Lőállás volt 1944-ben az Eged-hegyi kápolna romja

Az Eged-hegyi kápolna régészeti kutatásairól hárman tartottak előadást az ennek a témának szánt egri konferencián. Előbb Turay Zoltán emlékezett vissza, hogy egy idős túrázó mutatta meg neki 2016-ban a romokat, és később kerültek kapcsolatba egymással a téma iránt érdeklődők. Ezek egyike volt Havasi Norbert, a Kaptárkő Egyesület elnöke, aki fölidézte, ők csak egy tanösvényt szerettek volna létesíteni, s egy táblát szenteltek volna a tetején lévő romnak, ehhez gyűjtött adatokat az interneten 2019-ben tettek egyébként odafönt közös látogatást Turay Zoltánnal, akkor szőtték össze a szálakat. Áttekintett helytörténeti kiadványokat, így derült ki, ki volt az utolsó remete és miért költözött el 1770-ben. Az 1800-as évek elején még volt emlékezete a kápolnának, sőt, a század végén is volt egy idős bácsi, aki úgy tudta, szüleit még ott keresztelték. 1763-as adatok bizonyítják, fel akarták újítani a templomot, ehhez Istenmezején vágtak volna ki fákat, nem is keveset és nem is kis méretűeket (tíz darab hat bécsi öl, körülbelül 11,4 méter hosszúságú tölgy gerendát kértek és 32 ezer zsindely kellett a fedéshez). Történt utalás egy 1743-as végrendeletre, amelyben az illető hat forintot hagyott a kápolnára, hogy minden évben mondjanak misét érte. Ez az eddigi legkorábbi utalás a Szent Kereszt felmagasztalása kápolnára. Vannak források Bartalos Gyulától a XX. század elejéről, egy 1969-es népújság is említi, hogy Bartaloshoz került a kápolnából egy barokk oszlopfő. Ezt 1899-ben kaphatta, hogy használják föl egy kilátó építéséhez, akkoriban ugyanis az volt a divat, hogy a környéken talált emlékeket beépítették az ilyen létesítményekbe.

Havasi Norbert is megemlítette, hogy a kápolna feltűnik még teljes pompájában a Kispréposti palota egyik festményén, de két térképen is romként ábrázolják. De az épület szerepel a megyeháza Barkóczy-termében lévő Barkóczyt ábrázoló festményen is, míg a hegyet az Eszterházy Károlyt ábrázoló, ugyanitt található festményen egy utólag ráfestett függöny takarja el.

Rákóczi Gergely ásatást vezető régész két új, Borsodból előkerült térképet mutatott be és bemutatta az I. katonai felmérés Egedet ábrázoló részét is, amelyen csak egy pacának tűnik a templom romja, valójában azonban kinagyítva szépen látszik az épület alaprajza. Ő egy 1746-os dokumentumra bukkant, amelyben szó esik a kápolnáról, 1770. után aztán nem említik, 1782-ben pedig biztosan elhagyták, hiszen II. József feloszlatta a szerzetesrendeket.

Ismertette, a 2024. április-májusi ásatásokon megtalálták a helyi mészkőből és vörösagyagból készült felmenő falakat, és a romok között téglák is voltak. Ezek egy része, a CA feliratosak a káptalani téglaégetőben készültek, ezt 1738-tól említik. Másik része viszont GAE bélyegzésű, ami Erdődy püspök téglagyárának jele, Erdődy pedig 1715-1744 között volt egri püspök. Részletesen ismertette az épület méreteit és alaprajzát, eszerint 22,5 méterszer 11 méteres volt, akkora, mint egy falusi plébániatemplom. Három oltára volt, emeletes sekrestyéje, tornya, harangja, igényes csigalépcsői. A szentély bizonyosan boltozatos volt, de lehet, hogy az egész épület is, bár van rá példa Ostoroson, hogy síkfödémes volt a hosszház. A korban sok hasonló jegyet viselő templom épült Eger környékén és az országban is. Megemlítette Zircet, vagy a Tihanyi apátságot (a zirci 1740-ben épült, a legkorábban a felhozott példák közül), a Rác templomot, a verpeléti tornyot, a mezőtárkányi és a tarnamérai templomot, a pusztafogacsi, vagy a Szent Rókus kápolnát. Ezek püspöki építkezések voltak, ez alapján lehetséges, hogy az Eged-hegyen is a püspök építtette a kápolnát, s remélhetőleg kiderül, ki volt az építésze.

