Egy pedagógus korosztály hiányzik a rendszerből

Horváth Péterrel, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökével készítettünk interjút abból az alkalomból, hogy ebben az évben is Egerben tartotta küldöttgyűlését a Nemzeti Pedagógus Kar. A tanárok fizetése mellett kérdeztük a szervezet munkájáról, a felsőoktatásban dolgozók béréről és a nyugdíjazási hullámról is.

– A küldöttgyűlése keretében elnökségi ülés is volt, mik voltak ennek a legfontosabb témái?

– Az elnökségi ülésen áttekintettük a nyári eseményeket, elég sok olyan jogszabály jelent meg, amelyeket mi is véleményeztünk. Beszélgettünk az első tapasztalatokról is, hiszen ez a tanév elég sok kisebb-nagyobb újdonsággal jár, a legnagyobb talán a teljesítményértékelési rendszer. Nyilván, amikor majd meglesz az elsőéves tapasztalat, akkor erről egy hosszabb egyeztetést is fogunk majd tartani vezető kollégákkal, illetve a tagozatokkal. Ehhez egyébként a Nemzeti Pedagógus Kar készített egy százmondatos segédanyagot is, amit nagyon sokan használnak, sok jó visszajelzést kaptunk. Ezek a küldöttgyűlések nem csak arról szólnak, hogy mi milyen javaslatokat tegyünk, hanem olyan információkról is, amelyet az oktatás irányítása mond el jövőbeli terveikről, egyeztetési folyamatokról.

- A nyár mennyire volt sűrű? Az utolsó pillanatban is érkeztek jogszabályok.

- Sűrű volt. Nyáron igazából arra a klasszikus egyeztetésre, amit mi szeretünk csinálni, hogy a jogszabályokat elküldjük az országos küldötteknek, akik aztán véleményt formálnak, nem nagyon van lehetőség. A Nemzeti Pedagógus Kar képviseleti demokratikus szervezet, így az elnökség természetesen véleményt mondott. Ezért jó az, hogy az elnökség tagjai egyrészt az országban is, földrajzilag is különböző részeken dolgoznak, és intézmény szerint is vannak, akik óvodában, van, aki általános iskolában, középiskolában, szakképzésben, kollégiumban dolgozik. Tulajdonképpen mindenféle területről kaphatunk véleményt. A nyáron sok minden történt, megszületett a jogosítványszerzéssel kapcsolatos előterjesztés, a mobileszközök, tiltott eszközök, korlátozottan használható eszközök iskolai használata, a Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatos képzés és az arról szóló vizsga. Ezek mind olyanok, amelyeket a nevelőtestületeknek is aztán augusztus végén meg kellett beszélni, hogy hogyan és miként fogják szabályozni.

– Milyen visszajelzések érkeztek ezekkel kapcsolatban a pedagógus karhoz?

– A pedagógusokra szerintem alapvetően jellemző, hogy amint újdonságról hallanak, először talán azt keresik, hogy ez most mire is lesz jó, mennyiben könnyíti meg, teszi hatékonyabbá a munkájukat. Később, amikor tisztában lesznek a tartalmával, akkor egy kicsit átgondolják. A mobileszközökre visszatérve nyilvánvaló, hogy valamilyen módon szabályozni kell. Az, hogy megtaláljuk az optimális megoldást, ami minden korosztálynak, mindenféle nagyságú intézménynek megfelelő, ahhoz kell egy kis idő. Ezeket a tapasztalatokat összegyűjtjük, és el fogjuk majd mondani. A törvény szellemisége, azt gondolom, hogy megkérdőjelezhetetlen. Van lehetőség természetesen, hogy használják az okostelefonokat pedagógus engedélyével. A technikai feltételek nem feltétlenül mindenhol állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a törvénynek szó szerint tökéletesen meg lehessen felelni. A Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatos képzést pedig úgy gondoljuk, hogy picit elkésett, mivel négy éve vezették be, jó lett volna 3-4 évvel ezelőtt egy olyan képzési anyagot kapni, ami alkalmas arra, hogy ne feltétlenül kelljen mindent megkeresni a jogszabálytárban, a legfontosabb részeket meg lehessen nézni. Ha a most készült anyagok hasznosak lesznek, akkor a képzés maga jó dolog. A vizsgáról úgy gondoljuk, talán szerencsésebb lett volna, ha az önkéntes, és aki vizsgázik, megkapja érte a többletpontokat a továbbképzési rendszerben. Úgy véljük, talán azok számára kellene kötelezővé tenni, akik most lépnek be a rendszerbe, vagy most jöttek vissza, azaz nem tanították végig ezt a négy évet.

