A hevesi szakosztályvezetőt a pozitív visszajelzések repítik

– Az atlétika mindig is a szívügye volt, vagy a Hevesi SE-korszak „eredménye” a sportág iránti elkötelezettség?

– Az atlétikával már negyven évvel ezelőtt kapcsolatba kerültem, amikor elkezdtem a középiskolai tanulmányaimat a hevesi gimnáziumban. Akkor már „nagy atlétikai élet” zajlott Hevesen Tóth Gyula tanár úrnak köszönhetően. Neki rengeteg munkája van abban, hogy ez a sportág gyökeret eresztett a városban, ugyanis kiváló atlétákat nevelt, emellett neki köszönhető, hogy 1984-ben megépült az a futófolyosó, ami aztán évtizedekig szolgálta a hevesi atlétákat. A tanár úr belőlem is ki akarta hozni a maximumot, sajnos azonban lusta voltam hozzá. Amikorra pedig észbe kaptam, hogy érdemes volna komolyan venni, már késő volt. Ennek ellenére a sportág szeretete megmaradt. Kisebb-nagyobb erősséggel, de folyamatosan figyelemmel kísértem az atlétika történéseit. Természetesen ez felerősödött azt követően, hogy a Hevesi Sportegyesületen keresztül újra szorosabb kapcsolatba kerültem a sportággal.

– A Hevesi SE elnöke, Kovács Gyula azt mondja, az ön személyében olyan embert talált, aki erre a feladatra termett. Így érzi ön is, vagy „csak” beletanult, ami ugyancsak nagy fegyvertény?

– Lehet, hogy kell hozzá valamiféle adottság is, de mivel 2014-ig nem foglalkoztam ilyen jellegű feladattal, ezért inkább – szerintem – a beletanulás lehet a jellemző, és ez folyamatos. Igyekszem mindig kitalálni valamit, amivel könnyebbé tudom magamnak tenni a munkát. Ilyen például a versenyzők eredményeinek a nyilvántartása, vagy az, hogy már januárban elkezdem a felkészülést az év végi beszámolóra, és hasonlók.

– Mi jelenti a legnagyobb kihívást a szakosztályvezetői munkában?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy az elért eredmények nyilvánosságot kapjanak, mert ennek köszönhető az, hogy a lakókörnyezetünk tudomást szerez az atlétáink teljesítményeiről. De egy-egy eseményről úgy beszámolót írni, hogy az ne legyen unalmas, terjengős, nagyon kemény feladat, amivel minden egyes alkalommal szembesülök. Ráadásul a helyi és a megyei sajtóorgánumokkal is jó kapcsolatban vagyunk, amelyek sokszor felhasználják ezeket az anyagokat. Ezért nem mindegy, milyen munkát adok ki a kezemből. Időnként négy-öt alkalommal átírom a beszámolót, aztán amikor közzéteszem, rögtön találok benne valami hibát, úgyhogy lehet javítani.

– Fia, Dávid atletizálása milyen szerepet játszik abban, hogy ilyen aktív a HSE-nél?

– Feltétlenül szerepe van benne, ugyanis hosszú szünet után neki köszönhetően kerültem újra szorosabb kapcsolatba az atlétikával. Ez pontosan 2008 szeptemberében történt, amikor ötévesen először állt rajthoz a Fut a Hevesen, majd azt követően kezdett Kovács Gyula irányításával edzeni. Őt egyébként (mármint Kovácsot) régebbről ismertem, de addig nem voltunk szorosabb kapcsolatban.

– Amióta az egylet kötelékébe tartozik, mire a legbüszkébb az eredmények közül, a saját munkát illetően, és a klub egészére vonatkozóan?

– Az eredményeket illetően egyértelmű a válasz. Az, hogy az utóbbi években több atlétánk is képes volt kivívni annak a lehetőségét, hogy korosztályos és felnőtt-kontinensbajnokságon részt vegyen, nagyon komoly eredmény, mint ahogyan az is, hogy az utóbbi két évben ismét volt Hevesnek felnőtt országos bajnok atlétája. A saját munkámban leginkább az jelenti az örömet, ha pozitív visszajelzéseket kapok egy-egy beszámoló kapcsán, akár a közösségi weboldalon, akár az írott vagy elektronikus sajtóban. Jóleső érzés, ha a városi vagy a megyei lapban (weboldalon), az általam készített beszámoló alapján született cikket olvashatok, vagy éppen láthatom az általam készített fotókat. Ami pedig az egyesületet illeti: kis város, nagy egyesület! Nem kevesebb, mint tizenkét szakosztállyal rendelkezünk, ami messze több, mint ami általában egy tízezres városra jellemző. Bőven lehet válogatni: sakk, kézilabda, tenisz vagy akár önvédelmi sportok – széles a választék.

