Nem csak a szó

A pénteken ismét tanévet nyitó egyetem ünnepi rendezvénye kapcsán jutott eszembe az ehhez a felsőoktatási intézményhez ezer szálon kötődő ember egyik gondolata. Ő a rendszerváltozás időszakához kötötte a felsőoktatás expandálódását. Úgy fogalmazott: korábban nehéz volt hozzáférni a felsőoktatáshoz. A felnőtt lakosságnak egy egészen kis töredéke járt csak egyetemre vagy főiskolára. Akik viszont korábban kimaradtak, gyakorlatilag mind betódultak. Lehet azt is mondani, hogy végbement egy eltömegesedés. Ennek volt egyik következménye, hogy Egerben is nyitni kellett a képzési palettát is, megjelentek a nem tanárképes szakok. Ha a bő harminc éve történtekhez hozzátesszük Varga-Bajusz Veronika államtitkár szavait – ami szerint „egyértelműen sikerként értékelhető, hogy immár második éve összességében több mint százezer hallgatót vettek fel valamelyik felsőoktatási intézménybe, ez a bizalom erősödését jelenti az egyetemek, főiskolák iránt” –, akkor tudjuk csak igazán értékelni, milyen nagy jelentősége is van annak, hogy a Líceum központú egri felsőoktatás előbb csak önállóan talpon maradt, majd – küzdelmekkel ugyan – haladva az úton, egyetemmé vált. Olyan egyetemmé, amely nem csak nevében hordozza az universitas magyar megfelelőjét, hanem mindabban, amit tesznek itt, jól megfelel az egyetemekhez társított elvárásoknak. Ebben az összefüggésben pedig különös jelentősége lehet az egyházi működtetésnek, ami nem csak abban nyilvánul meg, hogy a bazilikában van a tanévnyitó. 
 

(Főoldali képünk illusztráció: Shutterstock.)