kenguru egész közel jött, és a papagájok veszekedésén is sokat nevettünk. 

A fókát a víz alatt láthattuk, nagy sikere volt, ahogy újra és újra elúszott előttünk, de jegesmedvét hiába kerestünk, csak a falra festett képe volt, ahogy barnamedvét sem találtunk. Az oroszlán, tigris, leopárd pedig úgy elbújtak, hogy szinte semmit nem láttunk belőlük. Ez elég nagy csalódás volt a lányomnak, de mondtam neki, hogy a déli órákban nem fognak előjönni. Mi viszont nem tudtunk sokáig maradni, el kellett érni a vonatot, hogy ne túl későn érjünk haza. A Gyöngyösi Állatkert posztjában leírták, miért jó délután kezdeni az állatkert-látogatást. Már csak jogsi és egy autó kell hozzá. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)