350 karakter bőrébe bújt Balogh András a 34 évad alatt, melyet az egri színházban töltött

– Hová köti a gyermekkora? 

– Túrkevén születtem, de egyéves koromban Gyöngyöshalászra költöztünk. Nagycsaládban, szeretetteljes légkörben nőttem fel, édesanyám hat gyermeket nevelt. A család mindig fontos szerepet töltött be az életemben. Szüleim már nem élnek, de testvéreimmel ma is tartom a kapcsolatot. Gyöngyöshalászon jártam iskolába, ahol fantasztikus tanáraim voltak, ők szerettették meg velem a történelmet és az irodalmat. Az általános iskola után géplakatosnak tanultam a gyöngyösi 214. számú Szakmunkásképző Intézetben. Ekkor fedeztem fel a színjátszás varázsát Skultéti Jánosné tanárnő hatására. Kitűnő tanuló voltam, de aktív gyerek, így a tanulás mellett muszáj volt lekötnöm magam. 

A Mátra Művelődési Központban Jankovics Jenő bácsi vezette a Gyöngyösi Játékszínt, oda jelentkeztem 15 évesen. 

Megfogott az egész hangulata, és az a családias légkör, amit ott tapasztaltam. Eldőlt a sorsom, úgy éreztem, megtaláltam a helyem, és megtaláltak a szerepek is: bő egy év múlva már a szüreti napokon Vidróczkit játszhattam, majd Gida bárót a Mágnás Miskában. Levelezőn leérettségiztem, majd felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de a második rostán kiestem. Ekkor a Bodnár Sándor vezette Nemzeti Színház Stúdióba jelentkeztem. Csodálatos három évet töltöttem ott. 

Ezután nyertem felvételt a főiskolára, Szirtes Tamás osztályába, ahol többek között Györgyi Anna, László Zsolt, Kautzky Armand, Schnell Ádám volt az osztálytársam. 

Izgalmas, fantasztikus éveket élhettem meg velük. Majd 1989-ben, már a Gárdonyi Géza Színház igazgatójaként Gali László megnézte a diplomavizsgámat, és szerződtetett Egerbe. Azóta is itt vagyok, idén a 34. évadomat kezdem majd el. 

– Mely szerepek, előadások a legfontosabbak önnek? 

– A Padlás 14 éven át töltötte ki az életemet. Játszhattam a Rádiós és Témüller szerepét is, mindkettő emlékezetes élmény marad. Fontos számomra a Szent Johannában a káplán szerepe, vagy A nagymama című előadásunkban Tódorka Szilárd tanár karaktere, egy idősödő professzoré, aki éveken át várja élete szerelmét. A legfrissebb, kedves szerep az Aranyrandevúban Pálnagy Péter figurája, az öreg öltöztetőé, aki a színházban élte le az életét. Akárcsak én. Ezt az előadásunkat áprilistól láthatja majd a közönség. Közel állnak hozzám a gyermekdarabok figurái is, akár Süsü vagy a vadász a Kolontos Palkóban vagy a nemrég bemutatott A széttáncolt cipellők című mesében a király karaktere. 

A színház mellett a filmezés is sok élményt, örömöt adott, hiszen szerencsére több mint húsz film epizódkarakterét játszhattam el.

Emlékezetes például a Post Mortem vagy A vizsga című film, mindkettő Bergendy Péter rendezése. Büszke vagyok arra, hogy színjátszó csoportokat is vezethettem: a gyöngyösi Stúdió Vagy Amit Akartok Színtársulatnak több mint tíz éven át voltam a művészeti vezetője. Számtalan sikeres előadást éltünk meg együtt, közel hatvan tagja volt a társulatnak. Egerben az Adáshiba Színjátszó Csoportot vezethettem. Mindkét csapattal nagyon emlékezetes előadásokat hoztunk létre. Szeretnék egy önálló estet, csak a pandémia kicsit ellustította az embert. Nehezen éltem meg azt az időszakot. Most, hogy végre újra játszhatunk a közönségnek, érzem, hogy ismét erőre kapok, és bízom benne, hogy a közeljövőben megcsinálhatom a saját estemet is. 

– Elégedett? 

– Szakmai szempontból mindenképp. Több mint 350 szerepet kaptam, és mindet megpróbáltam a legjobb tudásom szerint játszani. Soha nem adtam vissza egy szerepet sem, és nem is fogok. 2014-ben megkaptam a Gobbi Hilda által alapított Aase-díjat, és ez megható visszajelzése volt a munkámnak. Számomra a színpad egy csodálatos hely, mely a mai napig elvarázsol. A színház az életem, mást nem is tudnék elképzelni. 

– Hatvanéves lett. Számít a kora? 

– Egyáltalán nem. Jól érzem magam a bőrömben. A főiskolán kaptam a Bimbi becenevet, és azt hiszem, máig meg is maradtam Bimbinek. Ugyanaz az egyszerű vidéki legény vagyok, aki annak idején elindult ezen a csodálatos pályán, és aki, remélem, még hosszú ideig ott is marad. 

Balogh András élete a színpad 

Fotó: Gál Gábor

Névjegy: 

Balogh András Túrkevén született 1962-ben. Iskolái: tanulmányait Gyöngyöshalászon, majd Gyöngyösön végezte. 1980–83-ig a Nemzeti Színház Stúdió növendéke volt. 1989-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és ettől az évtől tagja a Gárdonyi Géza Színház társulatának. Feleségét 18 éve veszítette fel, két felnőtt lánya van: Boglárka és Borbála. 

Díjai:  

• Az évad művésze (2012 – Gárdonyi Géza Színház) 
• Aase-díj (2014) 
• Felsőváros Csillaga díj (2016)