Füzesabonyi SC-Erőss út: 1 milliós adomány, 700 fős nézősereg, 10. bajnoki cím - videók a cikkben

Amikor a tekintélyes területet elfoglaló sporttelepet teljesen körbevették a parkoló autók, az idős füzesabonyi drukker előhozakodott régi élményével. Az 1996-ban rendezett Újpesti TE elleni kupameccset (0–3) 1500 néző látta Abonyban – mondta. Ezúttal 700 érdeklődő állta vagy ülte félkörbe a játékteret, közte sok vendégszurkolóval, akik a buzdítás minden eszközét felhasználva teremtettek kiváló hangulatot. 

A meccset 2–1-es hátrányból kezdő monostoriak aztán gyorsan a hazaiak tudtára adták, hogy bizony győzni érkeztek Füzesabonyba. Bíró Péter könnyen előnyhöz juttathatta volna a hajdúságiakat, ám a helyzet kimaradt, ahogy hazai részről Szanku Kristóf sem tudott élni a lehetőségeivel. Oláh Norbert szabadrúgásánál Bákonyi Norbert részéről bravúrra volt szükség a hárításhoz. Ha csak ezeket nézzük, az FSC előtt adódott több és nagyobb ziccer.

 Ugyanakkor az is kitűnt, hogy az MSE egységes, jó gárda, amellyel szemben a szünet után is hasonlóan összehangolt futballra lesz szükség a házigazdáknak ahhoz, hogy elérjék a céljukat. A fordulást követően sokáig eseménytelenül zajlott a találkozó úgy, hogy a házigazdák birtokolták többet a labdát. A történések az utolsó tíz percben szaporodtak meg, amikor a Füzesabony első számú gólfelelőse, Szanku Kristóf gólra váltotta Berki Péter passzát, majd pedig Jambrich Sámuel értékesítette a jogosan megítélt büntetőt. 

A 2–0-s FSC-siker összesítésben 4–1-es diadalt jelentett, amivel a kék-sárgák 32 évvel az 1992-ben kiharcolt feljutást követően újra az NB III.-ban szerepelhetnek. Jöhetett az örömünnep, amelynek jogosságához kétség sem férhetett.

BÓDIS BARNA (az FSC vezetőedzője): – Nagyon nehéz volt mindkét mérkőzés. Az első meccsen meg kellett küzdeni a körülményekkel, de sikerült győztesen elhagyni a pályát. A visszavágón szintén jelentős volt a labdabirtoklási fölény és újra tudtunk két gólt rúgni a remek játékossal rendelkező, jó futballt bemutató vendégekkel szemben. 

BERECZKY BENCE (a Monostorpályi SE edzője): – Az összesített eredmény alapján a 4–1 simának tűnik, de egyáltalán nem volt az. Az első mérkőzésen a Füzesabony legalább egy góllal jobb volt, a második meccsen zártabban védekeztünk, ám a végén ki kellett nyílnunk, és megkontrázott bennünket a hazai csapat. Az abonyiak jobb csapatot alkotnak, teljesen megérdemelt a feljutásuk, de kis szerencsével akár hosszabbításra is menthettük volna az összecsapást.

TARNÓCZY ROLAND (az FSC játékosa): – Hihetetlenül boldog vagyok és hihetetlenül jó érzés az, hogy Füzesabonyban ennyi néző, ennyi ismerős, ennyi barát, ennyi családtag előtt meg tudtuk nyerni ezt a mérkőzést. Ez volt a szezon elejétől a célunk, hogy juttassuk fel a csapatot az NB III.-ba, ami 32 óta nem sikerült. A számok és a teljesítmény önmagáért beszél, büszkék lehetünk magunkra, a stábtagokra, a vezetőkre és mindenkire, aki tett ezért valamit. Füzesabonyi lakosként nekem pedig mindez még inkább felemelő.

BOCSI ZOLTÁN (a Füzesabonyi SC-Erőss út csapatának szakosztályvezetője): – Harminckét évvel ezelőtt játékosként még könnyebb volt minden, mint most, a pálya mellett végigizgulni a mérkőzést. Nagy dicsőség ez a városnak és a névadó szponzornak is. Köszönjük Nagy Csaba polgármester és az önkormányzat, továbbá Erőss Róbert támogató segítségét azért, hogy a több évtizedes álom valóra válhatott, és Füzesabony labdarúgás ismét felkerült arra a szintre, ahová mi annak idején eljuttattuk a csapatot.