Az asszony és a polgármester

Lepipált polgármester. 

Alaposan lefőzte egyik lelkes honleányunk özv. Egerland Lászlóné Balogh Gyulát Gyöngyös város polgármesterét. Lapunkból értesült, hogy a Vachott Imre és Sándor szülőházán elhelyezett emléktábla mily kegyetlenül elhanyagolt állapotban van. Fájó szivvel bár, de mégis bevárt két hetet, hogy a figyelmessé tett és arrafelé naponta legalább négyszer elsétáló polgármester rendbe hozatja-e a bemeszelt és már-már olvashatatlanná vált feliratot. Mikor aztán látta, hogy az bizony a füle botját sem hajtja, kapta magát és saját költségén restauráltatta az emléktáblát. Derék asszony, Isten éltesse! 
 

Irodalom. Vitkovics Mihály. 

Midőn Eger városa 1878. augusztus 25én, nemes szülöttje, néhai Vitkovics Mihály magyar költőnek s akkoriban sokképen elnyomott magyarságunk páratlan bajnokának százados emlékünnepét fényesen megülte, nem egyszerüen csak hazafias kegyeletének kívánt kifejezést adni; hanem példát is állitani fel a hasonló elhunyttal dicsekhető községeink számára, de méginkább az ifju nemzedékre, hogy magyarságunkért, miben egyedüli fentartó erőnk él, a halhatatlanitás tényeiből­ lelkesülést meriteni tanuljon­. 
Dicső fiának ekivül abban hitte még, s legbiztosabban fentartani nevét, ha – a mi hasonló jubiláris ünnepeinknél, még Kazinczy Ferencznél sem történt – Vitkovicsnak összegyüjtött müveit közrebocsátja. 
E hálás munkával a Vitkovics-bizottság Szvo­rényi Józsefet, a m. t. akademia tagját, bizta meg, ki e megtisztelő bizalomnak teljes odaadással és lelkesedéssel kitünően meg is felelt. Vitkovics müvei immár negyven nyomott iven meg is jelentek s nemcsak költői részükben (dalok, odák, epigrammok, episztolák stb.), de a próza (a költő regénye stb.) tekintetében is, kivált pedig Vitkovics irodalmi levelezéseiben, fölöttébb becsesek, a menynyiben Kazinczyval s egyéb elsőrendü iróinkkal váltott levelei akkori irodalmi és sajtóviszonyainkról ép oly gazdag, mint érdekes történelmi adatokat szolgáltatnak. 
Vitkovics müveiből, kiadójuk Aigner Lajos Budapesten, kétféle kiadást rendezett, ugymint I) Emlék-kiadást, két kötetben, melynek ára füzve 4 frt. piros angolkötésben 5 frt 20 kr. II) Népszerü kiadást, három kötetben, melyek külön is kaphatók. 

Rablók a Mátrában. 

A Mátra bérczei között, a rengeteg erdőségekbe egy rablóbanda vette be magát a Heves, Borsod, Gömör és Nógrád vármegyék területén mintegy három év óta garázdálkodott, számos betörést, sőt gyilkosságot követve el, miáltal folytonos rettegésben tartotta a környék lakosságát. A régi rabló-romantikát feltámasztó rabló-bandát most hosszas fáradozás után sikerült elfogni a csendőrségnek a nógrádmegyei Sóshartyán határában. Nyolcz férfi és két nő tagja volt a bandának, amely a templomokat, hivatalokat, magánházakat és különösen kereskedéseket rabolta ki előszeretettel. A községek 5-10 emberből álló őrségeket állitottak fel ellenök, s volt eset rá, hogy hat tagból álló őrséget lövésekkel megfutamitottak. Dorogháza községben agyonütöttek egy embert s három év alatt négy betörést követtek el. Október 26-án éjjel 11 óra körül Stern Sándor dorogházi kereskedő gyanus neszre ébredt föl. Kinézve az ablakán látta, hogy 2-3 ember a boltja előtt áll. Azt hitte, hogy éjjeli őrök és kiszólt hozzájuk, de választ nem kapott, hanem egy más irányból rá lőttek. Erre ő is revolvert fogott és háromszor lőtt, ő rá szintén három lövést tettek. A nagy zajra a szomszédok elősiettek, mire a rablók elfutottak, Szuhán szinte egy boltot akartak feltörni, de onnan is elriasztották őket. Mátra-Mindszenten azonban sikerült a boltot feltörniök, honnan két oldal szalonnát, zsirt, 4 pár csizmát és készpénzt raboltak. Az előljáróság mindenünnen értesitette a maczonkai csendőrórsöt és onnan azonnal jött Hatala Mihály őrmester Angeli Antal cendőrrel. Mire innen a csendőrök a nyomozásra indultak, 12-14 órát nyertek a rablók. A csendőrök 23 órán át folytonosan üldözték étlen, szomjan, míg végre a 23-ik órában utolérték a rablókat Nógrádmegyében, Sóshartyán határában. Az elfogott rablók mindent megvallottak. 

Tallózta: Szilvás István