Csank János: a labdarúgókapus mindenütt őrt kell, hogy álljon

Szíki Károly
Csank János az egyik legtekintélyesebb magyar labdarúgó-edző. A 77 éves szakember nyert a csapataival két bajnoki címet, egy Magyar Kupát, és 19-szer szövetségi kapitányként irányíthatta a magyar válogatottat is. Beszélgetésünk mi másról szólt volna, mint a fociról, róla, pályájáról, s az Európa-bajnokságon (Eb) nem tündöklő magyar csapatról. 

Aztán nagyjából az lett, amit vártam. Hogy mi történt a válogatottunk tizennégy meccses veretlenség után? Egyszerűen annyi, hogy a vágyak elszálltak a valóságtól. Nem volt annyi a csapatban, mint elvártak tőle a szurkolók. Nekik semmi sem lehetetlen, őket nem érdeklik a realitások. Több volt a 14 meccsben a szerencsefaktor, mint a nagy foci. A szerencse pedig éppen a focipályán a legforgandóbb. Attól is függ, ki, mikor, milyen napot fogott ki, hogy a labda bemegy vagy nem. 

– Nyilván közrejátszik a túlterheltség. Hatalmas daráló a futball. Én mindig a mi korunk kondíciótényezőivel hasonlítom össze a mait, s azt kell mondanom, nem vallottunk szégyent. Sokaktól hallani: kitaláltunk olyan csodajátékot, felállást, hogy az teljesen eredeti! Most a három védős felállást forszírozzák, mint csodatalálmányt. De mi évtizedekkel ezelőtt már ezt játszottuk. És mire mentek vele, ha öten jönnek rá a három védőre? Nincsenek csodák, csak spekulációk.

A felvetésre, hogy az Eb-n előreléptek a kiscsapatok, így reagált Csank János.

Ha bemegy, megy a meccs, ha nem, akkor csak topogás van. Mi a fordulópontokból a legtöbbször jól jöttünk ki, de a futballban előbb-utóbb megfordul a szerencse, ahogyan a svájciak ellen is történt. Voltak előjelek, amikor gondolkodni kellett volna. Ilyen volt például az írek elleni meccs, amikor egy rendkívül gyenge csapattól kikaptunk. Azt hittem, utána helyrebillennek a játékosaink, de a svájciak ellen ott folytattuk, ahol az ír kudarcnál abbahagytuk. Hogy lehet az, hogy az első gól megfogta a focistáinkat és valósággal pánikba estek? Hiszen végig benne kell lenni a meccsben, mert az utolsó percben is egyenlíthetsz. Döbbenettel figyeltem a további mérkőzeinket is, hogy gyakran több védő mozgott a tizenhatoson belül, mégis voltak őrizetlen csatárok. Miből ered ez a rengeteg helyezkedési hiba?

S hogy mi lenne az előrelépés?

– A németekkel nem vagyunk egy súlycsoportban, aki ezt másként hiszi, az nincs tisztában a realitásokkal. Én megpróbáltam volna levenni róluk a felesleges terhet. Ha ezt levette volna a kapitány stábja, akkor jobb meccseket játszottunk volna. A játékos feladata pedig mindenkor az legyen, ne felejtse el: hogy a futball játék. Merje megcsinálni azt, ami az eszébe jut. Most, hogy kijutottak az Eb-re, csak egy dolguk lett volna: élvezzék, hogy fontos meccseken játszhatnak, azt pedig vidáman, felszabadultan és bátran, mert abból sok jó kisülhet.

– Arra például, hogy a magyar bajnokság első osztályában aktív vezetőedzők közül nálam csak Garami József rendelkezik több mérkőzéssel. Az 1945 utáni edzők közül pedig az élvonalbeli mérkőzésszámot illetően edzőként Garamin kívül csak dr. Lakat Károly és Kovács Ferenc előz meg. Az eredményeimet elismerve Vác, miután a város csapata az 1994-es magyar bajnoki címet megszerezte, díszpolgárrá avatott. És büszke vagyok arra, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség mesteredzői címet adományozott nekem. Nem mellékesen rólam nevezték el Tarpán a Sportcsarnokot, s Egerben, a csillagok utcájában a 10. csillag én vagyok.

Ma már senki sem kér tőlem tanácsot, elfelejtettek. Nem hívnak fórumokra, kiestem a figyelem határán kívülre. Labdarúgókapus voltam, még ma is szeretem ezt a munkát, mert a kapus mindenütt őrt kell álljon. Az életemben is kapus vagyok, nem akarom, hogy bárki bejusson, akit én nem szeretnék.