A mexikói festőművészt inspirálta a szihalmi művésztelep

– Mexikóból érkezett Szihalomra. Mit jelent az ön számára Magyarország, mit gondol az itt élő emberekről, milyen érzés itt alkotni egy képzőmész számára?

– Innen nézve Mexikó valóban egy távoli világ, hiszen másik földrészen van. Mexikóvárosban születtem, amely telis-tele van színekkel, érzelmekkel és temperamentummal. Amikor először Magyarországon jártam, meglehetősen jó érzés ragadott magával, úgy éreztem, megtaláltam egy olyan országot, ahol a testvéreim élnek, rátaláltam az én „testvérhazámra”.

– Mennyire fogadták nyitottsággal az itt élők, mennyire befogadók a magyar emberek?

– Magyar barátaim közvetlenül az ideérkezésemkor máris nyitott szívvel fogadtak. Sokat köszönhetek nekik, hálás vagyok azért, hogy úgy érzem, mintha hazaérkeztem volna, valahányszor csak alkalmam van ismét önökhöz jönni. Ez az érzés pedig sosem gyengül, sokkal inkább egyre csak erősödik bennem.

– Egy művésztelepre hívták meg önt Szihalomra. Milyen hatások érték ezen a Heves megyei településen? Hogyan érzi itt magát a Szabadkéz Művésztelepen?

– Kótai Tamás képzőművész, a Szabadkéz Művésztelep kurátorának, ­művészeti vezetőjének a meghívására érkeztünk a párommal, Stano Cerny festőművésszel az alkotótáborba Mexikóból. Így a szihalmi művésztelepi munka befejeztével mindketten elmondhatjuk, hogy nagyon szívélyes és barátságos fogadtatásban volt részünk mindvégig. Jó érzés volt megtapasztalni azt is, hogy mennyire sokan érdeklődnek a jelenkori képzőművészet iránt, jó volt ilyen sok emberrel találkozni a művésztelep zárókiállításának a megnyitóján és beszélgetni velük művészetről, a világban zajló jelenségekről, az életünket érintő kérdésekről. Nagy köszönet illeti a szervezőket – Kótai Tamás vezető kurátor mellett –, Gulyás Andrea és Huszár Imre képzőművészeket is, és természetesen a Magyar Tár-ház vezetőit, Farkas Ildikót és Márkus Jánost, akik biztosították egyebek között az alkotáshoz szükséges megfelelő körülményeket, valamint a megnyitóeseményt követő gasztronómiai élményt is. Köszönöm a támogatóknak is a segítséget, akik lehetővé tették a Magyar Tár-ház és a Szabadkéz Alapítvány számára, hogy idén ismét megvalósíthassák a művésztelepi programjukat.

– Az ön művészetében karakteresen jelen van egy szimbolikus élőlény: a nyúl. A kiállításon bemutatott műveit nézve felmerül a kérdés, miért éppen a nyúl?

– Ott, ahonnan én származom, a saját indián kultúránkban erős spirituális kapcsolatban vagyunk a természet erőivel, az élőlényekkel, a jelenségekkel. Én magam – és a felmenőim is – testvérként tekintünk a nyúlra, az életünk meghatározó társa, akikkel különös erős kapocs ez a fajta testvériség. Ez fejeződik ki az itt bemutatott alkotásaimban is. Ráadásul volt szerencsém a művésztelepi időszakot egy valódi gyönyörű, fekete „nyúl nővéremmel”, Petrával együtt átélni, sokat jelentett számomra az ő közelsége.

– Ezek szerint nem egyszerűen csak egy modellről beszélünk, akit a művész lefest?

– Ó, nem! Egyáltalán nem csak modell!

– Milyen volt a munka itt, ebben a környezetben? Mi mindent adott önnek, önöknek ez a művésztelep és a helyiek?

– Három hét telt el ebben a környezetben, ami ­számomra, és mondhatom azt is, hogy mindannyiunk számára nagyon inspiráló volt. Telítődtünk kreatív energiákkal, jó volt látni a többieket, a magyar művészeket alkotás közben, belepillantani a művészeti boszorkánykonyhájukba, hiszen az alkotói magányból kilépve a közös helyszínen történő alkotás új lehetőségeket kínál mindenki számára, akiknek ez éppen megadatik. A legnagyobb értéke a művésztelepnek, vagy inkább úgy mondanám, a legnagyobb hozadéka a műalkotások létrehozásán túl a közös gondolkodás, az egymás kultúrájának, művészetének megismerése, ami végül is egy pozitív világkép kialakításának a lehetőségét kínálja. Hazatérve majd a megszokott életünkbe, a művésztelep végeztével, gyarapítja az élményalapú kincstárunkat ez a sok tapasztalat, aminek köszönhetően teli új érzésekkel, érzelmekkel és vadonatúj projektek tervével építjük majd a saját és persze, akár a közös művészeti életünk jövőjét.

– Ezek szerint elégedettnek érzi magát, megfelelően tartalmasnak ítéli az itt töltött három hetet?

– Feltétlenül elégedett vagyok, nagyon jól éreztem magam és nagyon tartalmas volt ez az időszak számomra. Az itt töltött idő erős hatással volt rám és biztos vagyok benne, hogy vissza fogok jönni ide, máris új terveket kezdtem szőni a jövőre nézve. Úgy érzem, hogy bármennyire is vagyok másmilyen, és az én kulturális vagy szocializációs környezetem is meglehetősen különbözik az ittenitől, mégis nagyon közel érzem magamhoz a helyi embereket, és valóban azt érzem, hogy az önök hazája és ez a szűkebb környezet, a vidéki Magyarország valahol az enyém is. Ez nagyon jó nekem és fontos dolog a számomra.