„Fura, hogy az elit tagjai játsszák a legkevesebb mérkőzést” – körkérdés a vármegye I.-es edzőkhöz

Az alábbi négy kérdéssel kerestük meg a 2022/2023-as bajnoki évben a Heves vármegyei I. osztályban szerepelt csapatok edzőit/vezetőit.

– Az egyre fogyatkozó számú felnőttkorú labdarúgó és a játékosok hozzáállásában tapasztalható változás (nem akarnak, nem szeretnek edzeni, több munkát beletenni a fociba stb.), valamint a nehezebb gazdasági körülmények miatt milyen létszámú I. osztályú bajnokságot tartana reálisnak?

– Legutóbb 13 csapattal zajlott a pontvadászat, ami a páratlan létszám miatt nem szerencsés a lebonyolítást illetően. Hogy látja: inkább legyen kisebb (12, 10 csapatos) a mezőny, vagy a feltöltés mellett tenné le a voksát?

– Baranyában nyolc csapat nevezett a 2023/2024-es I. osztályba, 28 mérkőzésből áll majd a szezon, minden csapat négyszer mérkőzik meg egymással, kétszer ősszel és kétszer tavasszal. Hevesben itt még nem tartunk, de a tendencia efelé hat. Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ilyen körülmények, hatások ellenére is nívós legyen a vármegyei I. osztály?

– Tizenkét csapat esetén jónak tartaná a háromkörös lebonyolítást?

Labancz Róbert (Gyöngyöshalász SE): – Amely csapatok a pályán elért eredményeik alapján jogosultak az I. osztályra, azoknak kellene alkotni a mezőnyt. A mesterségesen benn tartott és/vagy feljuttatott csapatok szereplésével nem értek egyet. A jelenlegi állás szerint a tíz csapat a realitás. Nincs a vármegyében elég elhivatott játékos, ezért más vármegyéböl kell igazolni. Ha ragaszkodunk a 13 fős mezőnyhöz, akkor talán az alapszakasz után az alsó-felső ág szerencsésebb lenne, mert ezáltal elérhetnénk a magasabb mérkőzésszámot. Kicsit fura, hogy a megyei elit tagjai játsszák a legkevesebb mérkőzést.

Bódis Barna (Füzesabonyi SC-Erőss út): – Mi a háromkörös lebonyolítást tartjuk jónak.

Kovács Zsolt (Marshall ASE): – Szerintem a legfontosabb tényező, hogy nagyon korán kezdődik a gyerekek képzése extra körülmények között. Nem kell semmiért megküzdeniük, hiszen kiskoruktól mindenhez hozzájutottak, megszokták a jó dolgokat. Ifjúsági vagy felnőttkorukra teljesen kiégnek, nincs már motiváció, nem jutnak el a felnőtt­csapatig, hiszen mindent megkaptak, nem kell már harcolni semmiért. Aki marad, inkább alacsonyabb osztályban játszik, mert ott nincs elvárás, csak sok pénz – érdemtelenül (ezt tapasztalatból mondom). Az utánpótlás csak látszat, abból a tao által sok pénzt lehet kivenni… De semmi több, tudjuk, hogy hová kell a pénz! A feltöltés és az akár a három kör is jó lehet, hogy meglegyen a megfelelő terhelés és a mérkőzésszám. Ameddig nem lesznek újra Minarik Edék, Perge Bandik, Stefa bá’-k, vagyis a labdarúgást szívügyüknek tekintő fanatikusok, „Bolondok”, reálisan gondolkodó, a földön két lábbal járó szülők, vezetők és edzők, addig ne is várjunk csodát.

Nagy Krisztián (Eger SE II.): – Ha a saját szempontot, mint a fiatalokból álló kettes csapatot nézem, akkor az lenne a fiatalok fejlődésének érdeke, hogy minél több kiélezett mérkőzést vívjanak. Így azt mondom, inkább játsszunk kevesebb csapat ellen többször, élesebb meccseket. Arra nincs konkrét ötletem, mire lenne szükség a nívósabb bajnoksághoz. Tizenkét csapat esetén a legjobbnak az alsó- és felsőházas megoldást tartanám.

Montvai Tibor (Egerszalók SE): – A jelenlegi helyzetben a tizenkét csapatos mezőnyt részesíteném előnybe háromkörös kiírásban. Jó lett volna a 14 csapat, de ez most úgy látszik, kivitelezhetetlen.

