2023.06.24. 08:28
Érdemes-e a lyukas zoknit stoppolgatni avagy más szemmel az utánpótlás-nevelés
Előbb nekünk kell változni, hogy változtassunk a gyerekeink fejében, mert mi neveltük olyanná őket, amivé váltak – állítja Kozsa Tibor. Az 54 éves kapus lassan egy éve foglalkozik az utánpótlás-korosztállyal, de nem csak hálóőrökkel.
Kozsa Tibor a Heréd LC U16-os csapatának az edzőjeként sok mindent másképp lát, mint tette ezt eddig
Forrás: Beküldött fotó
– Tavaly fejeztem be az aktív kapuskodást, bár még mindig tagja vagyok a Hatvani Lokomotív öregfiúk csapatának, amihez szintén köze van jelenlegi edzősködésemnek – közölte a petőfibányai illetőségű tréner. – Ahogy bejelentettem, hogy a testem sajnos már nem bírja a labdarúgást és lejjebb kell adnom vagy be kell fejeznem, kaptam is a kérdést. Ha tényleg befejezed, akkor beszéljünk már arról, hogy nem akarsz-e edzősködni? Ez a fejemben elültetett magnak jó volt, amit később egy beszélgetésben az egyik edző és labdarúgótársamnak sikerült meglocsolgatnia. Először beajánlottak az FC Hatvan NB III.-as csapatához kapusedzőnek. Jó irányba ment a tárgyalás, de nagy bökkenőt jelentett, hogy nem volt meg a szükséges végzettségem, így ezt el kellett engedni.
Egy év „másik oldalon” eltöltött tapasztalat és egy utánpótlásedzői papír után mégsem bánja Kozsa Tibor a történteket. És hogy miért?
– Ha arról a lépcsőfokról indulok, vagyis egyből az NB III.-as felnőttektől, lehet, hogy önként vagy esetleg nem önként vissza kellett volna jönnöm egy-két lépcsőfokot. Ami talán jobban fájt volna, mint az elején azt az indokot meghallgatni, hogy „jött egy B licences kapusedző is, aki elfogadta a feltételeinket és így, ráadásul végzettség nélkül, nem tudunk alkalmazni és fizetni neked”. Történt mindez a megállapodott egy hét próbaidő második napján. Persze minden segítséget felajánlottak, de akkor ez éppen kevésnek tűnt.
A dugába dőlt kísérlet után Kozsa Tibor „mentora” újabb ajánlatot tett, előbb megkérdezve, nem-e akar inkább gyerekekkel foglalkozni, azoktól amúgy is rengeteg mindent visszakap az ember. Illetve, ha már ott foglalkozna az utánpótláskapusokkal, akkor esetleg nem igazolna-e át a Heréd LC öregfiúitól az éppen akkor alakított Loki szeniorjaihoz.
– Igent mondtam erre is – folytatta. – És itt jött a csattanó, ami megváltoztatott bennem egy másik edzősködési irányt. Másnap, amikor elfogadtam a Loki feltételeit, jeleztem a Heréd LC-nek, hogy már nem az FC Hatvan, hanem a Loki következik, ahol kapusedző leszek, és nyilván, ha ott „munkát” adnak, akkor át is igazolok.
Viszont nem azt kaptam, hogy „áruló vagy”, mert elmész tőlünk, hanem: rendben, érthető.
Azonban lenne-e kedvem és időm is, hogy Heréden az U16-os csapatot eddzem és foglalkoznék-e az utánpótláskapusokkal? Ezeket is elfogadtam és most már az utánpótláscsapatoknál is azt látom, hogy érdemes tevékenykednem.
Tapasztalat pedig akad bőven a „másik oldalon” tevékenykedve.
– Sok érdekes dologgal találtam magam szemben, igaz, elébe is mentem ezeknek, és ezalatt a tanulást értem – szögezte le Kozsa Tibor. – Eddig is láttam, de nem erre koncentráltam, viszont edzőként már más a kép azt illetően, hogy valójában mennyit és hogyan foglalkoznak az utánpótlással? Ezt sok egyesületnek és vezetőnek át kellene gondolni.
Érdemes-e a lyukas zoknit stoppolgatni, vagy inkább érdemes venni újat? Ez a klubokra nézve azt jelenti, hogy felépítünk egy új generációt, vagy a régiből kialakult felnőttcsapatokkal foglalkozunk?
Utóbbiak esetében küzdenek a vezetők és edzők, hogy a jelenlegi generáció fejében kialakult labdarúgóképet és annak hozzáállását megváltoztassák. Például tegyenek többet, legyenek edzésen, focizzanak jobban, legyenek hűségesebbek klubjaikhoz, stb. Ehhez nem elég azt mondani, ez nehéz, mert „ezek a mai fiatalok mások, mint a mi időnkben?” Ezek tények, de szerintem ezeket el kell engedni. Előbb nekünk kell változni, hogy változtassunk a gyerekeink fejében, mert mi neveltük olyanná őket, amivé váltak. Bennünket meg a szüleink, edzőink, tanáraink, társadalmunk stb. Persze értem, hogy rohanó világban élünk, minden változik, minden más. Na de akkor a mi fejünkben nem kellene a régi módszereken változtatni?
Forrás: Beküldött fotó
Kozsa Tibor így kezdte: a mai naptól ezen és ezen változtat. Nem holnap, hanem most. Másoknak is ezt javasolja, tudván, ez nem egyszerű, de ez az első lépés.
– Azt minden vezető tudja már, hogy egy házat nem úgy építenek, hogy előbb a tetőt fellógatják, majd alá rögzítik a falakat és aztán lerakják az alapot. Mégis a legtöbben nem foglalkoznak eleget az alappal az utánpótlással és azok körülményeivel, inkább a felnőttcsapat kap nagyobb hangsúlyt, vagy kifelé inkább ez látható. Építgetnek a legtöbben, toldozgatnak, de ahol változtatni kellene, ott nem vagy nehezen teszik.
Edző vagyok, valójában arról beszélek, egy év alatt mennyi minden megváltozott a fejemben, amihez természetesen pluszban az elvégzett tanfolyam is hozzájárult.
Viszont ezt mind önként tettem, senki nem kényszerített rá. Sok helyen azonban olyan fiatal edzőket alkalmaznak, akiket beiskoláztatnak, mert így ki lehet fizetni a bérüket. Vagy olyan régi, de esetleg még tenni akaró régi vágású edzőket, akik nem tudtak vagy nem is akarnak már magukon változtatni, és marad mások hibáztatása.
A tréner úgy véli, az jó, hogy a fiatal játékosok már megismerkednek az edzői pályával, és játékosként ezt már tanulhatják, azonban nagyon nem mindegy, hogy érdekből vagy valódi érdeklődésből teszik mindezt.
– Gondolom, nem mindenben és nem mindenki ért velem egyet. Ez nem baj, nem én mondom meg a tutit. Viszont nem szeretném, hogy valaki azt vegye ki a fentikből, hogy magamat magasztaltam. Arról beszéltem, hogy szerintem mi nehezíti a mai futballt és mit látok ma fontosnak, hogy ezen lehessen is változtatni. Ahogy mondják, a jelenlévők mindig kivételt képviselnek. Megjegyzem, ez egy általános meglátás és nem azokról az egyesületekről szól, ahol én is tevékenykedem.
