2 órája

Salamon Gábor "érdekből" nem fukarkodik a horgászoknak adott tanácsokkal

Podcastünk vendégéről, az Egerben élő Salamon Gáborról sokan tudják, hogy kiváló horgász. Azt a tényt talán már kevesebben ismerik, hogy az egerszalóki tavon mind a mai napig ő tartja a fogási csúcsot harcsára. A vérbeli pecások pedig kapásból vágják, hogy Gábor horgászboltot üzemeltet a vármegyeszékhelyen.

Sike Sándor

Beszélgetésünkben az idei esztendőről kértünk tőle egy visszatekintést, illetve arról faggatjuk, miként tudja segíteni a felszerelést vásárló kezdő horgászokat. Tesszük ezt azért, mert Salamon Gábor nem csak nagy pecás, de horgászboltot is üzemeltet. Ebben a szerepkörben – s ez széles körben tudott róla – szívesen ad tanácsot kezdőnek is, de a rutinos "halvadászoknak" is. Szavai szerint, ha egy kezdő horgász tanácsot kér először próbálja megfejteni, hogy hová szeretne járni pecázni, Kis tó, nagy tó, partról horgászik, csónakból? Így szűkítve a kört ténylegesen is lehet számára segítséget adni.

– Nem mindegy hol horgászunk, mert mindenhol más-más módszereket lehet kiajánlani. Ezt követően jön annak kipuhatolása, hogy milyen halra – ragadozó, vagy békés – szeretne horgászni. Ezek ismeretében lehet aztán célirányosan tanácsot adni – fogalmaz.

Elmondása szerint próbálja mindig a legjobb tanácsokat, technikákat megosztani a horgászokkal, hiszen az ő érdeke is, hogy ha kimegy a horgász, akkor fogjon halat. Butaság lenne a vevőre rásózni a legdrágább dolgokat, amivel végül semmire sem megy. Akkor lesz visszajáró vásárló, ha fogja is a halakat.
Salamon Gábor beszél arról is, hogy a horgászok tábora folyamatosan nőtt 2023-ig, s tavaly volt először, hogy stagnálást lehetett tapasztalni, de reméli, hamarosan visszatérünk arra az útra, ami korábban volt.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire magán, vagy inkább társasági elfoglaltság a horgászat, azt a választ adja, hogy mind a kettőnek mondható. Azokat a horgászokat is teljes mértékben megérti, akik egyedül mennek ki a tópartra, nem kívánnak senki mással közösködni. Neki is volt egy-két éve, amikor az egerszalóki tó volt a helyszín, oda járt ki harcsázni.

– Nem is nagyon találtam olyan társat, aki ennyiszer ki jött volna, úgyhogy magam kellett kimennem. Ennek is megvan a szépsége: kint ül az ember, magába mélyed, nincs aki zsibong, beszél mellette. Sokkal jobban kitisztulunk, kipihenjük magunkat. Viszont a társas peca sem egy utolsó dolog, hiszen társas lények vagyunk mi emberek. Arról nem is beszélve, hogyha a Tisza-tóra járunk csónakkal – annak veszélyei miatt – csak jobb hogyha legalább párosban vagyunk, csak jobb, ha akad mellettünk egy társ. Nem utolsó sorban tudunk kivel beszélgetni, akár fogásokról is, technikákról, ötletekről, mindig van valami mondanivaló – fogalmaz.