Német Gyula (Heréd LC): – A legjobb az lenne, ha a szezonban legalább 30 mérkőzés lenne vagy harminc körüli. Ha ezt feltöltéssel vagy három-négy körös lebonyolítással tudjuk elérni, akkor legyen úgy! A színvonalasabb bajnokság érdekében fontos lenne, hogy minden nevező megfelelő hozzáállással induljon, vegye figyelembe az osztály erejét, komolyságát. A nézőknek mérkőzéseket kell látni, a játékosoknak minél több meccset kell játszani, és nem több hónapon keresztül készülni vagy pihenni egy szezonban.

Csomós János (Maklári SE): – Talán az felsőház-alsóház szerinti lebonyolítás lenne a legjobb.

Vass István (Besenyőtelek SC): – A 16 csapatos bajnokságot tartanám reálisnak, és a feltöltés mellett teszem le a voksom. A legjobb lenne, ha több csapat indulna az I. osztályban, de ez sajnos sok helyen nem lehetséges, mert nincs megfelelő utánpótlás. Tizenkét csapat esetében a háromkörös lebonyolítást jónak tartanám, ugyanis az amatőr futballban a legjobb, ha minél többet játszunk, így is túl hosszú a holtszezon.

Horváth Tamás, a Bélkő SE-Bélapát edzője részletesen kifejtette, hogy miként gondolkodik a felvetett kérdésekről. 
– Megítélésem szerint a fiatalok hozzáállása a labdarúgáshoz – legalább is amatőr szinten – a szórakozás jelszóval definiálható – közölte a testnevelő-edző. – Még a kis tehetséggel megáldottak sem szeretnének előrébb jutni (mondjuk, a nem sportolók is munka nélkül szeretnének „jól élni”, sok pénzt keresni), nem szeretnének keményen edzeni, még akkor sem, ha ez az állapot csak negatív élményeket, kudarcokat eredményez – amiért természetesen mások a hibásak. 

Eljuttatják magukat egy más állapotba, egymást erősítve, egymással elhitetve, átértékelve a történéseket és „megerősödve” lépnek ki az éjszakába. Nem sarkallja őket keményebb munkára, alázatra, mert nekik így is jó. Fociznak, bármilyen szinten, s aztán jól érzik magukat.

– A központi akaratot azért helyezném az „első sorba”, mert a Bozsik-programnál sem számított, számít, már évek óta, hogy a három éve átszervezett körzetek miatt például csak a mi volt körzetünkhöz tartozott egyesületeket szinte lehetetlen helyzetbe sodorták. Miattuk rengeteg gyerek hagyja abba a focit, holott a programnak értük, a gyerekekért és a kis egyesületek utánpótlás-nevelésének biztosítását kellene szolgálnia, már csak a tehetségek felszínre kerülése miatt is. 

Nem engedik a szülők, nem biztonságos, nincs értelme, de nincs is hozzá meg az technikai lehetőségünk, mert nincs két buszunk, plusz a sofőrök. Ezért, mivel nem tudjuk azt megoldani, hogy két-két csapatokat utaztassunk, így hiába voltak meg a gyerekek és volt teljes a létszám, vissza kellett fizetnünk egy csomó pénzt, s nem is nevezhetjük őket tovább. A felnőttek létszáma így nem a közakarattól, hanem a „számbavett” összes együttható által, értelmesen vállalkozó önkormányzatoktól vagy egy-egy tehetős egyéni vállalkozó lehetőségétől, szándékától függ.

– A játékosforgás, a frissülés sem lehetséges, bár, ha ez csak az adott egyesület anyagi lehetőségén múlik, még aggasztóbb, mert csak a pénzes csapatok fognak megmaradni, és előbb-utóbb még jobban csökkenhet a létszám. 

 Nagyon korán kellene kezdeni nyáron, de mi nem vagyunk profik, s a játékosoknak kellene, hogy legyen szabadideje, családi élete. A tavaszi meccseknek is már február elején kellene kezdődnie, mert nem érne véget júniusra. Hol tudnánk edzeni, hol játszanánk a bajnokikat februárban-márciusban a jelenlegi támogatási hiányban, ilyen energiaárak mellett? Mikor tudnánk például mi 600–800 ezer forintot erre az időszakra pálybérletekre és utazásokra előteremteni? – tette fel kérdéseit Horváth Tamás.