A csaták során kivívott sikereket értékeli a 26 esztendős egri ökölvívó

– Maradt önben hiányérzet a 2019-es év kapcsán?

– Szerencsére nem sok, de ami máig bosszant az a januári Női Nemzetek Kupája, ahol csúnya szóval élve „megraboltak” – válaszolt az Egri Városi Sportiskola (EVSI) kiválósága, Oláh Eszter. – A teljesítményem alapján győztesen kellett volna hazatérnem Szerbiából. A főiskolai-világbajnok oroszt búcsúztatva, a döntőben mégis a horvát lányt látták jobbnak a pontozók. Utólag azt mondom, életem eddigi legjobb mérkőzését vívtam. Szerencsésebb sorsolással a spanyolországi Európa-bajnokságon is végezhettem volna előkelőbb helyen, de amiatt kevésbé bánkódom.

– Az év sportolójának járó díjjal mondhatjuk, hogy megkoronázta az évet?

– Számomra sokkal értékesebb egy olyan győzelem, amit ökölcsapásokkal harcolok ki. Ez egy szubjektív döntés, ami az egész évi teljesítménynek szól. Sokkal jobban örültem volna például annak, ha részt vehetünk a női szakág világbajnokságán, ami nagy szívfájdalmamra meghiúsult. Nem érzem magam többnek az év sportolója díj birtokosaként.

– Az idei elsőséggel a hetedik magyar bajnoki címét szerezte. Az első aranyérem még 2012-ben született. Az utolsó a legkedvesebb?

– Nem tudok erre egyértelmű választ adni. Minden sikernek megvan a maga értéke, a tavalyi elsőséghez talán rögösebb út vezetett. Akkor a legeredményesebb női versenyzőnek járó különdíjat is kiérdemeltem. Idén a 69 kilósok mezőnyében léptem szorítóba. A súlycsoport váltás már nem okoz annyira problémát, az elmúlt években gyakorta éltem át hasonlót. Ami állandó, hogy minden siker rendkívül boldoggá tesz és újabb lökést ad a folytatáshoz.

– A versenysport mellett mi az, ami még kitölti az idejét?

– Éjszakai recepciós vagyok egy szállodában, illetve Felsőtárkányban üzemeltetek egy kávézót és vendégházat. Vannak olyan időszakok, amikor elhatalmasodik rajtam a fáradtság, de aztán túlteszem magam rajta. Nappal az edzéseké a főszerep. Ha nagyon összegyűlnek a fejem fölött a felhők szeretek elvonulni, aztán újult erővel visszatérni.

– Mi jelentette a legnagyobb nehézséget az évben?

– Nem emlékszem jelentős problémára, a felkészülésem többé-kevésbé zavartalanul zajlott. Nagyon sok edzés van a hátam mögött, minden egyes nap igyekeztem a tudásom legjavát nyújtani. Nagyon hálás vagyok Dorkó Péternek, aki szakmai útmutatást nyújtott nekem.

– Mi a legfőbb terv 2020-ra? Legnagyobb feladat?

– Egyértelműen az olimpiai részvétel kiharcolása. Erre először márciusban Londonban lesz lehetőségünk, ott rendezik ugyanis az európai kvalifikációs tornát. A tokiói részvételért a legjobb négy között kellene végezni. Később májusban Párizsban lesz újabb selejtező azoknak, akik még pályáznak az ötkarikás játékokra. Ott öt hely talál még gazdára. Őszintén szólva számomra a franciaországi tornán lehet nagyobb esély. A magyar bajnokság után következett egy pihenőnek nem nevezhető lazább hét, de az ünnepek alatt már ismét edzeni kellett. Ez nem szokatlan számomra, hiszen az utóbbi években az edzőteremben zártam az óévet és az újév első napját ugyanott én köszöntöm először. Ezúttal sem lesz ez másként.