A végvárak történetével foglalkozott a konferencia

A Dobó István Vármúzeum konferencia-sorozata október 10-11-én a kora újkori hadi, politikai, diplomáciai, gazdasági és kommunikációs tervezésbe nyújtott betekintést – írja az intézmény honlapján.

A Dobó István Vármúzeum tudományos tevékenységéhez szervesen hozzátartoznak a szakmai konferenciák, amelyek közül a legrégebbi a több mint négy évtizede megrendezésre kerülő Végvár Konferencia. 2024-ben tizenhárom előadást hallhattak az érdeklődők, melyek a hadi, politikai, diplomáciai, gazdasági és kommunikációs tervezés kérdéseit járták körbe. A Végvár Konferenciát dr. Ringert Csaba, a Dobó István Vármúzeum igazgatójának beszéde nyitotta meg, majd kezdetét vette a tudományos tanácskozás.

Már 1982-óta két évente kerül sor a kora újkori végvárrendszer kérdéseit interdiszciplináris megközelítésben kutató, elemző tanácskozásra. A konferenciasorozat mára a hazai történelemtudomány egyik legrangosabb műhelyévé vált, melynek a kezdetektől szakmai mentora néhai R. Várkonyi Ágnes professzor asszony volt.

A nagy hagyományokkal rendelkező, rangos szimpóziumon a végvárak történetével és társadalmával foglalkozó jeles kutatók: történészek, régészek, művészet- és irodalomtörténészek, muzeológusok gyűlnek össze, hogy egyetemes beágyazottságban vizsgálják az oszmán hódítók ellen kiépített 16–17. századi magyar végvári rendszer egy-egy lényeges vonatkozását. Az elmúlt több mint négy évtized során a műhelyben a kutatás irányát megváltoztató jelentős eredmények születtek olyan témákban, mint például a végvárak ellátása, a végvárak és a környezet, a végvárak és a régiók kapcsolata, a hírszerzés kérdései.

A konferenciákon elhangzott előadások a Dobó István Vármúzeum Studia Agriensia című sorozatának köteteiben megjelenve időközben beépültek a hazai történettudományi összefoglalásokba. A konferencia lehetőséget ad doktoranduszok bemutatkozásához is, tájékoztattak.