Várhatóan ismét nagyot szól majd a Mezőszemerén élő művész szombaton nyíló budapesti tárlata

A hatalmas Bukta-kiállítás megfeszített tempóban épült a héten a Godot Kortárs Művészeti Intézet tereiben, írta a kultura.hu. Amikor a lap újságírója és fotósa megérkezett, páran már javában festették a falakat, hátulról pedig fúrás hangja hallatszott. Közben folyamatosan ment az egyeztetés: voltak még beszerzésre váró eszközök, lámpák, és egy gipszkarton falat is fel kellett húzni a szombati megnyitóig. Aztán egyszer csak megérkezik maga a művész is. Kezet fog, mosolyog, mindenkinek örül. Rajta is látszik az izgatottság, de a tőle megszokott megfontolt nyugodtsággal kezd bele a napi feladatokba. Pontosan tudja, milyen teendők állnak előtte ma, melyik installációval kell haladnia, mivel elkészülnie. Nem kapkod, nem sürget: békésen megkávézik, majd munkához lát.

Míg Gulyás Gáborra, a kiállítás kurátorára vártak, Sáfár Zoltán, a Godot Intézet tulajdonosa megmutatta azt az 1:25 arányú makettet, amivel a tárlatot modellezték.

Mint mondta, muszáj volt a teret így is látniuk, hogy pontosan kitalálhassák, milyen falakat kell építeni, valamint hogy az egyes installációk és a képek hogyan működnek egymás mellett. Aztán megérkezik Gulyás is, mi pedig a segítségével bejárjuk a teret, és megpróbáljuk vizionálni, hogyan fog szombatra kinézni a tárlat.

Ez a Bukta-kiállítás grandiózusságát tekintve megegyezik a 2012-es műcsarnokbelivel. A teret most is a kiállítás anyagához igazítják, sőt a festmények és az installációk kifejezetten erre az alkalomra készültek.

A látogató egy meghatározott útvonalon végighaladva különböző tematikai egységekkel találkozik. A tárlat üdvözlő videóinstallációval indul, majd rozsdás falusi kerítésen keresztül a Kertek alja nevű terembe léphetünk, ami a vidékiséggel foglalkozik. Innét a fákkal foglalkozó terekbe jutunk, amelyek központi installációjának alapja Bukta 25 éves szilvafája. Ekörül vetítés segítségével levelek fognak repkedni. Az egység másik installatív műve egy hét láncfűrészből álló munka. A fűrészeket autólámpákkal fogják megvilágítani, így a láncvezetők közepéből kivágott jegenyefaminták a szemközti falon is megjelennek majd.

A következő nagy tér a transzcendencia fogalmát járja körül.

A koporsót idéző vasalódeszkából, amit fentről vetítenek meg, még nem sok látszik, a Sarlós Boldogasszony szobra viszont már áll, üvegkalitkában. A plexidobozt ocsúval töltik majd meg, amit egy szerkezet időről időre felkavar, a szobor kitárt karja pedig megtelik a gabonahulladékkal. A következő teremben egy emelvényről búzával megtöltött ládát lehet megszemlélni. A búzából puskaropogásra emlékeztető hang kíséretében a jaj istenem felirat rajzolódik ki, majd eltűnik. 

Ezt követően A romantika eladó munkacímet viselő térbe jutunk, ami az értékek devalválódásáról szól. Bukta IKapát fejlesztett ki az installációhoz. Az ehhez kapcsolódó szoftver segítségével a látogató kapáltatni tudja Kati nénit. Az installációhoz teleshopos reklámfilm is tartozik. 

Aztán átmegyünk a Godot Intézet négyemeletes térrészébe, amelynek falain bibliai szöveg fut majd végig.

Az első emeletre videóinstalláció kerül, a második emeleten pedig a maga korában nagy vihart kavart, Tiszteletadás elődeimnek Sarlós Boldogasszony napján című, 1949-es fotót lehet majd megtekinteni, amelynek Bukta elkészítette a kortárs párját (ez szintén látható lesz). A kisebb termek az öregedéssel foglalkoznak. Az egyikben nyugdíjasbulit látunk, a figurák tableteken és mobilokon az alkotó régi fotóit nézegetik, miközben a szemközti falon traktorgumiból létrehozott dísz hirdeti, hogy Imi 70. A következő emelet az otthonnal foglalkozik. A kiállítás kifordított házban csúcsosodik ki, ami a műcsarnokbeli, Másik Magyarország című tárlat egyik installációjának megidézése és továbbgondolása. 

A falakon több mint negyven festmény szerepel majd, amelyek kifejezetten erre a kiállításra készültek.

A Bukta-műveket minden egységben videóinterjú egészíti ki: az adott témában hitelesen megszólaló alkotók gondolatait hallgathatjuk meg. A vidékről Krasznahorkai László beszél, a fákról Sebestyén Márta, a transzcendenciáról Keserü Katalin, az értékek elértéktelenedéséről Barabási Albert-László elmélkedik, az otthonról pedig Mészáros Blanka mesél.