Olvasói beszámoló, a Szentkúti búcsú régen és ma

Parasztcsalád volt a miénk, apa, anya és nyolc gyerek. Igás-, lovaskocsival minden évben mentünk Szentkútra, Nagyboldogasszony, Szent Anna vagy Kisboldogasszony megünneplésére. 

A kocsikereket megkenték, a takarmányt a saroglyába feltették és ekkor kivételesen ruganyos ülés került a kocsira. Én mint gyerek, a saroglyában a szénában feküdtem. 70 kilométer oda, köves út és rázott a kocsi rendesen. Később - úri módon - féderes kocsival mentünk.

Éjjel kettőkor indultunk. A baktai erdő sötétjében nagyon féltem, mint gyerek. Akkoriban ölték meg az erdőben az útkaparót. Pétervásárán etettünk, 12 órára Kisterenyén át Szentkútra értünk. 

A templom, a lourdesi barlang, a remeteházak, a Szent László forrás 80 évvel ezelőtt is megvolt. A lovaskocsik a völgyben voltak. Egy hétig ott voltunk, a kocsi alatt aludtunk. Akik gyalog jöttek, a nagy menedékház földjén egymás mellett aludtak. A gyalogos zarándok énekelte: „Köszönteni jöttünk egek királynéját, a szentkúti templom szép csillagát.” 

Jöttek és befogadták őket. Rengeteg kéregető ült a földön és én - mint gyerek - nem mertem átmenni a hídon.

Utóbbi években vonattal és busszal mentem. Ebben az évben, amikor talán a 86. évbe lépek, sok jó változást tapasztaltam Szentkúton. Menedékszállók, szociális létesítmények, parkolók, éttermek létesültek. Megújult a keresztút, útburkolatok, lépcsők épültek. Igaz, kevesebben vannak mint régen, de ez más hasonló helyeken is tapasztalható. 

Nem a misén a papok körül látottakért, nem a forrásvízért, nem a hegyi levegőért kell Szentkútra zarándokolni, hanem azért, hogy Istent és a szenteket tisztelve, a múlt erejét minél jobban érezve tudjunk majd hatni társainkra a jövőben. Konfucius kínai filozófus mondta időszámításunk előtt 540-ben: „Aki a múltat ápolgatva ismeri meg az újat, csak az lehet mások tanítója.”