Több száz érdekes fémlelet is előbukkant az abasári ásatáson

Ringer István, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpont tudományos munkatársa a legújabb abasári ásatások fém leletanyagáról tartott ismertetőt a szervezet Abasárról rendezett október eleji konferenciáján. Mint mondta, az újabb feltárások 2020-2021-ben kezdődtek a területen és 1957 négyzetméteren végeztek módszeres munkát, konzerválták a maradványokat. Az ásatásról röviden elmondta, az előkerült maradványok periodizációja, keltezése, értelmezése vita tárgyát képezi, a feltáró és feldolgozó régész elképzelései eltérnek. Ő ezúttal Buzás Gergely művészettörténész, régész értelmezését mutatta be, aki szerint a legkorábbi épületek az egy időben készült körtemplom és a királyi udvarház lehettek és ugyanekkor a Bolt-tető legmagasabb pontján egyhajós, félköríves szentélyzáródású monostortemplom épült, nagyjából Aba Sámuel életében, az 1040-es évek első felében.

Hozzátette, az egyhajós templomot a 11. század második felében átalakították, toronypárral látták el, feltehetően előcsarnoka is volt, s középső torony is épülhetett a nyugati részen. Az 1080-as években a szentély mellett épült meg a kripta, amelyben az akkor már szentkultusszal rendelkező Aba Sámuel maradványait helyezték el.

A következő átépítéskor létesült a sekrestye, az immár udvarház helyett bencés kolostorként működő épület összeköttetése a templommal, ennek építési idejét nem ismerni, 1100-1300 között folyhatott a munka. Az utolsó nagy átalakítás a nagy, kéthajós, három bolthajlásos csarnoktemplom, egyenes szentélyzáródású templom építése lehetett, amelyhez a korábbi templomot a nyugati toronypár kivételével elbontották, feltehetően a 14-15. század fordulóján.

Ringer István kifejtette, az ásatást vezető Makoldi Miklós régész szerint az udvarház nem feltétlenül azonosítható. Mivel a feltárás nem teljes területű, a kolostornak maradványait alig ismerni, leképzelhető, hogy nyugat felé még találnak romokat, ehhez el kell bontani a még ott álló épületeket. A tudományos munkatárs szerint az épületegyüttes pusztulástörténete is érdekes, a kolostorról keveset tudni, jelentőségét azonban jelzi, hogy egymást követő három pápa is küldött oda oklevelet.

Az abasári ásatás fémleletei három csoportba oszthatók 

Ringer István az előkerült fém leleteket három nagy csoportba osztotta. Az elsőbe tartoznak a temetői sírmellékletek, a halotti obulusok, viseleti elemek, hajkarikák. A másodikba tartoznak a pénzforgalom emlékei, érméket találtak sírokban és máshol is. A harmadik csoportot a régészeti tömeganyag képezi, ezek kevésbé érdekesek, a pusztulási, feltöltési rétegből kerültek elő.

Utóbbiak legnagyobb részét a szegek képezik, amelyből négyszáz darabot találtak, van köztük palánkszeg, pántszeg, lécszeg, egy kevés patkószeg. Kerültek elő ezen kívül szerszámok, balta, mezőgazdasági eszköz, harapófogó, zömmel a 16. századból, de Árpád-kori ásópapucs is, akkoriban spóroltak a vassal, leginkább faeszközöket használtak. Bukkant elő a földből csáklya, ajtópántok, vasalatok, lakatok is, de kések, patkók, csizmavasalások is. Sok lelet a 16. századra keltezhető.

Az érdekesebb fémtárgyak közül Ringer István megemlítette a könyvekhez kapcsolódó vereteket. Mint mondta, a kolostor felszerelése teljesen elpusztult, kevés dolog reprezentálja azt az anyagi kultúrát, ami jellemezte a templomot. Vannak azonban nürnbergi típusú veretek, amelyek az 1480-as években jelentek meg a nyomtatás elterjedésével. Kevés könyvlelet került elő, sarok- és középveret azonban igen, ezeket csúszógombokkal látták el, mert ekkoriban fekve tárolták a könyveket és az értékes bőrkötést óvták. Ezeknek az alkatrészeknek, díszítményeknek akkor áldozott le a kora, amikortól állítva tárolták a könyveket. Egy sírból, másodlagos helyzetben egy nódusz, azaz szárgomb is előbukkant, az aranyozott tárgyrészlet valószínűleg egy kehely tartozéka lehetett.