Szent Anna tiszteletére szólt a harang a Hanyi pusztán

A zarándokok a leszedett és a Hanyi kápolnánál megszentelt vasfűtől remélték, hogy családjukat a következő évben elkerülik a bajok, betegségek. Érdemes felidézni e hely történetét!

A Hanyi kápolnát még 1719-ben az erdőtelki Buttler Lajos rendelte el, remélve, hogy a középkorban lakott Hanyi falu népességét így megtartja. Minden igyekezet ellenére azonban a Hanyiban élők szétszéledtek, a terület pedig elnéptelenedett. Az újranépesült szomszédos Szárazbő új birtokosai Felvidékről érkezett református családok voltak, tehát a pusztai kápolna építtetése egyfajta rekatolizációs törekvést épp úgy szolgálhatott, mint a Hanyiban élők lelki igényeit.

A kápolna a terület lakatlansága ellenére zarándokhely lett, mivel teljes búcsúban részesülhetnek azok, akik a kápolnát Szent Anna napján meglátogatták, töredelmesen meggyóntak és az előírt szertartást ájtatosan elvégezték.

A kápolna közelébe Fáy Bertalan bérlő-földesúr 1809-ben Szent Vendel szobrot emeltetett, melyet Szent Anna napján áldottak meg. A kifordított subába öltöztetett szobor különlegessége, hogy a tarisznya hátközepére van vetve. A szent lábai mellett bárány és talán borjú látható.

A néphit a kápolna építtetését és a Szent Vendel szobor állítását sorscsapáshoz, szerencsétlenséghez köti. A monda szerint egy gazdag embert, talán Butler grófot, sok csapás ért, jószágai is elhullottak, ezért emeltetett kápolnát a pusztában és a közelében Szent Vendel szobrot. A kápolna alapítása és a szobor felszentelése között azonban egy évszázad telt el, sem az építtető család, sem a kor, sem az indíttatás nem azonos.

A pusztában álló kápolna viszonylag gyorsan tönkrement, ezért a Fáy család 1810-ben egy kőművessel és egy ácsmesterrel helyrehozatta a kápolnát. A kegyúri terheket gróf Fáy Ágoston, Fáy Bertalan, Fáy Constantin és Fáy József gyakorolták. A munkálatok 200 forintba kerültek, melyek valószínűleg csak a közvetlen életveszély elhárítására voltak elegendők, mivel 1814-ben Butler János újabb javíttatásokat vállalt az épületen.

A harangok ekkor kerültek a haranglábból a toronyba, mert az 1819-es egyházlátogatási jegyzőkönyvben már azt írták, fatornyában két harang lakik, az egyiket Szent Anna, a másikat Szent Dorottya tiszteletére szentelték. Az oltár fából készült, ahogy a hordozható szószék is.

Buttler János 1825-ben újabb megbízást adott Zwengler József egri kőművesmesternek és Sindelár István hevesi ácsmesternek a kápolna tatarozására, de 1856 nyarán mégis újra javítani kellett.

A kápolnában állt egy Szent Anna oltárkép, amit 1870-ben egy betörés alkalmával a rablók összevagdaltak.

A búcsú mellé vásár is társult. Ezt a plébánosok nem nézték jó szemmel, mivel a kereskedelem összeegyeztethetetlen volt a lelki megtisztulással. 1871-ben Ivády Rudolf hevesi plébános panaszt is tett ez ellen, nem sok sikerrel, mivel a vásárok jövedelme a földesuraknak jelentett bevételt.

Közben a kápolnában elhelyezett Szent Anna kép is megrongálódott a nedvesség hatására. 1884-ben ezért Likér János plébános Sajósy Alajos akadémiai festőtől újabb képet kért, amit elővigyázatosságból télire elszállítottak a külterületi kápolnából.

Az új század elején a kápolnába alapos felújítás után áthelyezték az erdőtelki templom orgonáját, amely először – Cseh István egri orgonakészítő mester keze nyomán – 1904-ben szólalt meg.

1917. szeptember 21-én Kacsó Kálmán hadnagy vezetésével rekviráló katonák jelentek meg Hanyi pusztán. A katonák leszerelték a kápolna nagyobbik harangját, és hadi célokra elszállították. A jegyzőkönyv szerint a rekvirált harang 43 kilogramm tömegű volt, a harangért 172 koronát fizettek.

A háború befejeztével a kápolna elé 1919-ben kőből készült feszületet állítatott Török Lajos és neje Kovács Juliánna valamint Kovács Tamás és neje Ferencz Anna.

A bajok nem kerülték el a búcsújáró helyet: 1922 júliusában akkora szélvihar és jégeső tombolt a pusztán, hogy a kápolna egyik ablakrámáját a jég szétroncsolta és 31 darab ablaküvegszemet összetört. 1940. május 31-én pedig egy hatalmas orkán döntötte le a Szent Anna kápolna tornyát. A vihar az erdőtelki templomtornyot is megrongálta. Az épületet az állandó esőzések és a közelgő Szent Anna napi búcsúra tekintettel sürgősen helyreállították és eternittel befedték a kápolna tornyát, valamint elvégezték a kápolna lábazati falának kijavítását.

Szent Anna és Szent Vendel tisztelete, valamint a hozzájuk kötődő népi vallásosság elemei már a 19. században megjelentek a Hanyi pusztán megtartott éves búcsúkon. Azokat a helyeket, ahol víz fakad, s mely mellett csodás gyógyulások, esetleg jelenések történtek, szentkútnak nevezik. A Hanyi-pusztához kötődő szentkútról már a 19. században is maradtak feljegyzések. A történet szerint Vendel vándorjuhász képében erre járt, megszánta a tikkadt juhokat és ahol a botját leszúrta, ott azóta is forrás csörgedezik.