– Szóba került a teljesítményértékelési rendszer. Voltak erről tájékoztató rendezvények. Hogy készülnek fel?

– Szeptember 30-ig kell feltölteni a személyes teljesítménycélokat, ez az első dolog. Szerintem nagy segítséget nyújt az a százmondatos mondatbank, ami a szervezetünk honlapján rajta van. Én azt kértem a kollégáktól, hogy a három vállalás közül az egyik legyen mindenképpen komolyabb, ami akár végighúzódik az egész éven keresztül. Ez kötődhet a tehetséggondozáshoz, a felzárkóztatáshoz, programok szervezéséhez, délutáni foglalkozásokhoz, nevelési célokhoz is. Az osztályfőnökök tanulmányi kirándulást szerveznek, vagy elviszik az osztályukat pályaválasztási fórumokra, különösen a végzős osztályokat. Ezek mind olyan célok lehetnek, amelyek fontosak az iskola és a gyerekek számára is.

- Ezektől is függ a tanárok fizetése. A bérekben milyen alakulás várható, teljesíti-e a kormány a vállalásait, illetve a szakképzésben dolgozók kapnak-e majd plusz pénzt?

- A szakképzésben már működik egy teljesítményhez kötött rendszer, nagyjából hasonlóan, mint amit a köznevelésben is bevezetnek. Fontos kérdés, hogy 2025. szeptemberétől mennyi lesz az a pénz, amit a 80 százalék felett teljesítő kollégák kaphatnak. Pontos információink erről nincsenek. Az egészen biztosnak látszik, hogy ez nem a 21 százalék fölött lesz, amit a jövő januári átlagos béremelésre szán a kormányzat, illetve az Európai Unióval való megállapodás alapján ennyi van, hanem ennek egy része lesz. Hogy ez hogyan osztják föl, szeptemberig más differenciális szempontok szerint ezt már lehet adni, vagy a kifizetés koncentrálódik az utolsó három hónapra, erről még nem tudunk. Gondolom, hogy erről is lesznek majd egyeztetések és tárgyalások.

– A felsőoktatásban dolgozók béréért tud-e tenni a Nemzeti Pedagógus Kar?

– Azt gondolom, hogy tenni ezért ők tudnak a legtöbbet. Nyilvánvaló az, hogy a felsőoktatásban levő dolgozó oktatók bére is hasonló hullámzáson megy keresztül, mint a köznevelésben és a közoktatásban dolgozóké. Most ők valóban nagyon lent vannak. Szerintem mindannyiunk érdeke, hogy a felsőoktatásban megmaradjanak a minőségi oktatók, és a későbbiekben is legyen lehetőség elhivatott oktatókat felvenni. Mi is olyan pedagógusokat szeretnénk majd az iskolákban, óvodákban látni, akik megkapták a megfelelő ismereteket, és akiknek esetleg példa lehetett az az oktató, akitől tanultak.

– Tíz évvel ezelőtt milyen helyzetben volt a pedagógustársadalom, és most milyen állapotban vannak?

