A mátraballaiak régi álma teljesült: megújult, megszépült templomuk.

Mátraballán dr. Ternyák Csaba, egri érsek áldotta meg a külsőleg megújult Szent Miklós templomot ünnepi hálaadó szentmisén, szeptember 22-én, vasárnap.

Pádárné Gyuricza Henriett polgármester asszony elmondta, a beruházás kedvezményezettje a főegyházmegye volt, a fejlesztéshez szükséges forrást Magyarország Kormánya és az Egri Főegyházmegye biztosította.

Az elmúlt hónapokban a munkálatok során leverték a régi vakolatot, újravakolták és színezték a teljes falazatot. A kivitelezés alatt megtalálták a templom középkori bejáratát, melyet a fejújítás során látható módon meghagytak. Kiderült, hogy az épület idősebb, mint hitték, valamikor középkori erődtemplomként funkcionált.

A polgármester arról is beszámolt, hogy utoljára 1997-ben jár a településen magas rangú egyházi tisztviselő, így nagy öröm volt az itt élő hívek számára, hogy személyesen érsek úr áldotta meg a templomot.

Az eseményen részt vett Horváth László, a térség országgyűlési képviselője, aki közösségi oldalán azt írta: “Köszönet és hála illet mindenkit, aki munkájával, erőfeszítésével, támogatásával hozzájárult Mátraballa templomának méltó felújításához!”

A kicsiny település hivatalos weboldalán az olvasható, hogy Mátraballa látnivalói közül kiemelkedik a római katolikus templom, amit először 1696-ban említenek kőtemplomként. Gondozott kert veszi körül, a templom mellől szép kilátás nyílik a településre. A templomot az 1770-es években barokkstílusban átépítették. Tornya két oldalán féltetős toldás, bejárata előtt két oszlopra támaszkodó oromzatos portikusz. 

A falu fölötti temetődombon szabadon álló, kőfallal kerített, egyhajós, nyugati homlokzati tornyos, egyenes szentélyzáródású, nyeregtetős templom. A torony két oldalán féltetős toldalék, a bejárat előtt két oszlopra támaszkodó oromzatos portikusz. A három támpillérrel megtámasztott szentély végfalának oromzatán vakolatarchitektúra szoborfülkével, északi oldalán féltetős sekrestye áll. Hajója síkmennyezetes, csúcsíves diadalív választja el a keresztboltozatos szentélytől, a hajó nyugati oldalán karzat emelkedik. Berendezése jellemzően a 19. század közepéből származik. Középkori templom felhasználásával épült, az 1770-es években renoválták.