NB III.: kétgólos egri győzelem született a hatvaniak elleni vármegyei derbin

Gyászszünet előzte meg a mérkőzést, a csapatok és a nézők korábbi válogatott játékos, egykori szövetségi kapitány, a 85. évében elhunyt Komora Imére emléke előtt tisztelegtek. 

A Heves vármegyei NB III.-as derbit a három forduló után veretlenül álló hatvaniak várhatták kedvezőbb előjelekkel. Az egriek a Karcagon elszenvedett 6–2-es vereség után a javítás szándékával léptek pályára, remélve, hogy újra az első két játéknapon nyújtott eredményes játékra lesz képes a gárda. Az első félórában túnyomórészt a hazaiak birtokolták a labdát, de igazi veszélyt nem teremtettek Menczeles Iván kapuja előtt. A hatvaniak olykor joggal háborogtak a velük szemben hozott játékvezetői ítéleket illetően, azonban az már nem a bírón múlott, amikor a 32. percben Major Ernő betalált a vendégek kapujába (1–0). A gól meghozta a lövőkedvet, a 36. percben Sós Máté vette célba az FCH hálóját, majd a hatvaniak tartottak mini tüzijátékot Bukrán Erik kapujának előterében. 

Fordulást követően aztán jött az, amire Tóth Levente Milántól számítani lehetett. Az egriek háromgólos támadója a 49. percben villant egyet, növelve az ESE előnyét, egyben saját találatai számát (2–0). Válaszként az 54. percbem egyszerre négyet cserélt Zoran Szpisljak és a várt hatás nem is maradt el. A hatvaniak bátrabbá váltak, nyomást gyakoroltak a hazai védelemre, amely azonban Bukrán Erikkel az élen tartotta magát. A Zagyva-partiak hiába próbálkoztak (kapufát is lőttek), nem tudtak rést találni a piros-kékek védelmén. Ezzel a hazaiak visszatértek a győzelmi kerékvágásba, míg a hatvaniak elszenvedték idei első bajnoki vereségüket.  

ZORAN SZPISLJAK: – Ez egy olyan meccs volt, ahol nem kellett volna kikapnunk, mert az első pillanattól végig mi domináltunk a meccsen. Nagyon sok helyzetet kialakítottunk, nagyon sokszor az ellenfél kapusát bravúrra kényszerítettük, de sajnos ezeket a helyzeteket nem sikerült gólra váltani. Az ellenfél az első félidőben egy lecsúszott beadásból szerzett gólt, és a második félidőben egy olyan hibából, amit ajándékba adtunk, sikerült a másik gólt is megszerezni. A mi kapusunknak 90 perc alatt nem is volt védeni valója. Azt mondom, hogy a játékot mindenképpen lehet megdicsérni. Kombinatívan futballoztunk, jó volt az elképzelés minden működött, de a végjátéknak kell jónak lenni.