– Tíz évvel ezelőtt, 2014. júniusában alakult a pedagógus kar. Akkoriban volt egyrészt a fenntartóváltás, másrészt akkor jelent meg az új életpályáról szóló rendelet is. Akkor szerintem erősen bizakodó hangulat volt, bár a fenntartó erősen központosított szervezet volt, amellyel kapcsolatban mi is megtettük az észrevételeinket. Szerencsére aztán át is alakult, és tankerületek lettek belőle. Az életpálya akkor pozitív hatás volt mind a három elemével, egyrészt egy társadalmi standardhoz, minimálbérhez való kötéssel, másrészt egy inflációkövetéssel, harmadrészt az egyszeri nagyobb béremeléssel, ami aztán a következő négy évben még folytatódott, bár nem ilyen ütemben természetesen. Sajnos aztán jött picit a fekete leves, a minimálbértől elszakadt a pedagógusok bére befagyott bizonyos értelemben, de azért a tíz százalékokkal még 2017-ig szerintem el lehetett boldogulni. És akkor kerültünk gödörbe, 2022-ben kezdtünk belőle kijönni, amikor az ágazati bérpótlékok megjelentek. A mostani és a 2025 eleji várható emelések nyomán a bérhelyzet - ami hatására nagyon sokan távoztak a rendszerből, és akik végeztek, azok sem feltétlenül jöttek pedagógusnak - krízise szerintem elmúlt.

– Vannak-e javaslataik, kidolgozott programjuk azzal kapcsolatban, hogy a következő 10 év múlva már a mostani derékhad nyugdíjba megy?

– A kar a béreket is azért hozta mindig elő, hogy olyan pedagógus-utánpótlás legyen, akik alkalmasak létszámban és minőségben is pótolni a nyugdíjba menőket. Tudjuk azt, hogy elkezdődött már két éve, és még tartani fog legalább három-négy évig egy erős nyugdíjazási hullám. 1995-től a nyugdíjkorhatár megemelkedett, volt egy hosszabb időszak, amikor a heti kötelező óraszám megemelkedése és a nyugdíjkorhatár kitolódása miatt gyakorlatilag nem nagyon tudtak felvenni az iskolák új pedagógusokat, hiszen ott maradtak a régiek. Elveszítettünk nagyjából egy korosztályt. A mostani intézkedések egy része arra próbál koncentrálni, hogy a gyorsított eljárással elvégezhető új szakokkal olyan embereket be lehessen vonni, akiknek van szakmai jellegű végzettsége, de pedagógiai nincsen. Nyilván a hiányt ez nem tudja pótolni, azt a pedagógusképzésnek kell, aminek a létszáma azért láthatóan emelkedik. A cél nyilván az kell, hogy legyen, hogy ez az emelkedő létszám meg is jelenjen az iskolákban, óvodákban és mindenféle felzárkózási helyen. Ehhez a béremelés alapvető fontosságú, és egészen addig, ameddig az utánpótlás nem tudja ezt ellátni, addig meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a nyugdíjasok kisebb óraszámban akár, de ugyanúgy, mint most, a nyugdíj mellett tudjanak munkát végezni. A nyugdíjasokkal kapcsolatban egyébként a pedagóguskar számtalan javaslatot tett az elejétől fogva, hiszen tíz évvel ezelőtt, ha valaki márciusban betöltötte a korhatárt, el kellett menni nyugdíjba, nem taníthatta végig még a tanévet sem. Engedélyt kellett kérniük ahhoz, ami vagy megjött hosszas késéssel, vagy egyáltalán nem jött meg. Aztán volt egy időszak, amikor ezt már engedélyezték automatikusan, de a nyugdíjról le kellett mondaniuk a pedagógusoknak. Végül sikerült elérni azt, hogy ne kelljen lemondani a nyugdíjról, és azok, akikre valóban szüksége van az iskolának, és ők maguk is éreznek elég erőt még magukban, tovább taníthatnak. Ez még arra is jó, hogy a fiatalabbaknak tapasztalatot adjanak át, mentoráljanak.

