2024.08.22. 16:25
Digi-Eger: a 17 éves Csutorás Fanni szívesen visszamenne az Egyesült Államokba
A párizsi olimpiát már teljesen más szemüvegen keresztül nézte a Digi-Eger ifjúsági lány csapatának játékosa, Csutorás Fanni. Ennek elsődleges okát a tengerentúlon szerzett tapasztalatok jelentették.
Csutorás Fanni (elöl, balról az első) a Las Vegasban összerázódott csapat tagjaként
Forrás: Beküldött fotó
A 17 esztendős, edzőként Kelemen Attila és Rüll Csaba által pallérozott pólós tíz éve vízilabdázik. Így már éppen időszerű volt számára, hogy másfajta szemszéletmódot is megismerhessen, amelynek jóvoltából még inkább kiteljesedhet a sportágban.
– Amerikába egy közvetítőn keresztül, a szüleimnek köszönhetően kerültem – mondta Csutorás Fanni.
– Las Vegasba igazoltak le, de egy hónapig Los Angelesben laktam a kapusként csapattárs Abby Shapirónál. Őt is a vegasiak hívták, ám amíg nem utaztunk Nevadába, addig abban a középiskolás csapatánál edzettem, amelyben ő is tanul. Nagyon izgatottan vártam az első tréninget, de az igazsághoz tartozik, hogy a sulis gárda azért nem olyan erős, mint az itthoni csapatom. Ezzel együtt szeretettel vártak, mindenki rendkívül segítőkész volt, biztattak, hogy ügyesen pólózok, ami a távoli idegen országban erősítette az önbizalmamat. Ilyen szeretetet itthon ritkán tapasztal az ember.
Fanniék egy hét után utaztak tovább Las Vegasba, ahol tíz napot töltött ottani csapatával, amellyel aztán a San José-ban rendezett Junior Olympics jelentette a kihívást.
– Izgatottam vártam, mennyire leszek jó ebben a társaságban, amelyben mindenki segítette a másikat és az edző sem emelt ki különösen senkit, így szinte egy családdá forrtunk össze – folytatta az egri vízilabdázó. – Sok lánnyal ismerkedtem meg, akik nagyon tudatosak a sportban. Minden fizetős rendszerben működik, jelentős összeget kell fizetni akár már az edzésért is, főleg az egyetemért. Ezért nagyon komolyan veszik a jövőjüket az ottaniak és a emiatt a hozzáállásuk is teljesen más.
A Junior Olympics második mérkőzésén már kezdőként számoltak Fannival, az edző mindenkit játszatott, senki nem érezhette úgy, hogy nem fontos része a csapatnak.
– A szakvezető nyugodtan irányított bennünket és próbálta azt elérni, hogy egy csapatként játszunk, ami szerintem sikerült is – emelte ki Csutorás Fanni.
– Csak összehasonlításképpen: a magyar edzéseink nagyon jók, mert nem éreztem magam lemaradottnak, viszont az edző hagyta, hogy mi alakítsuk a játékunkat és nagyon nem szólt bele. Ennek meglett az eredménye, mert a lejátszott hat meccsből hármat megnyertünk, míg a másik háromban kis gólkülönbséggel kaptunk ki. Így a 60 fős mezőnyben a 20. helyen végeztünk. Ez állítólag nagyon jó egy tíz nap alatt összehozott gárdától. Összességében kiválóan éreztem magam, nagyon tetszett az ottani gondolkodásmód és szeretnék jövőre visszamenni.
Az olimpiát azért néztem más szemmel, mert kikerültem egy olyan közegbe, ahol átélhettem, milyen fontossággal bír a sport szeretete, ezért még jobban érdeklődtem az ötkarikás játékok iránt.
Az egyetemekről két edzővel beszéltem, akik megfigyeltek és megdicsértek a teljesítményem láttám, érdeklődve a további elképzeléseim iránt. Ők is megerősítették, hogy a sport mellett a tanulásban is jónak kell lenni, mindkét dolgot előtérbe kell helyezni, az egyik nem mehet a másik rovására.