A dicsőséges pozsonyi csata rejtelmeit is feltárja az egri író

Bakacsi Ernő lajosmizsei születésű, de sok évtizede Egerben élő mezőgazdász, nyugdíjas éveit régi álma megvalósítására fordította. Könyveket ír, mégpedig az életből merített tapasztalatait, történelmi élményeit veti papírra. Írt a II. világháború utáni időszakról, a téeszesítésről, 1956-ról, rejtélyekről és küzdelmekről a szocializmus időszakában. Az idei Ünnepi Könyvhétre már az egri írónak 22. kötete jelenik meg.

Idén Ünnepi Könyvhét nem lesz, vagy legalábbis nem úgy, ahogy megszoktuk, sátrakkal, kitelepülésekkel, dedikálásokkal. A tervezett bemutató elmarad. Ennek kapcsán beszélgettünk a szerzővel. Történelmünk egy kevéssé tanított, de annál jelentősebb eseményét rögzítette regényes formában. A 907-ben lezajlott pozsonyi csata dicsőséges történetét írta meg Árpád álma címmel.

– Miként esett a választása éppen a történelmünk eme homályban tartott időszakára?

– A téma izgatott elsősorban. Nem tanultunk erről iskoláskorunkban, mert egészen egyszerűen nem tanították. Régi könyvekből, s többek között az egri múzeumi szakember, autodidakta történelemkutató Kárpáti János, valamint Tóth Sándor ugyancsak egri hadtörténész előadásaiból hallottam erről. Ha ezt a csatát annak idején nem nyerjük meg mi, magyarok, akkor egészen egyszerűen eltűnünk a történelem színpadáról, s ma nem vagyunk.

– Milyen források álltak rendelkezésére a kevesek által ismert kor felderítéséhez?

– Végeztem előtte természetesen egy kis kutatómunkát, s kiderült, hogy több olyan mű is született e tárgyban, melyek közül néhány sajnos roppant felületes. Cei-Bert Róbertnek van egy műve, s az említett két egri szerzőnek is. Emellett a korabeli, illetve a néhány évszázaddal későbbi történetírók utalásaira is támaszkodhattam. Kitaláltam egy sémát, egy keretet, de az abban mozgó szereplőim valós történelmi alakok. Például az ellenséges sereg főparancsnoka Leopold, a bajor őrgróf. Az ő alakjára, jellemzésére például A pápaság története című munkában akadtam rá. Elolvastam persze Szörényi Levente rockzenész lelkes történelemfeltáró munkáját is, s ez is ösztönzőleg hatott rám.

– Tudjuk, hogy Szörényi Levente is, ahogy mások is Árpád fejedelem feltételezett sírját keresik.

– Igen, több elmélet is született erre. Keresik a Duna mentén, a Pilisben, sőt még az egyik Heves megyei település határában is, meg a Csepel-sziget környékén. Fontos szerepet tulajdonítanak Ópusztaszernek, ahol Árpád népe első országgyűléseit tartotta. Az nagyban előrelendítené az ismereteinket, ha megtalálnák Árpád vagy Tarhos sírját. Egyes történetmesélők szerint a pozsonyi csatában maga Árpád nem is vett részt, hanem ő a háttérben maradt, fiai Tarhos, Üllő és Jutas vezették az ütközetet. A források szerint mintegy fele annyian voltak, mint a kialakuló német–római birodalmat képviselő bajor–német ellenség százezres serege. Ez volt első megütközésünk a nyugati terjeszkedéssel. Mi, mint ismeretes, Bizánccal is kapcsolatban voltunk ebben az időben, ugyanis kerestük a támogatókat a megmaradásunkhoz.

– Kíváncsivá tesz, miként lehet mindezt egy történetmesélős formában megjeleníteni. Bizonyára van szerelmi szál is a regényben…

– Igen, akad benne ilyen is, de ez csupán mellékszál. Csepel lánya a regényemben a hódítás tárgya. A történelmi miliő életre keltésében pedig a magyar nyelv volt a segítségemre. Sok olyan szavunk van, melyek honfoglaláskori tisztséget, foglalkozást őríznek. Ilyen a bacsó, ami juhászt jelentett, a tőzsér, ami marhakereskedőt, a jáger, ami vadász. Kerestem, és gyűjtöttem e kifejezéseket. A felderítőket fürkészeknek nevezem, és van néhány „találmányom”, ami így is lehetett volna.

– Ez a könyv már elkészült, most jön ki a nyomdából. Jelenleg mivel foglalkozik, mit ír?

– Novellákat, külön álló történeteket. Az utóbbi időben már ebből is született egy kötetre való. Irodalmi folyóiratokban az Agriában, a Partiumban, a Magyar Múzsában jelennek meg. Most olyasmibe vágtam a fejszémet, amibe eddig nem. Krimit írok, de erről nem szeretnék többet elárulni, még nekem is újdonság.

– Az egri kötődésű Kaiser Lászlóval, a Hungarovox Kiadó vezetőjével rég együttműködnek.

– A könyveimnek sok magánszemély is a támogatója. A barátaim, ismerőseim, akik ismerik az írásaimat, jó szívvel segítenek. E kötethezhez negyvenheten anyagilag is hozzájárultak. Ezúton is köszönöm nekik e gesztust. Az ő nevük megjelenik majd a kötetem legvégén, ahogy máskor is szokott.

– Ködöböcz Gábor, az Eszterházy Károly Egyetem irodalomtörténésze, az Agria folyóirat főszerkesztője így ír önről: „A szerző mértéktartóan stilizált világa nagy felületen érintkezik a valósággal, a látszólag magunk mögött hagyott, de nagyon is velünk, bennünk élő történelemmel. Szereplői az élet minden területéről jönnek, néhányukat még ismerhetjük is.”

– Igyekeztem a történeti hűséghez ragaszkodni, és ezúttal is az emberi hitelességhez igazodtam.