Az egri szurkolók isteni edzője rengeteget hagyott itt magából

Kasziba István 1945. december 7-én született Jánoshalmán. Röplabdázni 1960-ban kezdett Baján, majd 1967-ben költözött a fővárosba, előbb a Bp. Spartacus csapatába került, majd két évvel később a Bp. Honvédhoz igazolt. A magyar válogatottban 1969 és 1974 között 28 mérkőzésen lépett pályára. Legnagyobb sikereit női csapatok edzőjeként érte el. Először a Vasassal lett bajnok 1989-ben, majd az Egerrel négy (1991, 1994, 1995, 1996), a tatabányai Vértes Volánnal egy (1999), a BSE-vel pedig két (2004, 2006) aranyérmet nyert. A Magyar Kupát az Eger háromszor (1994, 1995, 1996), a Vértes Volán egyszer (1999) nyerte meg az irányításával. Az egri csapattal 1995-ben és egy évvel később az Interligában is az élen végeztek, 1996-ban pedig a hetedik helyet szerezték meg a BEK-ben. A magyar női válogatottat 1985 és 1988 között irányította, az 1987-es belgiumi Európa-bajnokságon a csapat a tizedik lett – írja az MTI.

Barát is távozott

Dr. Sike József, aki klubigazgatóként nyolc évig irányította az egri klubot: – Pista bácsi mesés katari szerződés után érkezett hozzánk, és a hatodik helyen lévő csapatot átvéve fellegvárat épített. Amellett, hogy az egri röplabda sportág meghatározó edzőjének számított, elmondhatom, hogy nagyon jó baráti viszonyt ápoltam vele. Rengeteg élmény fűz hozzá, sokat tanultam tőle általános edzői hitvallásból. Elhunyta óriási veszteség, mert nagyszerű ember távozott közülünk, „nem csak” egy edző. A lányok is sokat átvehettek tőle, köztük a fegyelmet és az életre történő nevelést. Jómagam ma is kamatoztatom a tőle ellesett tudnivalókat a fegyelmezés és a csapatépítés területén.

Pótapa is volt

Kalotay Rózsa, korábbi játékos: – Pista bá’ nekem „pótapa” volt. Nyolcéves koromban egy helyen nyaraltunk, ám akkor még nem tudtam, ki is ő. Azt a nyaralást az utolsó találkozásunkkor is említette. Nagyon szép és tartalmas éveket tudhattam vele. Edzőként keménység és következetesség jellemezte, emberileg vajszíve volt. Irányításával négy bajnoki címet, három Magyar Kupát és két Interligát nyertünk. Sokat segített nekem a magánéletben is, főleg amikor egyszerre született a nagyobbik lányom, Napsugár és a fia, Peti. Az idei év nem a legjobb, mert nemrég elveszítettem apukámat, most meg Pista bácsit, így ők most már együtt tárgyalják ki a napi dolgokat. A rosszban jó, hogy édesapám küldött egy kis babócát, így Sugi lányomnak karácsonykor megszületik az első gyermeke.

Beteljesült álom

Papizsanszkaja Natalia, korábbi játékos: – Magyarországi pályafutásom egyik meghatározó edzője volt Kasziba István. Négy közös bajnoki cím, három kupagyőzelem és két Interliga-győzelem fűződik a nevéhez az emlékeimben. A legjobban annak örülök a vele töltött időszakból, hogy utolsó nagy edzői álmának, vagyis hogy bajnokcsapat edzőjeként vonulhasson vissza, a részese lehettem. Távozása nagy veszteség a magyar röplabda-társadalom számára. Nyugodj békében, Pista!

Kárpótlás a szenvedésért

Tímár Edit, korábbi játékos: – Tizenhét évesen lettem a felnőttkeret tagja, ahol év közben edzőváltás után Pista bá’ lett a vezetőedző, és fél év kemény munkával a szezon végén megnyertük a bajnokságot. Onnan indult életem egyik legszebb időszaka, ami nem volt mindig könnyű. Nagyon sokat és rendkívül keményen kellett dolgozni, de az a sok siker, győzelem és felejthetetlen pillanat, amit a csapat Pista bá’-val és a szurkolókkal átélt, minden szenvedésért kárpótolt. Az ő keze alatt lettem játékos és az ő irányítása alatt értem el a legnagyobb sikereket pályafutásom alatt. A pályán kívül jó kedélyű, állandóan sztorikat mesélő ember volt, aki nagyon szerette a jó ételeket. A család nagyon fontos volt számára, Petikéről mindig hallgattuk a vicces történeteket. Bár rég tudtuk, hogy beteg, ennek ellenére megrendített a halála. Őszinte részvétem a családnak!

Óriási veszteség

Somos Péter szurkoló, a hajdani Agria Angels tagja: – Pista bá’ az Isten! További szavakkal nem lehet kifejezni, mit jelentett nekem, nekünk Kasziba István. Halála felfoghatatlan. Óriási veszteség annak, aki tisztelte és ismerte őt. Nagyon szomorú vagyok.