Aba Sámuel nemzetségének utódai köztünk élnek

A Magyarságkutató Intézet és az Abasári Népfőiskola Alapítvány, valamint a Magyar Művészeti Akadémia októberi, budapesti konferenciáján Szuromi Rita egri történész az Abák korának társadalmi helyzetéről adott áttekintést, a kutatások irányáról, problémáiról beszélt. Ismertette, az első Aba Sámuel szobrot 1984-ben Abasáron egy helyi lokálpatrióta, Szabó Miklós állította a saját pénzét. Ez a szobor egy szinte Szent István királyi jósággal, gondoskodással felruházott szobor. A másik alkotás Encs főterén áll, 2000 óta, ez a szobor már egy kicsit elgondolkodó, komor, problémákkal szembenéző középkorú férfit ábrázol. A harmadik szobrot Heves vármegye önkormányzata rendelte meg a millennium évében, és az Ópusztaszeri Emlékparkban helyezték el Heves vármegye jelképeként. Kő Pál szobrászművész egy keleties vonású, kemény tekintetű, varkocsba font hajú magyar királyként ábrázolta Aba Sámuelt.

Szuromi Rita szerint az alkotásokon látható, hogyan változott 1984-2000. között az emlékezetpolitika, milyen képzettársításokat fűzünk harmadik királyunkhoz. Azon kívül jól rámutat arra, hogy Aba Sámuel kultusza, emlékezete ma is azon a két területen él legélénkebben, amelyet annak idején Anonymus Gestájában is megemlített, mint az Abák nemzetségének első letelepedési helye, azaz a Takta vidéke és a Mátra erdőségeit.

Mátraalja és a Hernád-völgye

A történész megmagyarázta, a Takta-vidék némi pontosításra szorul. Ma a Takta-vidéken a Taktaközt értjük, ami a honfoglalás időszakában a Tisza kanyarulatához tartozó ártér volt. A Tisza 150 év alatt képez egy-egy kanyarulatot, ezért ezer év alatt a folyó hatszor is változtatott. A mai Taktaköz nem azonos az ezer évvel ezelőttivel, mert az akkor a nagyállattartó népek számára nehéz közlekedési terepet biztosító vidék volt. A Takta vidéke sokkal inkább helyezhető Encs és Szikszó közé, a későbbi Abaúj vármegye területére.

A korabeli megtelepedési viszonyokra a paleoklimatológia adhatna majd hosszú távon választ Szuromi Rita szerint, de okleveles forrásokban is találni utalásokat a kor klímájára. Sokszor tapasztaltak szárazságot, éhínséget, rendkívüli hidegeket, az Aba Sáumel vereségével véget ért ménfői csatában is egy porvihar segítette (az átállókon kívül) Orseolo Pétert és a németeket. A Mátra déli lába viszont erdőkben, patakokban gazdag volt, ami kedvezett az állattartásnak. A történész emlékeztetett arra, hogy Abaúj vidékén és a Mátra déli részén nagyon sok az azonos nevű település. Ez utalhat a szállásváltásra is, de nem ez az egyetlen ok, egy település nevében megjelenhet a korabeli birtokos neve, annak személyi tulajdonsága, megjelenhetnek földrajzi környezetre utalható tulajdonságok, de adott esetben foglalkozásnevek is. Szikszó esetén szikes, kiszáradt területre kell gondolnunk, Halmaj esetében pedig egy halmos, dombos területre. Ugyanakkor ezeknek az Árpád-kori településeknek régészeti adatai és névetimológiai kutatás alapján szálláspárokról lehet szó az abaúji és a hevesi területek között.

Az előadó kiemelte, az eltűnt falvakat puszták nevei őrzik. A Zagyva mellett is volt Onga, de Gyöngyöshalász környékén is volt Gyende, mi is mindkét helyen van Méra, de Füged-, illetve Fügöd, Detk-Detek is. Kiemelte, a birtokok szakrális és világi központjai Sár és Debrő voltak. A településekre és ezekre a szabad birtokokra jellemző, hogy amellett a hadiút mellett találhatók, amely a Mátra déli lábainál vezetett Dél Borsod irányába, majd Abaúj megyén keresztül Kassa felé. Szuromi Rita szerint Aba, illetve családja jó katonai képességekkel kellett, hogy rendelkezzen, illetve az Árpádokkal lojális, bizalmi viszonyban kellett, hogy legyen az alapján, hogy megkapta az egyik fontos hadi út őrzését.

Monostorokat alapítottak

A történész az írott forrásokra rátérve idézte a Pécsváradi Apátság alapító levelét. Az apátság egyik jótevője Domoszló herceg volt. Domoszló egy kelet-mátrai település is, ezért kérdéses, honnan kapta a nevét. Ismertette, Heves megye helytörténeti irodalmában nagyon sokáig úgy tartották, hogy Péter ispánnak két testvére volt, Domoszló és Visonta. Abasár mellett található a két ilyen nevű település, de ez túl egyszerű volna. A jelenlegi történeti ismereteink szerint Domoszló herceg Géza testvérének, Mihálynak volt az unokája, vagyis Szár Lászlónak a fia. Domoszló herceg két települést adományozott a pécsváradi apátságnak, a Tisza-menti utat biztosító Fegyverneket (amelyet a 14. században az Abák birtokoltak), és fordítástól függően Martont vagy Markazt. Nem mindegy, hogy Martonról, vagy az Sári monostor melletti Markazról van szó. Szerinte érdemes volna az okleveleket újra megvizsgálni.

