A klubhűség mintaképének a Bitskey uszoda volt a „gyereke”

– Gyuri édesapja nagyon jó vízilabda-játékos volt, aki szakosztályvezetőként tevékenykedett, amikor még gyerekeskedtem – kezdte idősb Halmos doktor. – Akkoriban mindenki magyarosította a nevét, így ­sokáig Ringelhann családnév helyett anyai nagyanyja családnevén, vagyis Haray néven vízilabdázott. Sajnos fiatalon abbahagyta a játékot, és fiatalon is halt meg, mindössze 49 éves korában. Gyuri nagyon jól úszott, és a hozzáállására jellemző, hogy amikor eltörte a lábát, akkor sem volt tétlen, a rehabilitáció során rengeteget lábtempózott ereje visszanyerése érekében. Végig egy klubban játszott, Egerben, innen nem igazolt el sehová, pedig az OSC, de leginkább a Honvéd mindenáron el akarta vinni.

Kétszer végzett OB I. harmadikként, 1964-ben és 1969-ben, viszont az 1972-es kupasorozatban, amikor Magyar Kupát nyertünk, már nem szerepelt, mert már orvosként az ügyeletek miatt nem tudta vállalni a játékot. 1974-ig szakosztályvezetői feladatokat látott el az ESE vízilabda-szakosztályánál, ezután kiment Nigériába, ahol gyermekorvosként dolgozott. Én ezt követően lettem szakosztályvezető az ESE-ben. Az ugye köztudott, hogy két Universiádén szerepelt, és egészen biztos, ha elment volna Egerből, válogatott lett volna. Erre példa, hogy Markovits Kálmánt szövetségi kapitánysága idején egy közös táborozás során megkérdezték: Ringelhann miért nem válogatott? Markovits azt válaszolta, mert nincs szem előtt, Pesten kellene játszania. Akkoriban vidékről nagyon nehéz volt bekerülni a válogatottba. Gyuri nagyon kellemetlen védőjátékosnak számított, amit OSC-s centerként magam is megtapasztaltam. Meg se lehetett rúgni, tudniillik feküdt a vízen, beakasztotta az állát az ellenfél vállába és ott szuszogott az ember nyakában. Egyetemistaként hihetetlenül gyorsan tanult. Egy évvel felette jártam az egyetemen, volt, amikor együtt tanultunk. Emlékszem egy olyan alkalomra, amikor együtt készültünk vizsgára, ő urológiára, én pedig neurológiára. Amíg egy óra alatt én megtanultam öt oldalt, ő ötvenet, igaz, azért az ő anyaga haladósabb volt, de ez akkor is hihetetlennek tűnt. Mondtam neki, hogy ez nem létezik, mire azt felelte: kérdezzek! Megtettem, és valóban tudta a választ. Penge agya volt!

Ahogy Nigériából visszakerült, folyamatosan elnökségi tagként dolgozott Egerben Pócsik Dénes, majd Gerendás György edzősége idején is, és a Magyar Úszószövetségben is elnökségi tagként számíthattak rá. Polgármesterként rengeteg energiát fektetett abba, hogy a Bitskey uszoda felépüljön. Minden oldalról támadták, leginkább azért, hogy ne a jelenlegi helyén legyen a létesítmény, hanem a Nagylaposon. Ő azonban érvekkel támasztotta alá, hogy ott van a legjobb helye, ahol most található. A fedett uszoda volt az ő „gyereke”. Az Egri Fertálymesteri Testület eredetileg azt javasolta, hogy az uszodák előtti utcát Eger néhai polgármesteréről nevezzék el, amely méltó lenne emlékéhez. Ha jól tudom, végül a minaret körüli térre esett a választás, amely szintén megfelelő erre a célra, ugyanis Gyuri kiváló gyermekorvos volt és a megyeszékhely jellegzetes tornyához közel található egykori munkahelye, a kórház. Nagyon korrekt ember volt, semmiféle rossz szándék nem munkálkodott benne, kizárólag jót akart mindenkinek. Ő volt mindenki Gyurikája, aki polgármesterként azonnal fogadta a hozzá betérő vendéget. Visszatérve a vízilabdára, nézőként is rengeteget jártunk együtt meccsre, idegenbeli mérkőzésekre is, még akkor is, amikor sajnos már egészsége megromlott. A hosszú betegségét türelemmel viselte, sosem panaszkodott. Amikor kérdeztük, hogy vagy Gyurikám, a válasz csak ennyi volt: jól.

Eger és a klub mindenekelőtt

– Édesapám és Gyuri, a nagybátyám, a legjobb barátok voltak, gyakorlatilag az egész életüket együtt töltötték. Aztán apukám elvette feleségül édesanyámat, így születésem után mindannyiunk élete még inkább összeforrott – mondta dr. Halmos R. Péter, az Egri Vízilabda Klub egykori elnöke. – Biztos, hogy oda-vissza hatással voltunk egymásra, akár az életszemléletünket, akár a stílusunkat tekintve. Elnökségi tag volt, amikor klubelnökként tevékenykedtem, maximálisan megbízott bennem. Ezer történetet hallgattam végig, ami Gyurival és apukámmal közösen megesett még vízilabdázó korukból. Nagyon tisztességes embernek ismertem meg, aki a klubhűséget, a lokálpatriotizmust és a kompromisszumokra törekvést tartotta szem előtt. Rendkívül alapos és talán aggodalmaskodó is volt, amit én is örököltem oly módon, hogy a rosszabb eshetőségeknek is nagy jelentőséget tulajdonítok. Körültekintően gondolkodott és óvatosan cselekedett. A jó szándék vezérelte tetteiben, így akart mindent megoldani. Nem ment bele kisstílű politikai csatározásokba, ez nagyon távol állt tőle, a szakmai szempontokat nála sosem múlta felül a politika. Amikor polgármesterként politikai ellenszélben ténykedett, akkor is korrekt kapcsolatot ápolt az aktuális kormányzattal, minden szinten elismerően beszéltek róla. Nem süllyedt egy bizonyos szint alá, ezt még politikai ellenfelei is elismerték. Eger és a klub mindenekelőtt – ez tőle származik, és éppen az ő példája nyomán, nekem is ez volt mindig a szemléletem, amikor a klubot vezettem. Páratlan személyisége mindannyiunknak nagyon hiányozni fog.