Hihetetlen, de ismét elterelték a mátrai patakot

Ismét elterelte valaki a Mátrafüred közeli Csatorna-patakot. Korábban már beszámoltunk róla, hogy a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei már néhányszor visszaterelték a vizet az eredeti mederbe. Most a Turista Magazin járt a helyszínen Magos Gábor a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Mátrai és Tarna-Lázbérci Tájegységének vezetőjével, aki először három éve szembesült azzal, hogy a főág elgátolásával a Csatorna-patak vizének egy részét elterelték a mellette futó övcsatornába.

„Visszaállították az eredeti állapotot, remélve, hogy csak gyerekek játszottak, de kis idő múlva újra elgátolta valaki a főágat. Miután ez többször megismétlődött, kitettek egy táblát is, ami felhívja a figyelmet arra, hogy a patak élővilágának rosszat tesz az elterelés. Egy idő után látszott, a kövek ide-oda rakosgatása és a tábla kihelyezése nem vezet tartós eredményre, komolyabb beavatkozásra van szükség. Logikus lenne egy vadkamera kihelyezése, ez azonban költséges, és ezen a helyszínen elrejteni sem könnyű azt, emiatt pedig nagy az esélye annak, hogy eltulajdonítja valaki a készüléket” – írták a cikkben.

Ezután az Egererdő Zrt-nek a hozzájárulásával, betonba ágyazott kövekkel zárták el a mellékágat. Csakhogy ez sem fogott ki a notórius patakterelőn: a betont ugyanis valaki vésővel feltörte, és a vizet újra kiterelte a mederből. A patakmederben még régről ott volt egy beton fenékküszöb, ami lelassította és visszaduzzasztotta a patakot, és ez hozzájárult az elterelés sikeréhez a cikk szerint. Végül ezt kiemelték, az innen kinyert anyagot a lecsapoló ágba helyezték, kövekkel befedték. Úgy érezték, most végre tényleg vége lehet az ügynek. Egy hete azonban kiderült, az ismeretlen elterelő nem adta fel: október első napjaiban szembesültek azzal, hogy az övcsatorna elzárására szolgáló kövek egymásra rakva hevernek a parton, és a víz egy része megint a mellékágba tart.

A mellékágban egyébként néhány 10 méter múlva már nincs víz, az két átvágáson visszafolyik az eredeti mederbe. Csakhogy azok a vízi élőlények, például a folyami rákok, amelyek a mellékágba jutottak, az iszapban pusztulnak. Az élővilág védelme érdekében állítják helyre újra és újra a terelést a szakemberek, de úgy tűnik, valakit nem zavar, hogy a pusztulásukat okozza.