Nyár

Szeretem a nyarak tisztaságát. A hajnali enyhületet egy forró nap után. Ilyenkor anyám, akit az izzasztó éjszakán nyomasztó álmok gyötörtek, mezítláb járkál a kertben. Mondja, ez a gyerekkorára emlékezteti, amikor kora reggel, ébredés után a testvéreivel vígan szaladgáltak a tanya udvarán, és senki nem szólt rájuk. Maga volt ez a szabadság, s ma is az annak, aki emlékezik a régi nyári reggelekre. A gondtalanokra, a „ma minden jó megtörténhet velünk” érzésére. 

Ezeken a reggeleken csendesen szemlélődik az ember a kertben, egy kicsit gyomlál, leszüreteli, amit talál, aztán amikor tíz körül harminc fok fölé emelkedik a hőmérséklet, behúzódik a besötétített lakásba. Odakészít egy gyors zöldséglevest, s előveszi a nehezebb lakástextileket. Ágytakarókat, könnyen mosható, de nehezen száradó párnákat, plédeket. A mosás után illatosan és gyorsan száradnak a napon, s felfrissülve térnek vissza otthonunkba. Egy évig nem lesz rájuk gond. Ilyenkor áldásos tevékenység padlót és minden más felületet fel- és lemosni. Pillanatok alatt szárad minden, megújul, felfrissül. A könnyű ebéd után a legforróbb órákban jöhet egy kis szieszta a hűvös szobában. Néhány oldalnyi olvasás, hangoskönyvhallgatás és bóbiskolás, ha úgy tetszik. Az estére készülünk, amikor hazatérnek a szomszédok a munkából, s mindenkivel lehet váltani néhány barátságos szót. Ilyen is lehet a jó nyaralás. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)