Szuromi Rita szerint másik magyarázat is van Domoszló település nevére, egy 1263-as oklevél szerint ugyanis a darócok (vadnyúzó vadászok) lakta falut megkapta Kompolt, Aba Sámuel leszármazottja. Ily módon a Domoszló nem személynevet takarna, hanem a szolgáltató falu népességéről kaphatta nevét a település.

A történész előadásában beszélt a Százdi apátságról, amelynek alapító levele 1067-ből származik. A tiszakeszi határában álló bencés monostort Péter ispán alapította, s kapott birtokait két másik germanival együtt a monostornak adományozta. Oklevélfordítások a germanusokat Péter testvéreinek tartják, de jelenhetett rokont is, s nem feltétlenül vérrokont. A nemzetség egy idő után nem vérrokonságot, hanem identitásközösséget, kultuszközösséget jelent. Az Aba nemzetség esetében ez eredhetett a honfoglalásból, az államalapítás korából, Aba Sámuelből, a közös múltban betöltött szerepből. Az apátságnak adományozott 23 birtok Pest megyétől (Rákoscsaba) Záhony térségéig terjedtek, köztük a Heves megyei Szihalommal, Rózsaszentmártonnal, az abaúji Fancsalla, Hernádvécsével, Dusnokkal, de Taktaszadával, Bekeccsel is. Ez alapján kép kapható az Aba birtokok elhelyezkedéséről is, amelyet Anonymus írt le a Gestájában.

Lazán szervezett királyi vármegye

Szuromi Rita a várkörzet központok szerepére, jelentőségére rátérve elmondta, az első vármegyéket Szent István király alapította, viszont Észak-kelet Magyarországon nem hozott létre egységes, összefüggő vármegye rendszert. Egy nagyon laza konglomerátum alakult ki Hevesújvár megyében, amely csak a XIV. század elején bomlott fel Heves vármegyére, Abaúj vármegyére, illetve Sáros vármegyére. Kutatásokat igényel, volt-e egyfajta kompromisszum, amely alapján az Aba-birtokokat nem integrálták az egységes királyi vármegyerendszerbe, hanem a várkörzet központok - amelyek a királyi hatalom alapjai és közigazgatási sejtjei voltak – rendszerében maradtak meg az Aba nemzetségi birtokok. A térségben a Patai várkörzet központ volt a legnyugatibb, Délen található Heves és Poroszló, Északon Eger. Felidézte, Bereczné Huszár Éva meghatározta a szolgáltató falvak rendszerét, s megpróbált várkörzet-központot kialakítani Szihalom és Debrő körül is, ami neki nem sikerült, Ma már tudjuk, Debrő az Abák szakrális központja volt, Szihalmot pedig Péter ispán odaajándékozta a Százdi monostornak. Ezek közé épültek be a nemzetségi birtokok.

Szuromi Rita egy táblázattal mutatta be, hogyan gyarapodtak az Abák birtokai a XI.-től a XIV. századig. A kezdeti néhány település (például Sár, Pata, Markaz, Debrő, Veresmart, Tarnaszentmária) a XIII. századra alaposan kibővült Hevesben és Abaújban is. A XII. századból nem volt okleveles adat, de a XIII. században a várkörzet központok felbomlása után sok település (egyebek közt Detk, Domoszló, Györk, Oroszi, Tiszanána, Szűcsi is) került az Aba nemzetség kezébe, V. István 1270-75 körül nagyon sok birtokot adományozott a Patai és a Hevesi várkörzetközpontból az Abáknak. De a nemzetség tagjai vásároltak is birtokokat. Az Árpád-házi királyok uralkodásának végéig Heves vármegye 70 százaléka került a nemzetség kezébe.

Az Abák jó szövetségesei lehettek az Árpádoknak

Szuromi Rita szerint érdemes volna ismét genealógiai vizsgálatokat is végezni, hiszen a leszármazást vizsgálók szerint 21 vagy 27 ágyra vált szét az Aba nemzetség, s néhány település őrzi ezek nevét. A történész szerint nagyon érdekes, hogy nagyon kevés ismerettel rendelkezünk az Abákról, mégis szinte lépten-nyomon ott vannak Heves megyében, van Adács, Kompolt település, tehát tulajdonképpen ott élnek a mai napig is a vármegyében.

Az előadást összefoglalóan a történész elmondta, az Abák jó katonai képességekkel kellett, hogy rendelkezzenek, erős lojalitás fűzte őket az Árpádokhoz. Követték Szent István hagyományait és monostorokat alapítottak, valószínűleg hatot, s mindegyik hadi út mellett helyezkedett el. Létezhetett egy kompromisszum a nemzetség és az Árpádok között, hogy itt nem alakult egységes vármegye rendszer, csupán a XIV. században, hanem a királyi és Aba-birtokok keveredtek. A nemzetség egy idő után kultuszközösséggé vált és pozíciójuk dinamikusan nőtt a XIV. századig. A kutatási lehetőségek között említette az Aba királyhoz fűződő történeteket, amelyek Encs környékén lehetnek még ismeretesek. A paleoklimatika segítségével a korabeli vízviszonyok deríthetők ki, a nyelvészek a szálláspárok vizsgálatát és a korabeli írásos források megértését segíthetik, s természetesen segíthet a régészet is.