– Az Ikarus BSE-vel történő együttműködés egyrészt zökkenőmentesnek tűnik, másfelől rendkívül gyümölcsöző. Akadnak még tartalékok ebben a kapcsolatban vagy már a csúcsra járatták a közös munkát?

– Lassan egy évtizedes lesz a kapcsolatunk a budapesti egyesülettel, ami valóban zökkenőmentes és sikeres. Bár az Ikarus BSE atlétikai szakosztályának vezetésében történt változás, ám ennek semmiféle hatása nem volt az együttműködésünkre. Vagyis mindkét fél megelégedésére zajlik a közös munka, és ha ez az elkövetkező években is hasonló minőségű lesz, akkor szerintem nem lesz okunk panaszra.

– A hevesi sportélet „zászlóshajójaként” sorakoznak-e esetleg olyan tényezők, amelyek ez ellen hatnak, vagy minden a legnagyobb rendben működik?

– Nem emlékszem olyan esetre, hogy más helyi sportszervezettel összetűzésünk lett volna. Nem is lenne értelme, hiszen mindannyian ugyanazt a célt szolgáljuk: minél színesebbé és nem utolsósorban minél eredményesebbé tenni a hevesi sportéletet. Az pedig úgy nem megy, ha az energiáinkat arra pazaroljuk, hogy egymással hadakozunk. Emellett pozitív a kapcsolatunk a hevesi önkormányzattal, de ugyanezt elmondhatjuk a boconádi és a tenki önkormányzatra is. Támogatnak bennünket oktatási intézmények, vállalkozások, egyéni vállalkozók vagy éppen magánszemélyek is. Nem az a jellemző tehát, hogy „szembejönnek” velünk, sokkalta inkább segítenek minket.

– Mennyire lehet vonzó a HSE-ben zajló munka a jövő nemzedék számára, azaz lasszóval kell fogni a gyerekeket, vagy jönnek, mert látják – a szülők is –, hogy itt értéket teremtetek?

– Erre kérdésre alapvetően a saját szakosztályunk szemszögéből tudok válaszolni, méghozzá egy frissnek mondható példán keresztül. Tavaly tavasszal döntöttünk úgy, hogy megfelelő számú érdeklődő esetén indítunk egy gyerekcsoportot, bízva abban, hogy majd ott lesznek közöttük a jövő bajnokai. Nem kellett hozzá sok idő, hogy elegendő ifjú atlétapalánta jelentkezzen, akikkel Kovács Gyula és Kovács Noel megkezdhették a munkát. Nem kellett rimánkodni azért, hogy jöjjenek a gyerekek sportolni, ami nyilván annak köszönhető, hogy a szülők látnak benne fantáziát.

– Mivel lenne elégedett mondjuk tíz év múlva, gondolva itt elsősorban a fiatalok pályafutásának alakulására?

– Nehéz ennyire előretekinteni, azonban remélem, hogy ha majd akkor is elkészíthetem az év végi beszámolót, ugyanazzal a kellemes gonddal szembesülök, mint mostanában: melyik eredmény fér fel a diára, és melyik nem? Kicsit komolyabbra fordítva a szót: bízom benne, hogy a hevesi atlétáknak továbbra sem csak a hazai pályákon terem babér, hanem minél több nemzetközi, válogatott, sőt világversenyen mutathatják majd meg, mire képesek.

Versenyzői vélemények, avagy róla mondták a HSE-nél

DETRIK BALÁZS: – Nagyon segítőkész, végtelen nyugalommal kezeli a dolgokat, annyira, hogy azt tanítani lehetne. Ha kérünk tőle valami egyszerű dolgot (edzéstervpapír, beszámoló stb.), azokat is pontosan, precízen készíti el. Minden verseny után megírja az eredményeinket, amelyek sok helyre, sok emberhez eljutnak. Ezek alapján lehet tájékozódni, hogyan szerepeltünk. Egy szó mint száz, tevékenysége nagyban hozzájárul a sikereinkhez.

KOVÁCS NOEL: – Rengeteget segít nekünk, illetve apának az ügyintézésben. Mindig naprakész, rendkívül gyorsan és precízen végzi a feladatait. Bármikor számíthatunk rá, nagyon segítőkész. Atlétikában jártas ember. Higgadt a véleményformálása, ami segít a helyes döntés megtalálásában. Az adminisztrációban kiváló, ami nagyon sokat segít. Ő kell erre a posztra. Nálunk mindenki azt csinálja, amihez ért. Senki se szól bele a másik munkájába!! Ez a siker titka. A legmegfelelőbb ember a szakosztályvezetői tisztségre!