Most szólj, rigó! Gyönyörű kötet jelent meg madarainkról

A Most szólj, Rigó! című kötet előszavában olvasható, hogy az Egerben, a Hajdúhegyen élő Lisztóczky László az 1970-es években költözött ide feleségével és kislányával. A családi házban s annak kertjében élvezték, szerették a természet közelségét, a kert növényeit, állatait, főként az énekesmadarakat. Beléptek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe és hamarosan megkapták a Madárbarát kert címet.

Csodálták a fecskéket, az ereszük alatti fészkekbe minden évben visszajártak. Számuk mára alaposan megfogyatkozott, a fészkek és a madarak is eltűntek a csendes és szelíd környékről. "A baj tehát sokkal nagyobb, mint amekkorának látszik, előidézői pedig világméretűek. Ha nem következik be mielőbbi radikális fordulat, nemcsak a természet pusztul el gátlástalanságunk miatt, elpusztulunk mi is. Az emlékek és az aggodalom ösztönzött arra, hogy összegyűjtsem magyar költők madarakról írt verseit. Tanúságul és okulásul eljövendő koroknak." - írja.

Felidézi, hogy gyermekkorában rendszeresen megünnepelték a madarak és fák napját, napjainkban mintha ez a szép ünnep is veszített volna fényéből. A madarak számos költőnket megihlették. Janus Pannonius, Balassi Bálint, Tompa Mihály, Benedek Elek, Petőfi Sándor, Arany János, Tandori Dezső, Kassák Lajos, Juhász Ferenc, Szécsi Margit, Áprily Lajos, Jékely Zoltán,  Reményik Sándor, Dsida Jenő, Illyés Gyula - csupán néhány nagy név a szerzők sorából. 

Lisztóczky László a kötet előszavában számba veszi és elemzi a madárszimbólumokat, utal a legszebb fordításokra.

Kizárólag azoktól válogatott, akik már az örökkévalóság birodalmába költöztek, kivéve a székelyföldi Csernátonban élő Dimény H. Árpád Vissza a földhöz című költeményét, amely a madárvilág pusztulását vizionálja. Ez a tény az antológia megszületésének is indítékául szolgált. Az összeállítást utószó helyett ez a vers zárja. 

A versek gyűjtéséből részt vállalt Oszlánczi Mónika, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Tittel Pál Könyvtárának munkatársa, Veressné Lefler Katalin, a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár munkatársa. Segítette a nagy munkában két kedves tanítványa: Ágoston Zsolt és felesége Sápi Ildikó. A lektorálásban Bozók Ferenc, Ködöböcz Gábor és Molnár Ferenc vettek részt. A nyelvi ellenőrzést Hunyadi Zsuzsanna végezte. A kötet szépsége a debreceni Kapitális Nyomdát dicséri. 

 A kötet megszületését a Dsida Kör nonprofit szervezet támogatta, a tervek szerint az Üveghegy Kiadó vállalkozik majd a kiadására.