Az előkerült tárgyak között egy HA monogramos tipáriumot (bélyegző) említett, ami lehet akár Andreas Haasé 1744-ből, illetve egy Sidlik feliratos, káptalani téglagyárban égetett téglát, a készítő, Sidlik felvidéki betelepülő lehetett.

Valasek Enikő, a Dobó István Vármúzeum régésze az ásatáson előkerült leletanyagos ismertette. Mint mondta, amikor 2020-ban kivonultak a helyszínre, műszeres lelőhely felderítést végeztek, majd fémkeresős önkéntes csapat tavasszal és ősszel járta a környéket. 2023-ra már beütemezték a tervásatást. Az őskortól a kora újkorig nagyobb leletegyüttes jött össze, vas-, bronz- és ezüsttárgyak, parányi kerámiák, üvegtörmelékek, s nagy mennyiségű tégla.

Az egyik nagy csoportot azok a tárgyak alkotják, amelyek nem köthetők a kápolnához. Az őskorból került elő egy késő bronzkori bronztokos balta, a magányos leletre 50 méterre a kápolnától bukkantak fémkeresővel. Bartalos Gyula említette, hogy az Eged-hegy tetején öt bordázott bronzlándzsát találtak, de csak egy van a gyűjteményben, így ennek utána kell járniuk. Pattintott kőeszközre is bukkantak a felszínen, de távol. A középkor emléke egy ezüstből készült, aranyozott csat és egy vas lakatkulcs. 1687-ben, Eger visszafoglalásakor ostromtábor, erőd volt az Eged tetején, a föllelt tárgyak alapján a kápolna helyén. Találtak itt bronz kézigránát töredékeket, aranyozott ezüstgombot, ólom puskagolyókat, pénzérméket. Ezek közül három veret köthető a táborhoz, a legkorábbi egy 1648-es III. Ferdinánd idejéből származó pénzérme, egy 1676-os I. Lipót pénz, illetve egy württembergi egy krajcáros 1684-ből. Későbbi érmék II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem ezüst krajcára, két I. Lipótos veret 1699-ből és 1700-ból, valamint egy VI. Károly császár (III. Károly király) korából, 1724-ből származó 1 krajcár.

Ezen kívül fölleltek egy, a XIX. század második felében készült elöltöltős pisztolyt, EJG felirattal, valamint egy 1849-es ezüst hat krajcárost. A XX. század emléke egy első világháborús szurony, valamint második világháborús fegyverek, tartozékok, töltényhüvelyek, gránát. 1944-ben lőállás volt a rom. A század második felének fém emléke egy békegalambocska medál.

A kápolnához köthető tárgyi emlékek között Valasek Enikő felsorolta az építészeti elemeket, a tetőből származó vasszegeket, a téglákat. Elmesélte, a szőlőkben járva találtak egy beépített faragott mészkövet, amely a kápolna egyik ablakának szemöldökköve lehetett. A használati tárgyak közül cipősarkak, vaskulcs, vas tűzcsiholók kerültek elő, illetve parányi kerámiák és üvegleletek, edények, kancsó maradványai, illetve ablaküveg.

Több szakrális tárgy is felszínre került, egy bronz könyvsarokveret, több darab XVIII. századi kereszt, amelyeket nyakban viseltek, vagy rózsafüzér tartozékai voltak. Hasonlóak kerültek elő már Csehországban, de Visegrádon, sőt, egy egri temetőben is. Volt latin feliratos, virágmintás és koponyás keresztek is, bronzból készült, aranyozott kivitelű is. Kiemelésre méltóak a kegyérmék, ezek általában a fájdalmas Szűzanyát ábrázolják, de Xavéri Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Loyolai Szent Ignác és a Szentcsalád képe is szerepel a medálokon.