Szent Vendelhez kötődött a viaszofferek felajánlásának szokása is. A Vendel szobornál a Szent Anna napi búcsún „viaszoffer”-eket, vagy „tetem”-eket ajánlottak föl az haszonállatok védelmében. Mivel Kömlőtől Erdőtelekig jelentős volt a birkaállomány, ezért a Szent Anna-napi búcsún főleg bárányalakú viaszoffereket árultak a búcsúsok.

Újabb keletű szokás a vasfű szedése. A búcsúra érkező hívők a kápolna körül bőven termő, hosszú szárú, kék virágú növényt, a vasfüvet csokorba szedték és megszenteltették. A Szent Anna-fű egész évben a házi oltárt díszítette, ettől azt remélték, a családot elkerülik a betegségek, a sorscsapások. A vasfű gyűjtésének az 1950-es évekig hagyománya volt, majd e hagyomány napjainkban újra éledt.

A kápolna búcsújára csoportosan, olykor több napon át gyalog érkeztek a hívők. 1864-ben úgy fogalmaztak: „ezen búcsú annyira népes, hogy 10-15-20 ezer ember látogatja, s egy kis vásárral vetekszik, annyi sátor lepi meg a kápolna környéket.” A nyári melegben a legnagyobb gondot az ivóvíz biztosítása jelentette. Általános gyakorlat volt ezért, hogy már az útba eső falvakban is vödrökben, kannákban vizet készítettek ki az átvonuló búcsúsok részére, a kegyhelyen pedig szegény sorsú asszonyok és gyerekek foglalkoztak vízárusítással. A Hanyi-pusztában a környező majorok gyermeknépe felelt a vízellátásért.

Szálláshelyek hiányában a búcsújárók a kocsiderék alatt, vagy a puszta földönt háltak. Akik tehették, környékbeli rokonokhoz, ismerősökhöz kértek beszállásolást. A vasút átadása

19. század végén lényegesen megkönnyítette az utazást. Az 1892-es esztendőben Budapestről is jöttek zarándokok, továbbá a ferences-rendiek rendfőnökük vezetésével a búcsúnapján felkeresték a kis kápolnát, melynek különlegessége, hogy az évnek csupán egyetlen napján, a búcsú ideje alatt nyitják ki kapuját.

A kápolna búcsújának hagyománya az 1990-es évek újra kezdődött. Azóta is Szent Anna ünnepén hívek százai népesítik be a pusztát és a kápolna környékét, amelyet 2016 nyarn újította fel.

Remenyik Zsigmond visszaemlékezése

„A két tanya között kápolna állt, közvetlenül egy nádas ér mentén, Szent Annának tisztelve. Nyár derekán itt tartották ősidők óta a Hanyi-búcsút, vámszedéssel, búcsújárással, szent bűnbocsánattal, estefelé részeg koldusokkal, verekedésekkel, felgyújtott szalmakazlakkal, hajnalig tartó evéssel és ivással. Ez a búcsú Hanyin volt, a tanyasiak egyetlen ünnepe. Ekkor kikocsikázott a faluból a tanyára az úr, módosan végigjárta a búcsút, talán meg is áldozott, vett ajándékot a tanyagazda vagy valamelyik béres vagy kukás kisgyerekeinek, és ha délfelé tűzni kezdett a Nap, beült a tanyagazda frissen pingált búcsúra rendbe hozott szobájába és a környék búcsújáró módosabb gazdáival bort ivott és várta, hogy elkészüljön az ebéd. Mi gyerekek is szorgalmas búcsújárók voltunk, már legalábbis szűkebb környezetünkben. Kocsin már kora reggel kiküldött a tanyára bennünket apám, nagykocsin, vagy a dadával kis, szamárvonta kocsikon, ellátva bölcs tanácsokkal és fenyegetésekkel. (…) Kinn Hanyin úgy fogadtak bennünket, mint annyi aranyat – borral kínáltak, omlós tésztával, pálinkával, még ebéd előtt. Hiába volt dada, hiába volt elfeledett fenyegetés, szögre akasztott jó tanács, bizony hamar megártott mindhármunknak az ital. Vendéggyerekek is voltak velünk, azok sem voltak éppen példát mutatók. Kora délután már leestünk az asztal alá, megdobáltuk a zarándokokat, csúnya beszéddel ünnepeltük a búcsút, csúnya beszéddel és pálinkás borral. Piszkosan, ruhánkat összerondítva kerültünk délután haza, abajgatva az úton egész idő alatt. Kerülő úton jutottunk csak be a házba, bujkálva és émelygő gyomorral, szédülő fővel. Az orgonabokrok árnyékában fektetett le a dada, ott aludtunk, amíg be nem sötétedett, a levegőn.”

Szent Vendel, a pásztorok védőszentje

A legenda szerint a Vendel herceg titokban elhagyta a királyi udvart és Rómába zarándokolt. Visszafelé egy kis házikóban telepedett meg és koldulással kereste kenyerét. Amikor egy birtokos megfeddte tétlenségéért, pásztornak szegődött el. Később egy csoda rávette földesurát, hogy engedje meg Vendelnek a remete életmódhoz való visszatérést. Szent életmódjának a híre elterjedt. Számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldassa.

Szuromi Rita