– A fiatalokat talán azért is nehéz bemondani, mert elég magasak a kötelező óraszámok is, plusz dolgokat is kell vállalniuk.

– Egyértelműen az egyik legfontosabb dolog szerintem az, hogy a kötelező óraszám a mostani 24-ről lejjebb menjen, minimálisan 22-re. Ez volt egyébként az új életpálya törvénynél is a pedagóguskar álláspontja. Ez a mostani, remélhetőleg csak átmeneti helyzet, ez jobb, mint a 22-26-os rendszer. Azt szeretnénk még elérni, hogy teljesen egyértelmű legyen az, hogy ha valaki a 24 óránál többet dolgozik, akár eseti helyettesítéssel is, akkor azért is járjon ugyanúgy túlóradíj, mintha valakinek a tantárgy felosztásában a 24-nél már több órát tervezett az iskola. Bármilyen vállalatnál is vagyunk, ha túlmunkát kell végezni valakinek, akkor azt megfizetik. Mivel 24 az előírt óraszám, ha valakinek ennyi van, de be kell mennie egy eseti értesítésre,mert valaki megbetegszik reggel, kapjon érte pénzt, ha nem is annyit, mint tartós helyettesítésnél. Neki nem kell dolgozatot javítani, nem feltétlenül úgy készül fel erre az órára, de be kell mennie és valamilyen módon ezt is díjazni kell.

– Más javaslatok vannak esetleg akár a tantárgyakkal kapcsolatban, a telefonokkal kapcsolatban? Milyen célokat tűznek ki a következő 10 évre?

– Folytatni kell, sőt fel kellene gyorsítani például az iskolák infrastrukturális épületbeli helyzetének javítását. Egyre forróbbak a júniusok és a szeptemberek is. Nagyon sok olyan iskola van, ahol ilyenkor a hőmérséklet nagyon megemelkedik, ilyenek a panelépületek, sok üvegfelülettel, betonnal. Ha azt szeretnénk, hogy ezek ne csak egy ilyen megőrzéses szituációk legyenek, hanem valóban intenzív munka folyjon, akkor ebben nagy előrelépés szükséges. Ugyanígy a mindennapos testnevelést nagyon sok iskola nem tudja hatékonyan teljesíteni, ahol nincsenek megfelelő sportpályák, létesítmények, tornatermek, akár öltözők. Többször felvetettük azt, hogy például a középiskola utolsó két évfolyamán lehetséges, hogy meg lehetne elégedni a heti három testnevelésórával. Akinek addigra nem alakul ki a mindennapos mozgás iránti igénye a korábbiak szerint, annak már nehezebben fog menni akkor, amikor az érettségire koncentrál. Ez egy pici segítséget szerintem jelentene. És nyilván itt van mindig a tananyagtartalom kérdése, folyamatosan érdemes vizsgálni, hogy az a tananyag valóban közvetíti-e azt a kultúrát vagy tudást, amire mindenképpen szüksége van a diáknak, vagy érdemes olyan tananyagot választani melléje, ami esetleg a kompetenciák fejlesztésében játszhat szerepet. Az iskoláknak alapvetően egy bizonyos törzsanyag átadásán túl leginkább az a feladata, hogy kialakítsa azokat a készségeket, akár nagyon egyszerű módon a szocializációtól az együttműködésig, amik később az életben fontosak és hasznosak lehetnek a gyerekeknek.

– Erre megvannak-e már a tervek esetleg kidolgozott javaslatok?

– Ezek mind nyilván egy nagy elvet fogalmaznak csak meg. A Nemzeti Pedagógus Kar ezekben csak segíteni tud az oktatáskutatóknak, fejlesztőknek, akik nézik a világban lévő számtalan példát. Nekünk erre olyan kapacitásunk, hogy ezzel foglalkozunk, nincsen.